Borítókép: fisheries.noaa.gov
Miért csinálják ezt?
A harcsa védekező mechanizmusként kuruttyoló (szellentésszerű) és morgó (büfögésnek hallatszó) hangokat ad ki. Úgy gondolják egyrészt, hogy ez a hang a lehetséges ragadozók elriasztásának módja, hasonlóan a kutyaugatáshoz. A harcsa akkor is kuruttyolhat, ha stresszesnek érzi magát, különösen akkor, ha az a veszély fenyegeti, hogy megeszik. Ezért ha kifogsz egy harcsát, nagy valószínűséggel hallani fogod ezt a hangot.
Sőt, amikor egy harcsa kuruttyol, az általában a hátán lévő tüskék felemelésével egy időben történik. Természetesen a harcsa hátán a tüskék nagyon kemények, élesek és igen, nyilvánvalóan önvédelemre vannak kitalálva. Ezért ha egy harcsa bármilyen módon fenyegetve érzi magát, megemeli a tüskéit és kiadja ezeket a hangokat, hogy biztonságban legyen.
Ezzel együtt ezek a furcsa hangok akkor is előfordulhatnak, amikor a harcsa úszik (különösen a pettyes harcsa). Ez a jellegzetes hang az uszonyok úszás közbeni előremozdulásának köszönhető. Sőt, azt is mondják, hogy egyes harcsák csak úgy kuruttyolnak (nagyrészt a vízben történik az efféle hangkibocsátás). Teljes mértékben megértem őket, néha mindannyian szeretünk egy kis zajt csapni.
„Mikor hagyja már abba?”
Hogy pontosan mennyi ideig kuttyog egy harcsa, az attól függ, hogy mennyi ideig érzékeli a fenyegetést. Általánosságban elmondható, hogy a harcsa addig adja ki ezeket a hangokat, amíg fenyegetést észlel, ami ugye változó időtartamú lehet. Ezzel együtt a gyakoriság, az időtartam, a minta és a mennyiség harcsánként változhat, és a pontos helyzettől is függhet. Az a harcsa, amelyik rendkívül fenyegetettnek érzi magát, megállás nélkül is kuruttyolhat, krákoghat percekig vagy akár órákig. Nincs valódi definíció vagy meghatározás arról, hogy meddig tart ez a hangkibocsátás, ez a haltól és az adott helyzettől függ.
Hogyan?
Anatómiailag az effajta hangkibocsátás másmilyen a harcsáknál, mint mondjuk a kutyaugatás. Ugyanis nem a szájukat, hangszálaikat használják ekkor. Ez a krákogó hang valójában ugyanúgy keletkezik, mint a tücsök ciripelő vagy zümmögő hangja – a tücskök nagyon gyorsan összedörzsölik a lábukat. A harcsák a mellúszóikat gyorsan a testükhöz dörzsölik (vagy csak előre mozdítják), és ekkor keletkezik ez a szellentéshez hasonló hang.
A gerinc alján elhelyezkedő bordák érintkeznek a cleithrum nevű csonttal – a cleithrum egy dermális csont a lapocka szélén. A cleithrum halaknál a koponyához kapcsolódik, de a kétéltűeknél ez utóbbitól mentes, a hüllők evolúciójának korai szakaszában pedig eltűnik. Egyszerűen fogalmazva, a harcsa nagyon gyorsan ide-oda mozgatja mellúszóit, ami két nagyon kemény és csontos terület egymáshoz dörzsölését okozza, így adva ki ezt a jellegzetes hangot.
