Borítókép: Francisco José de Goya – Witches’ Sabbath (1798)
Boszorkányperekről általánosságban
Máig levezethető a boszorkányperek nyomán kialakult női sztereotípiák és társadalmi elvárások hatása a modern világban is. Az általuk keltett félelmek és előítéletek árnyéka tovább él a kollektív gondolkodásban, befolyásolva a nők életét és lehetőségeit.
A boszorkányperek nem csupán a vádlott életét írták felül, de mélyen beékelődtek a köztudatba és átformálták az európai társadalmat is. Az 1300-1600-as évek között több százezer embert vádoltak meg boszorkánysággal, amelyet pedig gyakran máglyahalállal büntettek. A kiváltó ok a vallási és társadalmi feszültségekben keresendő; sokszor a perek is az egyház vagy a világi hatalmak együttműködésével zajlottak. A jogrendszer fejlődésének és a felvilágosodásnak köszönhetően azonban az 1600-as évektől lecsökkent a perek száma.
Az első boszorkányüldözés Svájcban kezdődött, és ezt követően alakultak ki olyan hullámok, amelyekben a perek több áldozatot szedtek. Magyarországon meglehetősen kevés boszorkányper indult Európa többi országához képest.
Hogyan zajlott a per?
Ha valakit megvádoltak boszorkánysággal (névtelen bejelentések által), vagy azzal, hogy az ördöggel szövetkezett, olyan kilátástalan helyzetbe került, amelyből nagyon nehéz volt szabadulni. Az országokat hivatásos boszorkánykeresők járták, akik a kínzásokat és a vallatást is véghez vitték. A vádlottaknak próbákat kellett kiállniuk, ami lehetett tűpróba, vízpróba, de a kevésbé ártalmas imateszt is létezett.
A tűpróba eljárása szerint a boszorkányokat az ördög megjelölte. Ha ezeknél a jelöléseknél megszúrták a nőket, és nem véreztek, akkor boszorkányoknak nyilvánították őket.
A vízpróba alatt a bűnösnek vélt ember lábát és kezét megkötözték, majd vízbe dobták. Ha az illető a víz tetején maradt, akkor egyértelműen boszorkány volt, ha viszont elsüllyedt, akkor ártatlannak nyilvánították, és szerencsés esetben még időben kimentették.
Az imateszt egy sokkal kevésbé kegyetlen megoldásként működött. A gyanúsított a vádlottak padján kellett, hogy elmondjon egy imát, hibátlanul. Ha ez nem sikerült, akkor bűnösnek ítélték.
Ki számított boszorkánynak? – A női jogok „fejlődése”
A boszorkányperekig a nők nem jelentek meg bíróságokon, hiszen nem is voltak teljes jogú állampolgárok. Nem igazán érte őket vád, de ha mégis, akkor férfi képviselte őket. Az ilyen jellegű perek megjelenésével azonban ők is gyanúsítottakká és bűnelkövetőkké válhattak, tehát a nők több joghoz jutottak, de nem a pozitív értelemben.
Alapvetően minden nő gyanús lehetett, de voltak bizonyos pontok, amelyek elősegítették azt, hogy valakit megvádoljanak boszorkánysággal. A magányos, özvegy, és a társaságba járó nők is kifejezetten könnyen keveredhettek gyanúba, hiszen a kor szellemiségében csak a férfiak járhattak férfiközösségekbe, a nőknek ehhez nem volt joguk. Attól féltek, hogy a közösségbe járó nők szövetkeznek, és közös varázslatokat eszelnek ki. Továbbá mind a szegény, mind az anyagilag független nők könnyen a vádlottak padján találhatták magukat. Ha egyáltalán nem, vagy ha túl sok gyermeke volt egy nőnek, ha a Biblia bármelyik írását megszegte, nem számíthatott jóra.
Igazán egyszerű dolgok is szóba kerülhettek a névtelen bejelentéseknél, amiket elfogadhattak vádló oknak: például, biztosan te is álmodoztál már arról, hogy milyen számodra a tökéletes partner. Ha ez így van, van egy rossz hírem számodra: téged is megvádolhattak volna. Ezeken túl további irreális indokok alapján is válhatott valaki boszorkánysággal megvádolhatóvá. A modern világunkban szinte minden nőben találhatunk olyan tulajdonságot, ami miatt a kínvallatások közepén találhatta volna magát.
Női függetlenség és a boszorkányperek, avagy a társadalmi kontroll eszköze
Ezek a perek gyakran szolgálhattak arra, hogy a nőket elnyomják, függetlenedésük pedig minél később kezdődhessen el. Az előbb említettekből is látszik, hogy az a nő, aki kicsit is elhagyta a normák által kövezett utat, rögtön a vádlott szerepében találhatta magát. Aki tehát önállóságával és makacsságával veszélyeztette a patriarchális hierarchiát, azt a rendszer ekképpen hallgattatta el.
Mivel sokszor nyilvánosan zajlottak a perek, illetve a máglyahalál folyamata egy igen látványos demonstrációnak számított. Egyértelmű célja volt a megfélemlítés és a bizonytalanság keltése, természetesen a nők körében. Így azt látták, hogy ha kilépnek a megszokott nemi felállásból, akkor az a vesztüket okozhatja.
A boszorkányperek továbbá lehetővé tették, hogy a nők egyéni törekvéseit letörjék, fejlődésüket pedig akadályozzák. Kontrollálták és manipulálták életük alakulását, a nők pedig továbbra is az alárendelt szerepkörben létezhettek csak.
Társadalmi egyenlőtlenségek kapcsolata a perekkel
Ezek az események a meglévő társadalmi különbségeket még inkább elmélyítették, hiszen a hátrányosabb helyzet és az áldozatok között szoros volt az összefüggés. A szegényeket sűrűn érték a vádak, hiszen alapvetően kirekesztették őket, így könnyű volt bármit rájuk kenni, a pereskedés alatt pedig a maradék vagyonukat is elkobozták.
A perben részt vevők között sokszor vallási kisebbségek tagjai szerepeltek. Akik nem a hagyományos, megszokott gyakorlatokat követték, könnyedén váltak célpontokká. Hiszen minden ilyen csoport – éppúgy, mint a nők – veszélyeztette a meglévő hatalmi struktúra stabilitását.
Ezek alapján kialakultak és erősödtek azok a sztereotípiák, miszerint a nők helye a konyhában, a gyerekek mellett van. Függetlenedésre nincs sok lehetőségük, értelmiségiek ne próbáljanak lenni, és csakis a férfi számára feleljenek meg, máskülönben pórul járnak.
A boszorkányperek öröksége – női státusz és függetlenség
A „boszorkány” képe továbbra is negatív asszociációkat vált ki a nőkkel kapcsolatban, és visszatekintve láthattuk, hogy a perek célja az volt, hogy a nők kevésbé, vagy inkább egyáltalán ne függetlenedjenek. Azonban már abban az időben is megindultak ellenállások a boszorkányperekkel szemben, amelyek tulajdonképpen nevezhetőek a jelenlegi női egyenlőségért folytatott harc előfutárainak.
A perek hullámai után sok országban bővítették a nők jogait és lehetőségeit. Akár politikai jogokat is kaphattak, vagy azok alappilléreit, illetve megindultak olyan szervezetek létrehozásai is, akik közös erővel igyekeztek küzdeni a megvádolás ellen, ez aktivizálta a nőket.
Összességében elmondható, hogy a boszorkányperek megindították az egyenjogúsítást és a női egyenlőség kialakulását, ez azonban rengeteg áldozattal járt. Továbbá megfigyelhető, hogy a mai modern társadalomban a női aktivisták és a feminista mozgalmak számára előkészítették a terepet a középkori boszorkányperek utáni lázadások és tiltakozások.
