Keresés
Close this search box.

Legyél te is hallgatós! Jelentkezz hozzánk március 3-ig!

Mit olvastunk idén? – Hallgató könyvajánló

Szerzők: Balog Nóra, Rátki Annamari, Szász Alexandra, Pintér Benedek

Borítókép: Katrina_S, Pixabay, grafikák: Kristóf Benjámin, Hallgató Magazin

A Hallgató szerkesztőségében sokan és sokfélék vagyunk, azonban legtöbbünket összeköti az olvasás iránti igény és az olvasás szeretete. Ezért a szigorú rendszerezés igénye nélkül, teljesen szubjektív alapon állítottunk össze egy (nem csak idén megjelent) könyvekből álló listát, amiken olyan könyvek szerepelnek, amiket 2021-ben olvastunk és úgy gondoljuk, hogy ennek az olvasásnak egy pillanata sem volt elvesztegetett idő. Összeállításunkban található fantasy, szociológiai munka, szatíra a kortárstól a klasszikusokig, szóval szinte lehetetlen, hogy ne találjon benne mindenki legalább egy olyan művet, ami felkelti az érdeklődését. Ha még nincs meg az a könyv, ami mellett kényelmesen el lehet nyúlni egy karosszékben a téli szünetben, akkor ránk számíthattok!

„Kandinszkij azt állítja, hogy a sárga az élet színe. (…) Most már nyilvánvaló, miért bántja szemünket annyira ez a szín.”

A bomlás kézikönyve Maurice Nadeu szavaival élve „az átok evangéliumának valódi hirdetője”. A könyvet  Cioran 1949 és 1987 között megjelent 8 művének szövegrészleteiből válogatták össze, az oldalak között pedig a filozófus legmélyebb  gondolataival találkozhatunk, melyek olyan témákkal foglalkoznak, mint kollektív öngyilkosság, ember,- és életundor, a létezés kritizálása. Cioran hatására születik az emberben egy nehezen megfogható kettősség: az olvasó egyszerre érez szánalmat az élettel szemben és hálát a saját jelenéért.

„Miféle úr az, aki azt parancsolja egy apának, hogy ölje meg saját fiát? (…) Ha az úrnak lenne egy fia, azt is megöletné?

A Káin a 2010-ben elhunyt Nobel-díjas José Saramago utolsó műve, melynek megjelelése széles körben hatalmas felháborodást keltett. Az író ezzel a regénnyel kritikát alkotott az egész valláskultúráról. A könyvben a főszereplő Káin fiktív élettörténete által egy új aspektusból ismerhetjük meg a Biblia leghíresebb történeteit,  melyek így megmártózhattak egy jó kis Saramago-féle ironikus elgondolásban.

„Itt meleg van, adnak enni, és nem lőnek rám. Miért izguljak?”

A könyvet a szerb drogmaffia egyik volt alvezére írta, aki egy pálfordulást követően a rendőrséggel együttműködve segített elejteni egy szerb maffiacsoportot. Azóta Robert börtönbüntetését tölti Magyarországon, közben könyveket ír az alvilági tapasztalatairól és azért imádkozik, hogy volt bandatársai elől továbbra is rejtve maradjon. A férfi valódi neve, arca és a börtön, ahol őrzik, államtitok – hiszen az író fejére  a mai napig 200 000 eurós vérdíj van kitűzve. Az őszinteség jutalma azt a 15 évet prezentálja pofátlan kendőzetlenségben, hogy a filmek és egyéb könyvek által romantizált maffiózó léttel szemben ő hogyan élte meg azt az időszakot, amit folyamatos veszélyben, lövések kereszttüzében töltött.

„Úgy állították be a helyzetet, mintha párbaj lenne közöttünk. Én azonban nem neheztelek Istenre. Nem szeretném azt a benyomást kelteni, mintha munkám Isten létezésének igazolásáról vagy megcáfolásáról szólna.”

Tíz, a történelem során már sokszor feltett kérdést találunk a könyvben, melyekről az elmúlt évtizedek egyik legkiválóbb elméje írt. Megtudhatjuk, hogy elméletben miként tudnánk megjósolni a jövőt, hogy az emberi faj fennmaradhat-e a földön vagy éppen a fekete lyukakhoz kapcsolódó feltevéseket és felfedezéseket összegzi. Az egyes fejezetek elején egy hétköznapi gondolatmenet által minden olvasóhoz közelebb tudja hozni a problémát, majd egyszerű példákkal, rövid magyarázatokkal színesíti mondanivalóját, megkönnyítve a tudományos elvek, törvények megértését. Ha egy kicsit is érdeklődünk a minket körülvevő univerzum működése és a benne végbemenő folyamatok iránt, akkor ez egy megfelelő olvasmány lehet, miközben módunkban áll arra is némi betekintést nyerni, hogyan látták a híres fizikust az őt körülvevő emberek.

„Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”

Ugyan mit tehetne elsőnek egy férfi, ahogy a házasélet rögös útjára lép? Például elhagyhatja a feleségét a nászúton. A főhős ezt meg is teszi, az Olaszországban töltött mézes hetek alatt elszakadnak egymástól fiatal feleségével és Mihály ahelyett, hogy visszatérne hozzá, maga mögött hagyja tökéletes polgári életének tökéletes kezdetét, hogy egyedül induljon egy olyan útra, amelyre egyszer mindenki elindul; noha a legtöbben csak gondolatban, nem pedig egy idegen országban. Miközben az olasz táj, segítőtársak és régi barátok képei váltják egymást a szemünk előtt, az is kirajzolódik, mi maradt Mihály fiatalkori különös álmaiból a lelkében és mi az akadálya annak, hogy ezek a vágyálmok valósággá váljanak. A külvilág, amely könyörtelenül belekényszerít minket egy rendszerbe, és legbelsőbb, legféltettebb érzelmeik párviadala a mai napig sem veszített jelentőségéből, ezért visszük magunkkal örökre ezt a történetet, ha egyszer elolvassuk.

„Amire nem került sor, amit nem vettem észre, amit túl későn tudtam meg, a maga módján semmivel sem valószerűtlenebb, és semmivel sem kevésbé az enyém, mint amiket eddig az életem részeinek hittem.”

Lente Bálint életének két különböző időszakát és egy magnókazetta történetét ismerhetjük meg, miközben a prológusról sem szabad megfeledkeznünk. Kezdetben egy döntésképtelen fiatalemberrel találkozunk, aki ólomsúlyúnak érzi jelenlegi életét és a múltjában lebegő elvarratlan szálak is csak nehezítik a helyzetét. A történtben eltelt néhány év után kiegyensúlyozottabbnak láthatjuk, ám az utolsó pillanatig újabb és újabb dolgok derülnek ki arról, hogy az emberek mennyi mindent hagynak hátra, mikor egy döntés alapján folytatják az útjukat, hogy minden nyereség valahol veszteség, hogy a felejtés néhol béklyó, hogy az emlékezés néhol felszabadulás. Lebilincselő érzés, ahogy az elszóródott információmorzsákat emésztjük, majd szépen lassan eloszlik a köd a kirakó hiányzó darabjairól. Elgondolkodtat, kérdéseket vet fel és számadásra készteti az olvasót, miközben a főszereplők rendelkezésre álló, és már elszalasztott lehetőségeit mérlegeljük.

„Bevallom, még a legmagabiztosabb bolond is az aggodalom falába ütközik, amikor rájön, hogy a nagy terve három mókuson múlik, egy társulatnyi buzgó félkegyelműn, egy szamárfejű takácson, egy ezüstre áhítozó koboldon, egy hírhedten megbízhatatlan elbeszélőn meg egy kalapbaszó majmon.”

Tarsoly, Kutyásmanciból harmadszorra is visszatér, hogy a saját módján meggyalázza Shakespearet, éppenséggel a Szentivánéji Álmot. Christopher Moore fogja a klasszikus drámát felöltözteti szamárbőrbe, megforgatja hatszor, majd páros lábbal berúgja az erdőbe, hogy túléljen ahogy tud. És ahogy ezt az írótól megszokhattuk, ezt mind olyan sötét humorral teszi, hogy az ember hangosan röhög a buszon. Tarsoly, valaha Lear király bolondja, hajótörést szenved közel Athén partjaihoz, ahol akarva-akaratlanul is belefolyik a mágikus erdő drámájába. Miután a jól ismert dráma minden fontos szereplője megbízza valami feladattal, amit nem utasíthat el, Tarsoly beleveti magát a darabba és beviszi az olvasót a kulisszák mögé. Ez a könyv nem a gyenge lelkűeknek való, de a rengeteg szex, káromkodás és vulgáris vicceken túl szerethető és vicces karakterek rejlenek. Ha szeretnél egy szórakoztató történetet rengeteg csavarral, mókussal és akkor ne keress tovább.

„– Ha igaz, akkor ő elméletileg elhozza a világvégét! – kiáltotta Linus.
– Hatéves.
– Amikor megfenyegetett engem, azt állította, hogy ő a Pokol tüze és a sötétség!
– Így szokott köszönni – felelte Mr. Parnassus, halkan kuncogva.”

Szeretnél egy szívmelengető, könnycsordítóan aranyos, kuncogóan vicces fantasyt olvasni, ami tökéletes egy téli bekuckózásra? Ne keress tovább! Linus Baker a Mágikus Ifijakért Felelős Minisztérium ellenőre, aki látszólag elégedett szürke életével a szürke nagyvárosban. Egy nap különleges megbízást kap és látogatásra kell mennie egy szigorúan titkos árvaházba, ahol összesen 6 különleges gyerek lakik nevelőjükkel. Egy szakállas gnómlány, egy erdei tündér, egy sárkánymadár aki szereti a gombokat, egy zöld paca, aki londiner szeretne lenni, egy alakváltó törpespicc és az Antikrisztus, aki táncol főzés közben.

Linusnak egyszerű a feladata, hetente teljesen objektív jelentést kell tenni az életről a szigeten, és megállapítani, hogy árvaház biztonságos-e. De az árvaház vezetője, Arthur és a gyerekek meglepő gyorsasággal lopják be magukat Linus szívébe, ahogy az olvasóéba is. És hirtelen már nem olyan egyszerű érzelemmentesnek maradni. Linus számára kinyílik a világ és lassan Ő is kinyílik a világnak. A Ház az Égszínkék Tengernél egy gyönyörű mese választott családról, szerelemről, szeretetről és elfogadásról.

“Nem szabad hinni a véletlenben, jobb, ha reggel és este is felpofozzuk magunkat, hogy el ne felejtsük, hogy az óvatosság sohase fölösleges, és hogy jóból is megárt a sok”

A cseh szerző klasszikusa olyan regény, amit bármilyen korú és érdeklődésű embernek érdemes lehet elolvasni. Vannak gyermekirodalmi vonulatai, a szerethető főszereplő és a műből csak úgy áradó humor a fiatalabbakat is magával tudja ragadni. Az idősebbek érdekes látleletet kapnak az Osztrák-Magyar Monarchia bürokratikus működéséről és végnapjairól, valamint az első világháborúról. Švejk véletlenek sorozatán haladva, néha rendkívüli szerencsével, máskor hihetetlen szerencsétlenséggel halad előre, miközben minden változik a regényben: kivéve a derék katona jókedvét. A szerző halála miatt lezáratlan mű garantálja, hogy Švejk mellett az olvasó is mosollyal az arcán aludjon el. Aki teheti, az a Josef Lada illusztációival ellátott kiadást vegye kézbe, ezek ugyanis rengeteg adnak hozzá a műhöz.

“Soha ne vegyél ki pénzt a támogatóid zsebéből! Ha megteszed, nem kell sokat várnod, hogy korábbi barátaid elhagyjanak.”

A Diktátorok kézikönyve tíz fejezetben mutatja be a diktatúrák kialakulásának, működésének és bukásának általános okait, céljait és körülményeit. Alapvető gondolata a “politikai túlélés logikája”, ami abból indul ki, hogy egy politikus számára az elsődleges cél mindig az, hogy a lehető legtöbb hatalom összpontosuljon a kezében. Minden, ami ezután jön, már csak eszköz, ami a cél elérésében segíti. A könyv kifejezetten olvasmányos, számos jól érthető történelmi és politikai példa van benne, érdemes kézbe vennie azoknak, akik különösebben érdeklődnek a téma iránt, de mindenki hasznos gondolatokat lelhet demokráciáról, a polgári állam működéséről vagy az ember egyéni felelősségéről.