Szindbád filmajánló

Szindbád filmajánló

„Kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább a miénk” – Általában ez a legpozitívabb jelző, amivel a magyar filmeket illetni szoktuk. Persze, nem olyan, mint a külföldi filmek, de hát ennyi pénzből ennyire telik, nem is szabad elvárni többet, gondolkodunk általában.

Persze van a gondolat mögött igazság, hiszen a filmkészítés egy pénzigényes műfaj, és nem kell itt egyből robbanásokra, és green-screen szörnyetegekre gondolni. Kevesebb pénzből, kevesebb felvételt lehet készíteni, kevesebb helyszínre elmenni, kevesebb statisztát lehet elhelyezni.

De persze mindez nem igaz. Mert igenis lehet magyar költségvetésből, magyar színészekkel, magyar szakemberekkel, zseniálisat alkotni, és alkottak is már rengetegszer. Ezt bizonyítva hoztam a mai filmajánlónkban a Szindbádot. Mert a Szindbád jó. Nagyon jó.

A történet egyszerű. Az élete végén járó Szindbád visszaemlékezik mozgalmas életére, bűneire, hazugságaira, örömeire, és persze a rengeteg szerelmi találkájára. Nem kell számítani nagy csavarokra, utolsó percekben felgöngyölített szálakra, ez egyszerűen egy hangulatfilm, amit ritka nagy szeretettel raktak össze.

Latinovits Zoltánt, a színészkirályt, mintha csak erre a szerepre teremtették volna, Sára Sándor lenyűgöző képivilága, a népzenék, a kosztümök, Huszárik Zoltán rendezésében egy kivételesen egyedi álomvilágot alkotnak.

Szindbád film, történelem, ajánló

Mert a Szindbádot nézni tényleg olyan, mint álomba csöppenni. Az elején nem értjük mi történik, csak megy a zene, pörögnek a képek, várjuk, hogy történjen végre valami, aztán csak nem történik. Elég hamar eljön a nagy vízválasztó vonal, mert lehet, hogy éppen nem olyan kedvünk van, vagy máshol jár az agyunk. Akikkel az utóbbi történik, borzalmasan unalmasnak fogják tartani a filmet. Ezzel nincs is semmi baj igazából, kapcsoljuk ki nyugodtan, felesleges kínlódni, lehet, hogyha máskor térünk vissza hozzá, már jobban fog tetszeni. Vagy nem, van ilyen is.

De ha szerencsések vagyunk, valami nagyon furcsa fog történni. Szépen lassan már nem próbáljuk szorosan értelmezni az eseményeket, csak befogadjuk őket, pont, mint amikor álmodunk. És ha ez megtörténik, akkor a Szindbád varázslatos. A magyar nyelvet úgy fogjuk hallani, mint előtte soha. A szavak csengenek, összefolynak a népzenével. A táj megelevenedik, együtt lakomázunk Szindbáddal, érezzük a húsleves ízét, a pálinka csípését.