Borítókép: puliwood.hu
November 17-én jelent meg Mark Mylod új horror-vígjátéka, A menü. A rendező olyan főszereplőket hívott össze, mint Anya Taylor-Joy (Margot), Ralph Fiennes (Slowik séf) és Nicholas Hoult (Tyler). A film kontextusba helyezi egy 1250$ értékű menü fogásait a kapitalista társadalom aktuális jelenségeivel.
A filmben megjelenített karakterekről nem tudhatunk meg sokat – éppen csak annyit, amennyi a film lényegének megértése szempontjából elengedhetetlen. Azon a véresen átsült éjszakán, amikor a történet játszódik, a luxuséttermünknek összesen tizenkét vendége van: többek között svindli üzletemberek, lelküket eladó színészek, érdektelen gazdagok és olyan ételkritikusok szeretnének falatozni a fogások között, akik olyan mondatokkal záratnak be éttermeket, mint: „Az óceánt esszük”.
Ezek a vendégek nem olyanok, mint az átlagemberek – vagyis nem olyanok, mint mi. Nem a nép emberei, ezért az átlagemberek eledelét, a kenyeret nem érdemlik meg, nem fogyaszthatják. Ebből származik a szóban forgó menü egyik legzseniálisabb eleme: a kenyérmentes kenyértál.
„Mi izgat így a kajákban?”
– Teszi fel a kérdést főszereplőnk, Margot ételszexuális partnerének, Tylernek. A kérdés teljesen jogos, hiszen Anya karaktere az egyetlen, aki képes kivívni a nézők szimpátiáját és kapcsolódási pontokat tud teremteni önmaga és a vászon túloldalán lévők között.
Slowik séf minden egyes fogás tálalásánál megoszt egy történetet, ami valamilyen szempontból koncepcióba vonja az éppen sorra kerülő ételt. A legtöbb tételhez általában egy büntetés kiosztása is tartozik – minden körnél egy vendég részesül ebben a szerencsétlen figyelemkitüntetésében, ezért a film végét viszonylag hamar ki lehet következtetni. Van, akit megcsonkítanak, sokan megszégyenülnek, az igazság bevallására kényszerülnek vagy öngyilkosságba hajszolódnak. Ennél a pontnál érdemes csemegézni egy picit – kit miért vontak ítélet alá?
A házaspár
Richard és felesége már tizenegyedik alkalommal látogat el Slowik éttermébe. Mint ahogy az a film elején kiderül, a legtöbben évekig próbálkoznak az asztalfoglalással, így nem mindennapi kivételezettséget jelent séfünk törzsvendégévé válni. A gyakori látogatások ellenére, mikor felszólították őket arra, hogy nevezzenek meg egyetlen fogást az elmúlt idők menüi közül, a pár nem tudott válaszolni.
Ez a házaspár prezentálta azokat az embereket, akiknek volt annyi pénze, hogy bevásárolják magukat a vendéglistára, viszont tekintve, hogy a fizetőeszközük saját szemükben mennyire értéktelen, a gasztronómiai alkotásokat sem voltak képesek méltó módon megbecsülni. Slowikot ez a példa rá is döbbentette arra, hogy saját vendégkörének kialakításával ő maga irtotta ki ételeiből a szeretetet, így a fogások már nem boldogságot, mindössze intellektualitást hordoznak magukban.
Tyler
Margot párja, aki abnormális módon rá van függve a gasztronóm művészetre, már kínosan hosszú ideje próbál bejutni az étterembe. Bizonyos gesztusai és reakciói a pszichopátia ismertetőjegyeit idézik fel.
Tyler szenvedélye túlhajszolásával Slowik szerint kiszívta a misztikumot a séf hivatásából. Buzgó hobbijába merülésével a férfi egy szintre (illetve tudáskapacitásra) helyezte magát a séfekkel, ezzel vérig sértve a szakmabelieket. A történet előrehaladtával egyre inkább rá kell döbbennünk arra, hogy Tyler nem egyszerűen fura. Minden egyes jelenettel egy újabb réteget hámozunk le a fiúról, és a film felénél már láthatjuk is a groteszk szörnyeteget.
Vége – katarzist várunk, gyomorgörcsöt kapunk (spoiler!)
A lány, akiért az egész film alatt szurkoltunk, megmenekül. Szóba jöhetett egyáltalán az ő kivégzése? Sanszosan nem.
Margot ugyanabból a társadalmi rétegből származik, mint Slowik séf. Ugyanúgy nézik le a pénzes nagyurakat és spórolták ki gyermekkorukban a sajtburgerre valót. A lány halála valószínűleg soha nem is került számításba – itt elég csak a zárójelenetre gondolnunk. A végső mészárlás előtt mindenki kap egy-egy búcsútasakot, ugyanazzal a tartalommal. Egy kis házi granola, prospektus a helyi beszállítókról és az egyik áldozat levágott ujja. Ezek a bizonyos ajándék ujjak azért kulcsfontosságúak, mert összesen 10 darabot oszthattak szét a vendégek között – ebbe a számba Margot sehogy sem illik bele, a fogások és az ajándékok viszont előre alaposan átgondoltak és jól kidolgozottak voltak.
Margotnak fel kellett elevenítenie a séf lelankadt szenvedélyét – ennek elérésével már meg is kapta az előre félretett kiszállókártyáját. A lányt a sajtburger, minket a történet sötét humorának kesernyés szájíze kísér ki a filmből.
