Visszaidézni a régi idők nyersességét új formában – Queens of the Stone Age – In Times New Roman… albumkritika
Az 1996-ban alakult amerikai Queens of the Stone Age korunk egyik legnagyobb rockzenekarának mondható, ez pedig nemcsak fülbemászó slágereiknek – említsük csak például a No One Knows feszes gitárriffjét – és grandiózus koncertjeiknek köszönhető. A QOTSA fennmaradásának oka egyértelműen a hangzásuk albumaikon keresztül átívelő, folyamatos változása. A zenekar kezdetekben a Kyuss stoner-rockos utóhatását vitte magával, ám fennállásuk során kipróbáltak már robotikus, pszichedelikus és hard rock hangzást is. A kérdés az, hogy a bandának sikerült-e újat mutatni az eddigi diszkográfiájukat figyelembe véve?
Innen minden másnak tűnik, ugorj a Balatonba – Analog Balaton: Repedés albumkritika
Az Analog Balaton albummegjelenési metódusa egy nem egészen megszokott jelenség a magyar zeneiparban: a nagy sikert arató LENT debütlemezük mondhatni kényszerből jött létre még 2021-ben a Hangfoglaló programtámogatás által; az újonnan megjelent Repedést pedig két részletben kapta meg a közönség, mivel az album egyik része már 2022-ben megjelent a Csússz le EP keretein belül. Fő kérdéseim épp emiatt a lemez első meghallgatásai során azok voltak, hogy ez a fajta megjelenés miként befolyásolhatja az album megítélését és hogy ettől az előítélettől elvonatkoztatva valójában milyen is ez a lemez?
Central Vibes – azaz így csinálj szexi hangszeres zenét 2024-ben
Életigenlés, dinamika, buli és szexi hangszeres zene. Új albumot hozott ki a Smokin’ Chimney zenekar. Szeptember végén megérkezett hozzánk is, a ténylegesen „friss és ropogós” Central Vibes c. soul, funky, jazz album.
Mindent a Semmiről – Elefánt: Semmi albumkritika
Ha ki kéne emelnem az újgenerációs magyar alternatív zenei szcénából egy zenekart, akkor az számomra az Elefánt lenne. 2013-as debütlemezük után további három albumuk jelent meg, ám a szokásos kétéventi megjelenési ciklus megtört a 2019-es El című albumuk után. Így egy hosszabb, öt éves szünetet követően 2024 tavaszán a zenekar újra előállt tizenegy új dallal, egy album kereteibe szorítva. Ténylegesen a semmire vártunk ennyi év után vagy mindent megkaptunk, amit szerettünk volna az Elefánt új albumától?