Borítókép: regions.hu
Egy hely, ahol az olvasás és az írás tudása eltűnt
Fekete-Afrika, vagy más néven Szubszaharai Afrika – Szahara „alatti”, vagyis attól délre fekvő, 50 országból álló terület – huszonnégy millió négyzetkilométert foglal el, amely körülbelül több, mint egymilliárd főnek ad otthont. Márciusi adatok alapján a népesség 42 százaléka tizenöt év alatti, és mindössze három százaléka volt hatvanöt éves vagy annál idősebb lakos (összehasonlításként: Magyarországon a tizenöt év alattiak aránya 14 százalék hatvanöt éves vagy annál idősebb lakosok aránya 20 százalék), ez alapján várhatóan 2050-re el fogja érni a kétmilliárd főt a terület lakossága.
A fiatal lakosság ellenére az infrastruktúra fejlődése kevésbé mutatkozik meg az oktatás területén, ahol a legmagasabb a kirekesztés aránya. A hat és tizenegy évesek közötti korosztály egyötöde, a tizenkét és tizennégy év közötti fiatalok egyharmada nem jár iskolába. A tizenöt és tizenhét éves korosztály hatvan százaléka nem vesz részt az oktatási rendszerben. Így, ez nemcsak a legnagyobb iskolán kívüli népességgel rendelkező régió, hanem az egyetlen olyan régió is, ahol ez a népesség növekszik.
A világ országai között történt, 2024-es oktatási rendszerek rangsora alapján, a Szubszaharai Afrika területén megtalálható országok a sor legvégén helyezkednek el. Csád került a legutolsó helyre, ahol mindössze a felnőttek 27 százaléka képes írni. A sorban követte a Közép-afrikai Köztársaság, Dél-Szudán, Mali és Niger.
Az UNESCO 2024-es januári közleménye alapján Csád tanulási szegénységgel küzd. Az UNESCO statisztikái szerint a lányok általános iskolai végzettsége 2021-ben csupán 38 százalék, a fiúk esetében 49 százalék volt. A középiskolát befejezők aránya drasztikus lemorzsolódásról árulkodik: a lányok 14 százaléka, a fiúk 24 százaléka végezte el. A lányok alacsony részvételi aránya az oktatási rendszerben a gyermekházasságok és a korai gyermekvállalások miatt alakult ki. 2018-ban a nők bruttó felsőfokú felvételi aránya három százalék volt, szemben a férfiak hat százalékával. A becslések szerint egy Csádban született gyermek képességeinek csak harminc százalékát éri el. Ez a szám alacsonyabb, mint a szubszaharai afrikai régió és az alacsony jövedelmű országok átlaga.
A Norvég Menekültügyi Tanács állítása szerint 2024 júniusáig 24 afrikai országban több, mint 14 300 iskola zárt be a jelenleg zajló fegyveres konfliktusok miatt, ami körülbelül 2,8 millió gyermeket érint. A legtöbb iskolát a Kongói Köztársaságban, Csádban, Nigériában, Nigerben és Kamerunban zárták be. A különböző segélyszervezetek úgy vélik, hogy az oktatás hiánya megkönnyíti a fegyveres csoportok számára a gyermekek toborzását.
Az egyenlőtlen iskolarendszer
Az Amnesty International egy civil szervezet, amelynek 2020-ban közzétett jelentése szerint a dél-afrikai oktatási rendszert túlzsúfolt osztálytermek, gyenge oktatási eredmények és omladozó infrastruktúrák jellemzik. Kelet-Fokföldön, a Dél-afrikai Köztársaság egyik tartományában az iskolák épületei olyan rossz állapotban vannak, hogy veszélyt jelentenek a gyerekek és az ott dolgozó tanárok egészségére. Azon túl, hogy a tantermek túlzsúfoltak, alapvető felszerelések, mint például bútorok és tankönyvek hiánya szintén felmerül.
„Dél-Afrikában van a világ egyik legegyenlőtlenebb iskolarendszere. A 200 legjobb iskola gyermekei több kitüntetést érnek el matematikából, mint a következő 6600 iskola gyermekei együttvéve. A versenyfeltételeket ki kell egyenlíteni.” – Olvasható az Amnesty International oldalán.
Az egyik legnagyobb probléma a rossz higiéniai feltételek. Nincsenek megfelelő mosdók az épületekben, továbbá gödörlátereket és szivárgó szeptikus tartályokat is találtak a vizsgálatok során. Az iskolák felé tartó hosszú utakon a gyerekek nem tudják igénybe venni a biztonságos közlekedést, hiszen sok helyen ki sincsenek építve az úttestek. A legtöbb diák egy órás sétákra kényszerül, hogy tanulni tudhasson. Általában egy tanár 35 diákért felel, a régióban majdnem dupla annyiért. Maliban egy átlagos osztály létszáma 170-200 diákból áll. A tanárok képzettsége sem megfelelő – sokuk pedagógiai képzésben sem részesül – ahhoz, hogy olyan tudást tudjanak átadni a diákok számára, ami megfelelő lenne számukra és biztosítaná a minőségi oktatásukat.
„Amikor egy osztályteremben több, mint 100 diák tanul ahelyett a körülbelül 50 helyett, amelyre építették, vagy a normák és szabványok által ajánlott 40-50 diák/tanár arány helyett, az egyértelműen hiányt mutat. Ahogy nő az ilyen állapotban lévő osztályok száma, úgy válik akuttá a hiány kérdése.” – mondta Patrick Nkengne, az UNESCO vezető oktatási elemzője.
A minisztérium saját, 2018-as statisztikái szerint 23 471 állami iskolából mindössze körülbelül 3300 iskolának van laboratóriuma, illetve csupán 5500-nak van könyvtára, és 6500 internettel rendelkező iskolaépület van. 1000 iskolának nincsen sportlétesítménye, 4358 iskolában csak illegális gödrös latrinák szolgálják a higiéniát, 239 iskolában pedig egyáltalán nincsen áram.
Gyermekmunka
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) közös kutatása szerint a gyermekmunkát végzők több, mint fele – mintegy 86,6 millióan – Szubszaharai Afrika területén él. A régióban az összes gyermek közel 24 százaléka, vagyis közel minden negyedik gyermek gyermekmunkát végez.
A Right to Play civil szervezet 2021 májusában megosztott egy történetet a világgal, ami Balláról, egy 12 éves kislányról szólt, aki iskola helyett mindennap aranybányában dolgozott. Mali, ahonnan a kislány is származik, a világ tizenhatodik és Afrika első számú aranytermelője. Számtalan bánya található az ország területén, ahol előszeretettel alkalmaznak gyermekeket a kemény fizikai munkákra.
Balla egyike volt annak a 20-40 ezer gyermeknek, akik aranybányákban dolgoznak országszerte. Ezeken a – vadbányáknak is hívott – helyeken a munkások szabad kézzel ásnak, a bányák fajtái közül a legveszélyesebb és a leghalálosabb területek. Az olyan lányok, mint Balla, akiknek kisebb a testük, a szűk aknák tetején dolgoznak, ahol segítenek felhúzni és kimosni az ércet. Ahhoz, hogy az aranyat el tudják választani a környező kövektől, olyan vegyi anyagokat és higanyt kell használniuk, amelyek károsak az egészségükre. Ezt a fajta munkát végző lányok nap mint nap szembesülnek veszélyekkel, mint például mérgezéssel és súlyos esésekkel, balesetekkel.
„Amikor anyukám kivett az iskolából, az nagyon fájt” – mesélte Balla.
Mali lakosságának 45 százaléka mélyszegénységben él, ami arra készteti a szülőket, hogy gyermekeiket is elküldjék dolgozni. A női lakosok 78 százaléka nem tud olvasni, emiatt csak kemény fizikai munkát tudnak végezni, mint például bányászat vagy földművelés. Az országban a gyerekek több, mint fele gyermekmunkára kényszerül, ami azt jelenti, hogy minden harmadik gyerek dolgozik, ahelyett, hogy iskolába járna.
Balla mindössze nyolcéves korában már kemény fizikai munkát végzett a bányában. A szervezet önkéntesei arra lettek kiképezve, hogy figyeljék meg az ország tartományaiban, mely gyermekek azok, akiktől megvonták a tanuláshoz való jogot, azért hogy dolgozhassanak. Az önkéntesek 2016 és 2021 között összesen 72 ezer gyermek életét mentették és változtatták meg, mint ahogy Balláét is. Balla ma már kiemelkedő tudással rendelkezik matematika és a francia nyelv terén, illetve orvosi egyetemre való bejutás a célja.
Európában természetesnek vesszük a tanulás lehetőségét, de a fentiek tükrében Afrikában sok gyermek számára ez csupán álom marad. Számos országban a szegénység, az infrastruktúra hiánya és a fegyveres konfliktusok akadályozzák meg, hogy gyerekek milliói hozzájuthassanak az alapvető oktatáshoz. Ha tanulmányaink során valaha is úgy érezzük, hogy túlterheltek vagyunk és elegünk van az iskolából, jusson eszünkbe, hogy mások bármit megadnának ezért a lehetőségért.
