Boritókép: Carola68, pixabay.com
Mi is ez a jelenség?
A spirituális bántalmazás egy olyan személy bizalmával való visszaélést jelenti, aki pártfogásra, támogatásra szorul, és ebből fakadóan nagyobb spirituális megerősítésre van szüksége. Azonban az illető, a vezető, akiben megbíznak az adott közösség tagjai, a hatalmát a saját szükségletei és a pozíciójának fenntartására használja, ahelyett, hogy segítséget nyújtson a rászorulóknak. Emellett a spirituális bántalmazásnak egy olyan vallási meggyőződéseken, struktúrákon és hierarchiarendszeren alapuló kapcsolat, körülmény, esemény vagy éppen eseménysorozat az alapja, amelyet az egyén traumatikusnak él meg.
A spirituális bántalmazással kapcsolatban 2022-ben jelent meg egy bárki számára ingyenesen a mai napig kitölthető kérdőív (Spiritual Harm and Abuse Scale (SHAS) Clinical Screener), amelynek az eredményei reprezentálják a vallási közösségek által okozott traumák, lelki sérülések különböző típusait és súlyosságát. A felmérés 27 kérdésből áll, amelyek a lelki sérülések öt különböző típusát fedik le. A kérdések többek között a vezetés kontrollálására, az erőszak támogatására, a rendszer fenntartására, a nemi diszkriminációra, a közösség által kiváltott belső szorongásra és a káros istenképre vonatkoznak, amelyeket egy spirituális bántalmazást elszenvedett személy nap mint nap megtapasztalhatott, átélhetett. A felmérésben többek között az alábbi kijelentések is megjelennek: “A lelkészem vagy a csoport tagjai túlságosan figyelemmel kísérik a viselkedésemet.”; „Pásztorom/vezetőm kifejezetten azt állítja, hogy Isten nevében beszél.”; „Vallási vezetők nyomást gyakoroltak rám, hogy sértő házasságban maradjak.”; „Arra tanítottak, hogy a poklot kockáztatnám, ha elhagynám az egyházamat.”; „Éreztem, hogy én vagyok az őrült, amiért kétségeim vagy kérdéseim vannak.”
A felmérés eredményei
A felmérés eredményei alapján azokban a vallásos közösségekben, ahol a hívők spirituális bántalmazást szenvedtek el, fellelhető a vezetés általi intézményi visszaélés, a mérgező teológia által támogatott fanatizmus, valamint a fenyegetettség érzése is. Mindezek olyan traumát okoznak, hogy a lelki bántalmazás áldozatainak komoly segítségre van szükségük, ugyanis egy korlátozó vallás tézisei és gyakorlatai egész életen át tartó mentális problémákat indukálhatnak, mivel a kihasználás és a manipulálás mellett a patriarchális és autokrata közeg miatt a legtöbbször felbukkan az érzelmi és lelki bántalmazás, illetve a fizikai és szexuális abúzus is. Az áldozatok beszámolói szerint ugyanazokat az élményeket tapasztalták attól függetlenül, hogy melyik vallási közösséghez tartoztak: közösség révén kiemelt abuzív vezető visszaélése a ráruházott hatalmával, a bizonyítékok ellenében elinduló rágalomkampányok az áldozatok vádolása céljából, megbélyegzés, a hierarchiát megkérdőjelező gondolatok hiteltelenítése, bizalmi problémák, elzárkózás, elszigeteltség, kétségbeesettség, elhagyatottság.
A spirituális bántalmazást nagyon nehéz felismerni és feldolgozni, mivel intézményi, és a közösség nagy része olyan emberekből áll, akik nem veszik észre, hogy mi történik körülöttük; hisznek, megbíznak a vezetőben, aki a középpont, és ezáltal mindent és mindenkit összefog. Valamint a közösségben megtalálhatóak olyan tagok is, akik elárulják a társaikat a beilleszkedés vagy éppenséggel a hierarchián belüli magasabb pozíció reményében.
A közösségi kontroll és a spirituális bántalmazás következményei
A spirituális bántalmazást intézményi és közösségi jellege miatt nehéz felismerni, azonban ha a bántalmazottak realizálják is helyzetüket, a saját, megszokott közegüknek elhagyása nagy feszültséget okozhat bennük, hiszen lehet, hogy ez az egyetlen közösség, ahová életük során tartoztak. A közeg elhagyása a társadalmi támogatottság hirtelen elvesztésével és az életük újragondolásával is együtt jár, illetve nincsenek felkészítve a közösségen kívüli élet nehézségeinek megoldására. Először is azért, mert a közösség egy burok volt, ami amellett, hogy menedéket jelentett számukra, „megvédte őket a kinti világtól”, ezáltal elhitette velük, hogy a külvilág veszélyes lehet. Másodszor pedig azért, mert ahhoz, hogy képesek legyenek ellátni magukat, ismerni és fejleszteni kellene a személyes készségeiket. Az érintettek számára nehezükre eshet saját magukra úgy gondolni, mint individuum, értékelni a saját személyiségüket. Problémát jelenthet számukra a határok meghúzása bűntudat nélkül, majd később ennek az érzésnek az elkerülése válik az elsődleges motivációvá azzal kapcsolatban, hogy olyan tetteket vigyenek végbe, amelyek kívül esnek a korlátaikon. Mivel folyamatosan megszabták számukra, hogy mi a jó és mi a rossz, egyes témákkal kapcsolatban hogyan kell gondolkozni, nem is alakul ki a saját véleményük bizonyos témákkal kapcsolatban. Ezért amikor az újrakezdett életük során ugyanezekkel a társadalmat érintő vagy éppen morális kérdésekbe ütköznek, akkor vagy nagyon magabiztosan, teljes meggyőződéssel állnak ki az egyik oldal mellett, vagy teljesen bizonytalanul, tétovázva, folyamatosan kételkedve ingáznak a két ellentétes vélemény között, és végül is azt a megoldást választják, amelyet a többség pártfogol. Összefoglalva, a spirituális bántalmazás túlélői elsajátítják azt a gondolkodást, hogy az életük értelme a közösség hierarchiájának fenntartása, a vezetőség és a vallás által megszabott keretek betartása, illetve egy olyan identitás kialakítása, amely megfelel az adott egyháznak, a hitnek, a vezetőnek – annak, akié az isteni hatalom.
A vallási közösségek hatása a szexualitásra és az intimitásra
A vallás által megszabott keretek nagy része az egyén szexualitással és intimitással kapcsolatos beállítottságára, szokásaira vonatkozik, emellett azt is meghatározzák, hogy a férfiakhoz és a nőkhöz miképpen kell viszonyulni. Aki már gyerekként egy ilyen konzervatív közösségnek a tagja, ahol megszabják a szexualitás kereteit, felnőttként szinte esélytelen, hogy olyan kapcsolatba kerüljön akár szexuális, akár romantikus értelemben, hogy az számára egészséges és kellőképpen kielégítő legyen. Ugyanis az ilyen közegekben már kisgyermekkortól kezdve oktatják őket az általuk egészségesnek vélt szexuális élet határaira, megalázó üzeneteket sugallva a nem heteroszexuális kamaszok számára, akikben ez olyan törést okozhat, hogy elfojtják a másságukat a közösség normáiba való beilleszkedés és az erős szégyenérzet miatt – ugyanis akik nem felelnek meg ezeknek a normáknak, súlyos bántalmazásban, megszégyenítésben és kiközösítésben részesülhetnek. Félnek felvállalni a saját nemi identitásukat és szexuális irányultságukat, félnek az intim kapcsolat kialakításától, ahol fény derülhet elnyomott irányultságukra, emiatt sokan fordulhatnak inkább a pornográf tartalmak irányába, ami egy anonim, ítélkezés és megalázás mentes felületnek bizonyul. Sok áldozatnál jelentkezhetnek olyan problémák is, mint a szorongás, a depresszió, az alkoholproblémák vagy éppen rendszeres szerhasználóvá válhatnak. Folyamatosan kénytelenek egy hazugságot, látszatot fenntartani, ami ellehetetleníti az őszinte kapcsolat kialakulását, az igazság bevallása helyett inkább titkos módszerekkel igyekeznek kitölteni magukban az űrt.
Nőként azért nehéz egy ilyen környezetben élni, mert bizonyos esetekben nem emberként, hanem tulajdonként kezelik őket, és általában korlátozottabbak a lehetőségeik a tanulmányaik és a pályafutásuk szintjén, mint a férfiaknak. Emellett egyes szexuális zaklatási vagy erőszakos eseteket, amelyek a vallási vezetőkhöz köthetőek, elhallgatnak, és az áldozatok akár koruk miatt, akár a bántalmazó poziciójából fakadóan nem mernek, vagy nem tudnak egy segítséghez fordulni.
Toxikus pozitivitás és spirituális bántalmazás
A nem vallásos közösségekhez tartozó emberek életében is jelen lehet a spirituális bántalmazás, hiszen a toxikus pozitivitás is lelki abúzusnak minősíthető. Ahogyan korábban szó volt róla, a spirituális bántalmazás egyik következménye, hogy az áldozat elfojtja saját meglátásait, elképzeléseit és érzéseit – a mérgező pozitív gondolkodás során ugyanez a folyamat megy végbe. Ugyanis ezeket az embereket is megtanították, hogy miképpen nyomják el a negatív, pesszimista gondolataikat, miképpen taszítsák el a szomorúságukat, a haragukat vagy éppen a szorongásukat, és elhitették velük, hogy ha ezzel a stratégiával közelítik meg az életük problémáit, be tudják vonzani a sikereket, és egy kiegyensúlyozott, stresszmentes életet élhetnek. Ezáltal a sok düh, fájdalom, szomorúság, szorongás és félelem elfojtásra kerül, ugyanakkor a felszín alatt ugyanúgy jelen vannak ezek a teljesen természetes érzések.
A spirituális bántalmazás traumáinak feldolgozása
Hogyan lehet feldolgozni a spirituális bántalmazás által elszenvedett traumákat? Az nagyon sokat segít az áldozatoknak, hogyha felveszik a kapcsolatot és beszélgetnek a sorstársaikkal, vagy akár csoportterápiás foglalkozáson vesznek részt. Az önsegítő könyvek olvasása és a pszichológiai előadások, videók nézése támogathatja a bántalmazott önérzetének és énképének kiformálódását, amely a saját véleményén alapul, és nem a vallási dogmákon vagy külső befolyáson. Az egészséges önértékelés kialakulásához azonban nagyon sok időre van szükség. Mivel az áldozatok egész életükben egy közösséghez tartoztak, és nagyon meghatározó volt a közeg róluk alkotott képe, akár segítség lehet az is a trauma feloldásában, ha találnak egy olyan közösséget, ahol elfogadással és szeretettel fordulnak feléjük.
