Ha az urbánus létre gondolunk, alapvetően nehéz párhuzamot vonni a nagyvárosi lét és a természetvédelem között. A különböző multik, a tömegközlekedés, a károsanyag-kibocsátás, a panelrengetegek, és az éjszakai dorbézolások elmaradhatatlan aluljárós gyrosai mellett nehéz egy ilyen víziót a szemünk előtt tartani.
Steffen Lehmann, a Dél-ausztrál Egyetemen való Zero Waste SA Research Centre for Sustainable Design and Behaviour alapítója az ausztráliai Newcastle stratégiai modelljét használja fel a zöld városok meghatározásához. Ennek a zöld város koncepciónak 15 gyakorlati és holisztikus alapelvet fektet le, köztük a fenntartható fejlődés eléréséhez szükséges szempontokkal.
Először is, az éghajlati viszonyok alapján minden tervezett projektnek fenn kell tartania a biodiverzitást, az ökoszisztémát és a környék összetételét. Fontos, hogy fokozza a földrajzi és a természeti környezet kínálta lehetőségeket, valamint az épületek burkolóanyagának szerepét a hőmérséklet, a páratartalom, a fény, a szél és a zaj szűrésére.
Fontos lenne a városrészek energiaellátásának átalakítása is megújulóvá, beleértve a napenergiát, a hőenergiát, szélenergiát, a biomasszát, a geotermikus energiát, a és más új technológiákat. A lakosság vízhatékonysági oktatásával a városokat vízgyűjtő területekként lehetne használni az esővízgyűjtéssel és a szennyvíz visszaforgatásával. Valamint a táplálékhozam szempontjából átállhatnának a kisebb vízigényű, szárazságtűrőbb növények termesztésére.
A hulladékképződés megelőzése mérföldekkel jobb, mint a hulladékképződés utáni kezelés vagy az eltakarításuk. A városoknak tehát hulladékmentessé kell válniuk, a fémek, üvegek, műanyagok, papírok alternatíváival összhangban.Belvárosi kertek létesítése is fontos lenne. Zöldtetőket kellene létrehozni a városi ökoszisztéma tűrőképességének növelése céljából. Az épületek levegőtisztítása és az utak szűkítése elősegítené a városok hűtését. Ezen túlmenően a zöldfelületek, a kertek és a termőföldek megőrzése, a város körüli zöldövezet fenntartása elengedhetetlen a szén-dioxid elnyeléséhez.
Emellett Lehmann a városoknak helyi, regionális anyagokból történő felépítését is sürgeti. Mindezt kevesebb energiafelhasználással és előre gyártott moduláris rendszerek alkalmazásával kellene megoldani.
A nem motorizált közlekedés (pl. gyaloglás vagy biciklizés) erősítésével, a gyalogosbarát- és bicikliutak létesítésével, az elektromos tömegközlekedés népszerűsítésével előmozdíthatjuk az ökológiailag barátságos városképek kialakítását.
Ezen kívül fontos lenne a városok meglévő kerületeinek modernizálása és sűrítése.
A városoknak zöld építési stratégiákra kellene átállnia, ahol minden épület energiaszükségletét a napenergia biztosítaná. Mindezeket a zöld épületeket és kerületeket passzív tervezési elvek alkalmazásával kellene megvalósítani.
A város elsődleges célja a megfizethető lakhatás, a vegyes felhasználású programok és az egészséges közösség. Ezek megléte biztosítana egy fenntarthatóbb élethelyzetet.Lehmann ellenezte az élelmiszeripari multik monopol helyzetét is, ezért a helyi élelmiszereket javasolja. Ezen kívül a városi mezőgazdaságot is protezsálja az „egyél helyit” zászló alatt.
A kulturális örökségek megtartása is fontos szempont. Fenntartható város, jó levegőminőséggel, szennyezés nélkül, jó egészséget biztosít, ellenálló közösségeket hoz létre közterületi hálózatokkal és modern közösségi létesítményekkel.
Fontos a városok lokális önrendelkezése is. A városoknak a független városirányítás bevált gyakorlatait kell alkalmaznia, a fenntartható beszerzési módszerek, például a környezetvédelmi költségvetés-tervezés révén.
Az oktatással rendelkező város magában foglalja a műszaki képzést és a készségfejlesztést, a kutatást, a tapasztalatcserét és a tudásterjesztést mindenki számára a fenntartható városfejlesztés területén. Ez fontos szempont lenne az oktatás, a kutatás és a tudományok javára is.Különleges fenntarthatósági stratégiákra van szükség a fejlődő országok városaiban, mint például a helyi lakosság képzése a közösségek megerősítésére, új munkahelyek teremtésére és az új munkahelyi struktúrák sokszínűsítése a gyors urbanizáció és globalizáció hatásainak harmonizálása érdekében. Ez elsősorban a fejlődő országok kapcsán lenne különösen nagy fontosságú.
Végszó
A zöld városok ezen koncepciója elsősorban a városképre helyezte a hangsúlyt. A német Steffen Lehmann esetében ez nem is csoda, mivel alapvetően építész végzettségű.
2008-tól 2009-ig az UNESCO Fenntartható Fejlődés csoportjában foglalt el széket, majd a Newcastle-i Egyetemen tanított építészetet.
A koncepciója nem kivitelezhetetlen, de nagyon helyi szempontokból közelítette meg a témát, mivel a Földön több terület is található, ahol nem valósíthatóak meg a tervei hiánytalanul.
Borítókép: weforum.org
