Hamar jött az első
A magyar küldöttség a tokiói olimpiához hasonlóan idén is a második versenynapon szerezte meg első érmét. Míg három éve Szilágyi Áron védte meg címét másodszorra is férfi kard egyéniben, addig idén ismét egy vívó, Muhari Eszter szerezte meg az első érmet hazánknak, méghozzá egy bronzot női párbajtőr egyéniben.
A 21 éves Muhari Eszter első olimpiáján lépett pástra Párizsban. Az elődöntőig tartó menetelése során két kínai és egy dél-koreai ellenféllel kellett megküzdenie. A három mérkőzés alatt mindössze háromszor volt hátrányban a magyar párbajtőröző; mindegyik ellenfelét magabiztosan győzte le. Az elődöntőben a világranglista hatodik francia Auriane Mallo-Bretonnal találkozott. Az első két körben fej-fej mellett haladt a két versenyző, az utolsó körre 6-6-os állással fordultak rá. Innentől kezdve azonban Eszter sajnos kiesett a ritmusból, míg francia ellenfele minden lehetőséget kihasznált, és 15-9-re győzte le a magyar versenyzőt.
Eszternek azonban itt még nem ért véget az olimpia, hiszen a bronzért vívhatott. Az érem mérkőzésen Nelli Differt észt párbajtőröző volt az ellenfele. A meccs kiegyenlítettségét és színvonalát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a mérkőzés alatt nem volt egyetlen egy pillanat sem, amikor a két játékos pontkülönbsége egynél nagyobb lett volna. A rendes játékidő 14-14-gyel ért véget, következett a mindent eldöntő aranytus. Az észt sportolónak volt már tapasztalata abban, hogy hogy kell ráadást vívni, ugyanis az elődöntő kivételével az összes mérkőzését mindössze egy találattal, utolsó tussal nyerte meg. Ez a sorozat azonban megszakadt, hiszen Muhari Eszter a ráadás 12. másodpercében vállon szúrta ellenfelét, és ezzel övé lett az olimpiai bronzérem.
Eszter az olimpiai érem megszerzése után a paralimpiai csapat felkészítésében szeretne továbbra is segédkezni. A párizsi paralimpiai játékok augusztus 28-án veszik kezdetét, és hazánkat 39 versenyző képviseli majd.
Célba talált
Hazánk szinte minden olimpián képviseltette magát a sportlövészet valamelyik versenyszámában, azonban egészen a 2004-es athéni játékokig, Igaly Diána aranyérméig kell visszanyúlni, ha magyar érmest szeretnénk találni. Ez azonban párizsban megváltozott, hiszen húsz év után, Major Veronika személyében ismét magyar sportlövő állt fel a dobogóra.
Veronika az gyorspisztoly alapversenyét megnyerte (méghozzá olimpiai kvalifikációs rekorddal), így első helyen jutott be a két nappal későbbi döntőbe. A fináléban tízszer kellett öt lövést leadni a versenyzőnek, minden 10,2 körnél jobb találat egy pontot ért. Bár a magyarnak nem sikerült olyan jól a kezdés, a harmadik sorozatra feljött a második helyre, ahol holtversenyben állt négy ellenfelével együtt. A negyedik sorozat végétől egyre fogyott a mezőny, hiszen innentől fogva mindig kiesett az a versenyző, aki a pontok alapján a mezőny legvégén állt. Veronika magabiztos volt, és egészen a nyolcadik sorozatig bent maradt, melynek végén holtversenyben 28-28 ponttal állt indiai ellenfelével, Manu Bhakerrel. Ekkor került sor az ún. szétlövésre, ahol mindkét versenyzőnek ismét 5-5 alkalommal kellett lőnie, a párbajból pedig a magyar jött ki győztesként négy találattal. Bebiztosítva magának az érmet, Major tovább mehetett, azonban a következő körben a három szerzett pont sajnos nem volt elég ahhoz, hogy ne essen ki, így végül bronzéremmel zárta a versenyt.
A keszthelyi sportlövő következő úti célja a bronzérem megszerzése után nem más volt, mint a Balaton. A friss bronzérmes a párizsi játékokat követően hazautazott és lement a Balaton partra enni egy lángost. Erről közösségi oldalán is megosztott egy fényképet, amin az is látszott, hogy bronzérme is vele volt.
24 éven át tartó hagyomány
A kajak-kenu kajakos versenyszámai közül először a női négyes 500 méter döntőjét rendezték meg. A kora délutáni fináléban ismét – az elmúlt hat olimpiához hasonlóan – rajthoz állt egy magyar csapat. A Csipes Tamara, Fojt Sára, Gazsó Alida Dóra, Pupp Noémi alkotta négyes negyedik legjobb idővel jutott be a döntőbe. Az első 250 métert negyedikként tették meg, majd egy hatalmas hajrával megelőzték a kínai egységet és a bronzot érő harmadik helyen értek célba.
A négyesből Csipes Tamara kivételével mindenki élete első olimpiáján vett részt, de ez semmilyen hátrányt nem jelentett, hiszen a már tapasztalt, harmadik olimpiáján résztvevő és háromszoros olimpiai érmes Csipes szárnya alá vette a lányokat, és mi sem mutatja jobban a sikert, mint hogy egy bronzéremmel tértek haza.
A női K-400 500 méteres versenyszámban a magyarok már elég tapasztaltak. A 2000-es Sydney-i olimpia óta minden egyes döntőben szerepeltek és érmet is nyertek, ez az elképesztő sorozat tehát idén sem szakadt meg.
A sztárvendég
A nyíltvízi úszás férfi számában két magyarnak is szurkolhattunk. Mint korábbi összefoglalónkban említettük, Betlehem Dávid és Rasovszky Kristóf az olimpiát megelőzően a Dunában edzettek, hogy hozzászokjanak a rájuk váró szajnai körülményekre. A döntőben Betlehem a táv elejét nem nyomta meg annyira, mint Rasovszky, egészen az utolsó 2.5 kilométerig az élbolyban haladt, de annak is a hátsó részében, azonban az utolsó 500 méterre ő is rákapcsolt és egészen a harmadik-negyedik pozícióig úszta fel magát. A célegyenesben olasz ellenfelével, Domenico Acerenzaval vívta a harcot a bronzéremért. A két versenyző egymás mellett haladt, de Betlehem megelőzte az olaszt és előtte csapott be a célba, így edzőtársával és egyben barátjával, Rasovszky Kristóffal állhatott fel a dobogóra.
Dávid a verseny után úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem érez féltékenységet Kristóffal szemben, sőt nagyon örült annak, hogy barátjával állhat a dobogóra és osztozhat a sikerben. A fiúk, miután Dávid beért a célba, rögtön meg is kezdték az ünneplést, egy nagy öleléssel gratuláltak a másiknak, aminek a vége az lett, hogy a nagy örömben hátraestek a vízbe.
Említésre méltó az is, hogy Betlehem nem csak a nyíltvízi úszásban remekelt, hanem a medencés számok 1500 méterén is. Dávidnak nem ez volt a fő száma, azonban egyfajta bemelegítésnek biztosan jó volt számára. És az, hogy országos csúccsal került be a nyolcfős fináléba, ahol végül ezt az új rekordot még egyszer megdöntötte és negyedik helyen ért célba, elképesztő siker. Ebben a versenyszámban a párizsi játékok előtt utoljára 1980-ban szurkolhattunk magyar úszónak a döntőben Wladár Zoltán személyében, dobogóra pedig csak egyszer állhatott magyar, 1948-ban Mitró György, aki harmadik lett. Nagyon kicsin múlt, hogy ez a sorozat megszakadjon, hiszen Betlehem kicsivel több mint egy másodperccel maradt le a harmadik helyen beérő Daniel Wiffen-től.
Még több kajakos érem
Amikor úgy gondoltuk, hogy az olimpia során nem lehet a feszültséget tovább fokozni, akkor jött még egy magyar szempontból idegőrlő pillanat. A női K-2 500 méter versenyszámában ugyanis nem csak addig izgulhattunk a magyar egységeknek, amíg a futam tartott, hanem még utána is. Az utolsó méterek ugyanis olyan szorosak voltak, hogy célfotót kellett alkalmazni ahhoz, hogy kiderüljenek a dobogós helyek. A Csipes-Gazsó egység második helye ugyan hamar kiderült, azonban a Fojt Sára-Pupp Noémi magyar kettősnek perceket kellett várakozással tölteniük, ezzel pedig nem voltak egyedül, hiszen német ellenfeleik, Jule Marie Hake és Paulina Paszek ugyanarra a döntésre vártak.
A kivetítőkön hat perc után megjelent az az eredmény, amire mi nézők csak következtetni tudtunk a németek öröméből és a magyar lányok szomorú arcából, hogy a harmadik helyet végül a németeknek ítélték meg. Azonban itt még nem értek véget izgalmak, hiszen alig több mint egy perccel később azt láthattuk, hogy a németek a helyszínen elhelyezett kivetítőre mutatva elkezdenek ugrálni és az elkeseredett magyar lányokat átölelve örülni. Ugyanis a végleges döntés amellett szólt, hogy a két hajó egyszerre, 1:39.46-os idővel ért be a célba. Ez a pár pillanatnyi érzelmi hullámvasút végül a sportszerűséget és a közös, önfeledt és őszinte örömöt mutatta meg nekünk.
Férfi K-1 1000 méteren ismét annak a két magyarnak szurkolhattunk, akik az előző olimpián uralták a dobogót. Kopasz Bálint és Varga Ádám a legjobb időkkel jutottak döntőbe. Az azt megelőző napon egyébként a K-2 500 méterének B-fináléjában álltak rajthoz, azonban mindkettejük számára az egyéni döntőre tevődött a nagyobb hangsúly, így egyfajta bemelegítésnek tudták használni a futamot a másnapi döntőhöz.
Kopasz Bálint Tokióban az 1000 méteres versenyszámban aranyérmes lett, így címvédőként állt rajthoz a fináléban. A kezdés jól sikerült Kopasznak, az első 250 méteren harmadik helyen evezett. A táv felénél meg tudta tartani ezt a pozíciót, az utolsó negyedre pedig már másodikként fordult. Ezután azonban már nem tudta felvenni a harcot a cseh Josef Dostallal, és honfitársa, Varga Ádám is megelőzte őt az utolsó métereken, így végül harmadikként ért célba.
A verseny után Kopasz úgy nyilatkozott, hogy nagyon örül dobogós helyezésének, azonban mégis csalódott picit, hiszen az elmúlt olimpia óta rengeteget készült Párizsra. A tokiói siker után nagy aranyesélyesként tekintettek rá, azonban elmondta, hogy ez őt nem érte teherként. Bárhogyan is nézzük, két egymást követő olimpián ugyanabban a versenyszámban érmet elérni elég nagy dolog.
Hazánk az ötkarikás játékok összesített éremtáblázatán a 14. helyen hat arannyal, hét ezüsttel és hat bronzzal zárt.
