Az alkotóval meghatározó, azonban az azonosságot kizáró mértékű rokonságot mutató Daniel generációjának elismert színésze, garmadányi történelmi filmszereppel a háta mögött. Felesége orvos, gyermekeik egészségesek, a polgári idillt Conchita, a spanyol bejárónő teszi teljessé. Hősünk legújabb castingjára készül, kivételesen egy szuperhőst, Lézerangyalt kívánja megtestesíteni. Kiemelkedő sikerességét és gazdagságát jól szemlélteti, hogy lakóközösségében egyedüliként rendelkezik lifttel, így az emeleti lakástól a földszintig vezető utat is könnyűszerrel megspórolhatja. Miközben kollégáin keresztül minden tőle telhetőt megtesz, hogy információk jussanak el hozzá a forgatókönyvből, betér törzshelyére, egy tejivónak álcázott kocsmába. Ahogy az lenni szokott, a délelőtti órákban kevés vendég tartózkodik a csehóban. Egy feltételezhetően szláv származású munkásember jeleníti meg a mindig indulatkész alkoholista alakját, akit egyedül a pultosnő képes visszatartani extrém kirohanásaitól.
Osztályidegen miliő egy kozmopolita híresség számára, mégis mintha otthonosan mozogna benne. A vihar előtti csönd pillanatának lehetünk szemtanúi, mintha a leplezett elidegenedettség bármikor előbukkanhatna. Miután autogramért folyamodik, megismerjük a másik főszereplőt Bruno, a keletnémet hírszerző személyében. Hamar világossá válik, miért nevezte Kierkegaard spionnak a pszichológusokat, hiszen a titkok személyiségünk legesendőbb részeit jelenítik meg. Önkéntes feltárásuk bizalmi viszonyt feltételez. Az az ember, aki sokat tud másokról, könnyen hozzáfér sérülékeny pontokhoz, mely felkészültségének és jószándékának mértékétől függően a gyógyulástól a kétségbeesésig sodorhat bárkit. Legfőbb erőssége a történetek megőrzésében rejlik. Kivel, mikor, hol és mi történt. Nagy felelősség, különösképpen illetéktelenül felhasznált információk esetében. Bruno pedig felettébb sokat tud az őt körülvevő közösség életéről. Ahogy egymás után bukkannak fel epizódszereplők, akár néhány perc erejéig, nem győzik hangsúlyozni, mennyire közel érzik őt magukhoz segítőkészsége és beágyazottsága révén.
A közel kétórás játékidő során egy összetett dominanciaharc bontakozik ki. Mintha napjaink Németországa a történet helyszínéül szolgáló Berlinben megőrizte volna a hidegháború idejéből származó megosztottságát. Nyugat és Kelet, urbánus és népies csap össze kíméletlenül. A háttérben pedig felsejlik egy rétegzett világ, ahol a kapcsolati tőke váratlan dinamikát eredményez. Hasonló problémával állunk szemben, mint a de facto államok esetében. Koszovó és társai hiába nem léteznek hivatalosan, a gyakorlatban nagyon is valós közigazgatással és törvényekkel rendelkeznek. Bruno hatalma nem a hírszerzői múltból és jelenből fakad. Munkája lényegében abból áll, hogy az éjszaka közepén eltévedő, szalonképtelen állapotban leledző diplomaták ügyes-bajos problémáit oldja meg egy telefonközpont elszigeteltségéből. A gondok ott veszik kezdetüket, amikor a birtokában lévő tudást átvezeti a közügyek birodalmából a magánéletébe. A polgári társadalom legalapvetőbb normáinak ellentmondó visszaélés a felvilágosodás szellemében bevezetett határok sérülékenységére hívja fel a figyelmet. Merő naivitás azzal áltatni magunkat, hogy az intézmények funkciójának lekorlátozása és különféle összeférhetetlenségek megállapítása elégséges biztosíték a béke és biztonság fenntartásához. A társadalom által megalkotott valamennyi rendszer keret, mely bizonyos működéseket büntet, másokat jutalmaz, azonban az emberi gyarlóság kiküszöbölésére alkalmatlan.
A Saját lifttel a pokolba kiváló film mindazok számára, akik érdeklődnek a közéleti témák iránt, azonban didaktikus művek helyett olyanokra vágynak, melyekben az igazság működésbe lép, a befogadó feladata pedig saját konzekvenciáinak levonásában rejlik.
