Borítókép: lifewithkathy.com
Írásomban összeszedtem három-három remake-et, amikkel elégedett vagyok, illetve amik szerintem rosszabra sikerültek, mint az eredetiek.
Kezdjük először a jól sikerült darabokkal.
Hamupipőke
Az első pozitív példa a 2015-ös Hamupipőke, Lily James főszereplésével. Ő teljesen alkalmas egy hercegnő eljátszására a bájos mosolyával, törékeny alakjával és szép hangjával. A bő uszályú, ragyogó kék estélyi ruha a báli jelenetben itt szinte új életre kel. A vizuális effektek pozitívan hatnak. A tökhintó, egerek, tündérkeresztanya varázslatai mind-mind élethűvé válik. A mese az eredeti Grimm-történethez is hűbb lesz, mint a teljes pátosszal átitatott elődje, az 1950-es rajzfilmváltozat.
Demóna
Angelina Jolie és Elle Fanning a film egyik jelenetében. Kép: screenrant.com
Milyen jó döntés volt a Disneytől, mikor elkezdték hangsúlyozni, hogy a tündérmeséikben nem csak végtelenül gonosz, hibátlanul tiszta és jó szándékú alakok váltakoznak. Jellemeket alkottak a negatív karaktereknek. Bebizonyították, hogy minden történet több oldalú, és egy nézőpontváltással hány rejtett részletre derülhet fény.
A 2014-es Demóna a legjobban sikerült példája ennek. A cselekmény fordulatos és izgalmas. A jól ismert Csipkerózsika történet előzményei meghökkentő empátiát ébresztenek bennünk a rossz sorsra jutott főgonosz iránt. Angelina Jolie egyik legkiemelkedőbb szerepe, a filmet mégsem csak egyedül róla, hanem legalább annyira az Elle Fanning által életre keltett Auroráról fogjuk megjegyezni. Az ő párosuk miatt már magában megéri megnézni ezt a hiánypótló alkotást.
A szépség és a szörnyeteg
Ha meg szeretnénk tudni, hogy mi lett Belle édesanyjával és hogyan érnek az utómunkával életre keltett tárgyak az eredeti rajzoltak nyomába, akkor ez a 2017-es feldolgozás nekünk szól. Emma Watson nyilatkozata szerint gyerekkori álma vált valóra, mikor megkapta Belle szerepét és Dan Stevens karrierjét is feldobja a szörny megszemélyesítése. Érdekesség, hogy bár szinte csak a hangját halljuk, a jeleneteket vele forgatták és utána animálták őt szörnnyé. Feldobja a komikus helyzeteket a Luke Evans által játszott Gaston. Ő teljesen az eredeti rajzfilmfigura leképezésére törekszik, ami sikerül is neki. A film teljesen visszahozza az eredeti hangulatát. A Disney számára pedig a legjobb nyitóhétvégét produkálta anyagi tekintetben.
Most pedig következzenek az abszolút csalódások.
A kis hableány
A film még a bemutatása előtt közfelháborodást keltett az emberek széles körében. Sokan azt nehezményezték, hogy Ariel szerepét egy afroamerikai színésznő kapta. Nem az érdekelte őket, hogy Halle Bailey szépen énekel és kiválóan helytáll, hanem bizonygatták, hogy a sellők hófehér bőre a víz mélyén való tartózkodásuk miatt alapkövetelmény. Mindez még nem is lenne számomra probléma, ha nem tették volna tönkre teljes mértékbe az eredeti történetet. Ahogy a Voxban jól megfogalmazták, szinte „Kiver a víz”, ha a harmadik beerőltetett betétdal után még próbálsz kitartani a teljesen monotonná és unalmassá tett történet mellett, amit több mint kétórásra nyújtottak. A legszomorúbb az, hogy az eredeti csúcsjeleneteit sem tudja még másolva sem visszaadni, nemhogy újat mutatna. Az eredeti mesét szinte megszégyeníti és egy lapon se lehet említeni vele. A film bevételei ugyan a nyitó héten sikeresen indultak, de később érződött az elterjedő negatív vélemény a nézők számán is. Az internetes portálokon jórészt kettő vagy három ponttal értékelték a tízből a felhasználók az alkotást.
Oroszlánkirály
A film, aminek mégcsak az elkészítését sem értem. Ugyanis mégis ki találta ki, hogy egy állatokról szóló történetet tegyünk élőszereplőssé? Ha pedig rádöbbennek a készítők, hogy egy csorda oroszlán nem fog vezényszóra egy irányba futkosni, jöhet a CGI orgia. Mimikátlan állatok, cselekményből kivesző érzelmek. Ennyire volt ez jó. Viszont az emberek többsége közel sem érezte így, ugyanis a film több mint egymilliárd dollár bevételt termelt világszerte, így a Disney „legsikeresebb“ filmjei közé kerülhetett.
Macskák
Francesca Hayward és Robbie Fairchild a film egyik jelenetében. Kép: newyorker.com
A musicalekből adaptált filmek nagyrészt jól szoktak sikerülni, de ez sajnos nem igaz a 2019-es Macskák esetében. Pedig a rendező a Nyomorultakat gyönyörűen és Andrew Lord Webber musicaljéhez méltóan megjelenítő Tom Hooper. A színészeket macskává animálni azonban már magában is meghökkentő ötlet, de az állatméretűre kicsinyítés már több a soknál. Pedig a sztárparádé adott volt. Az egyetlen egy szerencse, hogy Judi Dench, Ian McKellen, Jeniffer Hudson és Taylor Swift karrierjeit nem törte derékba a produkció. A film akkora anyagi bukás volt, hogy a ráfordított 100 millió dollárnak csak az egyharmadát tudta visszahozni és még Arany-málna díjjal is jutalmazták – a fentebb kifejtett okokból.
