Borítókép: semmi-gondolatok.blog.hu
Az írónő munkái párhuzamban a felnövésemmel
Élénken él az emlékezetemben, amikor nagyjából ötödikes koromban feltűnt, hogy az iskolában több lány osztálytársam is a napközi alatt vagy unalmas órákon a pad alatt titokban olvas. Mivel nagyjából vírusként terjedt el a sokakat lázba hozó történet, így hozzám is eljutott A Szent Johanna Gimi-sorozat, aminek lapjait a többiekhez hasonlóan hamarosan én is elkezdtem falni. Korábban is szerettem olvasni, ez azonban valami újat tudott nyújtani: úgy éreztem a sztori részévé válok, a nyolcrészes sorozatot pedig szinte észre se vettem, olyan gyorsan végigolvastam.
A termékeny írónő a későbbiekben is jóformán ontotta magából a regények garmadát, a Bexi-sorozat, ami egy kamasz popsztár lányról szól, már egy más atmoszférát teremtett meg, mint a megszokott gimis hétköznapok az SZJG-ből, de a humor és a karakterek dinamikája egy hasonlóan olvasmányos sorozattá nőtte ki magát. Ezek a könyvek gimnazista éveim alatt jelentek meg – ahogy egykötetes művei is, mint a Bábel vagy az Akkor szakítsunk! –, viszont az Iskolák Országos Versenye-trilógia (illetve a második trilógia is) már az egyetemi éveimbe is belenyúltak. Ezeket is elolvastam, azonban a lelkesedésem már kissé alábbhagyott. Eleinte azt gondoltam, hogy a korosztálybeli különbségek miatt érzem ezt, ugyanis az IOV szintén a tizenéves kamaszokat célozza meg, de legújabb köteténél, melyet Nem egyszerű címmel publikált az írónő, rá kellett jönnöm, hogy nem ez a probléma oka.
Leiner Laura regények és a karakterfejlődés (hiánya)
Az utóbbi években megfogalmazódott Leiner Laura karakterfelépítését illetően egy negatív kritika a fejemben, azonban az előbb említett kötetnél világosodtam meg arról, mi is okozza ezt a furcsa érzést bennem az írásai fogyasztása közben. Az írónő karakterei számomra nagyon egysíkúak. Rendelkeznek nagyjából három erős személyiségjeggyel, amik a humor központját, illetve a cselekmény magját is alkotják. Ezek újból és újból visszatérnek a történet előrehaladtával, de nem feltétlen érzek sok fejlődést a szereplők jellemében.
Ezzel alapvetően nem lenne baj, hisz egy ifjúsági regény, és alapból Leiner Laura erőssége is az előbb felvázolt egyszerűsített karakterábrázolás, viszont egy 23 éves női főszereplővel dolgozó kötetben mélyebb és árnyaltabb tulajdonságokkal felruházott gárdát képzeltem volna el. Annak ellenére, hogy szintén könnyen fogyasztható, magába szippantó volt a könyv, valamint többször is felnevettem az olvasása közben, valahogy mégsem tudtam annyira közel érezni magamhoz a történetet, mint ahogy azt régebbi köteteinél tapasztaltam.
A szerző karrierje, rajongói tábora
Leiner Laura tagadhatatlanul az egyik legsikeresebb ifjúsági regényíró hazánkban, saját kiadóval és könyvesbolttal rendelkezik, frissen megjelenő kötetei a sikerlisták élére kerülnek pillanatok alatt, de valamiért a szakmai elismerés karrierje során teljesen elkerülte. Egy friss interjúban részletesebben is beszámolt erről az írónő, ahol többek között azt is említette, hogy rajongói tábora viszont mindenben kárpótolja. Elképesztő követőbázissal rendelkezik a közösségimédia-felületeken, ahol igyekszik minél inkább jelen lenni és kielégíteni a rajongók igényeit.
Mindezt offline is teszi, az ország több pontján is tartott már dedikálást, ahol fáradhatatlanul aláírja mindenki példányát, és fotót is lehet vele készíteni. 16 évesen én is ellátogattam egy szegedi alkalomra a legjobb barátnőmmel, ahonnan a hatalmas tömeg és kígyózó sor ellenére nagyon boldogan távoztunk.
Hogyan tud a kamaszok fejével gondolkodni?
Felvetődik a kérdés, hogy hogyan tud egy harmincas évei végén járó regényírónő olyan hitelesen írni a kor aktuális fiataljairól, ahogyan Leiner Laura. Hiszen a közösségi média és az internet elterjedése óta a fiatalok körében népszerű oldalak folyamatosan változnak, az őket érdeklő témákról már nem is beszélve.
Elmondása szerint írás közben próbál belehelyezkedni a saját kamaszkori bőrébe, az azóta bekövetkezett digitális változásokat, trendeket pedig természetesnek véve követi, így tud realisztikus maradni az ábrázolt korosztályról szóló regényeiben. Öltözködési stílusa is kifejezetten fiatalos, a megnyilvánulásaiból is érzékelhető, hogy egyelőre komfortosan érzi magát abban a szerepben, hogy tiniregényeket ír.
Amennyire remekel Leiner Laura az ifjúsági irodalomban, annyira kezdetlegesnek érzem még az írásait a huszonévesekről szóló romantikus regények körében. Bármilyen tervei is legyenek a jövőt illetően arról, hogy milyen korú célcsoportnak szeretne írni, egy dologban biztos vagyok: nagyon sokan fognak lelkesedni érte.
