Borítókép: belvarosimozi.hu
A napokban a Bem Mozi jóvoltából megnézhettem a Fekete pont című filmet. Ez az élmény elgondolkodtatott: vajon milyen érzés lett volna átélni ugyanezt a filmet egy „plázai moziban”? Mennyit számít a film értékelésében az, hogy kivel és mekkora teremben nézzük meg, előtte mit vacsoráztunk, émelyítő szaga van-e a popcornnak vagy inkább otthonérzést kelt, az Örs vezér téren vagy a Margit híd lábánál vagyunk?
Cinema City a Mammut plázában. Forrás: cinemacity.hu
A „művész mozik” olyan filmszínházak, amelyek nem plázákban üzemelnek, hanem önkormányzati vagy vállalkozói fenntartásúak; úgy is mondhatjuk, hogy függetlenek – ezáltal a kasszasikerek mellett helyet tudnak adni a szerzői, független, és művészfilmeknek is.
Ezek a helyek általában minden értelemben kisebbek, mint a jól megszokott „mainstream pláza mozik”. Kisebb méretű a vászon, többnyire egy teremmel működnek, nincs végtelen skála az étel -és italkínálatból (van, ahol egyáltalán nincs lehetőség fogyasztásra). Milyen szempontból tudnak mégiscsak labdába rúgni a többtermes multiplexek mellett az art mozik?
Mikor fiatalabb voltam és még gimnáziumban tanultam, vidéken (amit talán azért tartok fontosnak kiemelni, mert a Budapesten élők és itt felnövők kultúráról való gondolkodásáról és tapasztalatairól nem tudok nyilatkozni), a művész mozik reprezentációja egészen más volt az engem körülvevő közösségben, mint most. Művész moziba az járt, akinek nem volt pénze „rendes mozira”, na meg a kettyós, fura, elvont hipszterek. Egy ideje Budapesten élek, tanulok, dolgozok, így megállapíthatom, hogy művész moziba járni nem ciki, sőt!
Az art mozik a közösségi moziélményt testesítik meg: egészen más atmoszféra uralkodik ezeken a helyeken, a vetítőterem előtt asztalok és székek vannak, ahol az emberek beszélgetnek, meg tudnak inni valamit, kapcsolódni egymáshoz és a filmekhez. Nem utolsó szempont, hogy általában olcsóbbak a jegyárak is. A kínálatról már szót ejtettem, de ez az egyik legfontosabb megkülönböztető jegye a művész moziknak: tudnak mást, sok esetben pluszt nyújtani a plázai mozikhoz képest. Nem csak az újdonságok elérhetők, hanem a régi kedvenceket vagy az olyan „kötelező” néznivalókat is meg lehet itt találni, amelyeket egyébként már csak otthoni körülmények között érhetünk el.
A Bem Mozi. Forrás: a mozi Facebook oldala
Természetesen a „mainstream” mozizásnak is megvan a maga szépsége és van olyan film, amelyet továbbra is szívesebben nézek az óriáskivetítőn. Mi dönti el, hogy melyik filmet hol érdemesebb megnézni? Nekem például az Oppenheimer egy olyan „Cinema City”-s film, ahol ha van lehetőségem választani, nem mondanék le a hangtechnikáról, arról az érzésről, hogy szinte bekebelez a film, mert a gyomromban is érzem a basszust és aktívan használnom kell a periférikus látásomat, hogy be tudjam fogadni a hatalmas vásznon megjelenő képet.
A Fekete pont viszont olyan szokványos értelemben vett művészi alkotás, amely megérdemli, hogy művész moziban lássák. Egyszerűen máshogyan „üt” egy ilyen környezetben. Vannak azok a pillanatok, amelyek olyan aprók és finomak, hogy különös koncentrációt és figyelmet igényelnek, amelyekhez csendre van szükség. Ebben az esetben egy emberibb helyre.
