Go vegan! Go vegan? – Véleményem és tapasztalataim a vegánságról

A vegánság egy olyan téma, amely sok mindenkit megoszt, mert nem megszokott. Az, aki nem eszik állati eredetű ételt, felhívja magára a figyelmet. Ám nem feltétlen pozitív képet alakítanak ki a növényi étrendet folytatókról, pedig több van a háttérben, mint puszta saláta-szűzérme dilemma.

Borítókép: Pinterest.com

Több szempontból is rendhagyó a következő beszámoló. Közel egy évig vegán étrend szerint étkeztem, most viszont állati eredetű ételeket is veszek magamhoz. Ugyanúgy elítélek minden húsipari módszert, mint akkor. Ezekről szót is ejtek majd. Ez egy személyes beszámoló arról, miként éltem meg a növényi étrend áldásos és néhol áldatlan hatásait.

Hogyan lyukadtam ki a vegánságnál?

Vegánnak lenni jó, Pinterest.com

Mint a legtöbb magyar ember, én is húsevőnek lettem nevelve. Még a zsíros kenyérre is kolbászt karikázott nagyapám. Ebben a húst-hússal szellemben nevelkedve nem igazán gondoltam bele az egész mögött végighúzódó túlzott hústermelésbe, a borzasztó állattartási körülmenyekbe. Ezek kamasz koromban jöttek szembe velem először, én pedig – ahogy mindenben – ebben is lázadási lehetőséget találtam. Tehát nem, én nem etikai, vagy egészségügyi szempontok miatt döntöttem először a vegánság mellett, egyszerűen csak ellen akartam állni. Majd, ahogy múlt az idő, egyre többet olvastam a témában. Egyrészt, mert a tofu szerelmese voltam, (vagyok és leszek) és minden praktikát meg akartam találni, amivel tökéletesen elkészíthetem, másrészt elkezdett érdekelni, hogy az emberek felfogják-e a kegyetlenkedéseket, amelyek a húsiparban történnek.

Fogalmak tisztázása

Van vegán ember, aki bizonyos okok miatt – legyen az egészségügyi, etikai, vagy fogyókúrás célzat – nem eszik állati eredetű élelmiszereket. Most az etikai vegánságra térnék ki részletesebben, mert gyakran nem értik az emberek, miért vetemedik valaki ilyen életmódra, holott tegnap is akciós csirkemellből csinálhatott volna rántott húst. Aki lelkiismereti okokból vegán, gyakran a veganizmus filozófiáját is osztja, amely elítéli az állatokról árucikként való gondolkodást, az állatok kizsákmányolását. A mozgalom fontos alakja Donald Watson, aki többek között 1944-ben megalkotta társaival a vegán kifejezést, majd a Vegán Társaságot. Emlékezete a filozófiát vallók körében ma is él, hiszen társaival példát állítottak sok az állati eredetű ételeket megtagadó emberek elé is.

Donald Watson a The vegan newst olvassa, BBC

Ítélkezések egymás hegyén hátán

Szeresd az életet- mindegy kiét, meettheshannons.com

A növényi életmódot folytató emberek, rengeteg negatív kommentet, bántást és elítélést kapnak. Egy alapvetően mindenevő családban a vegán tag gyakran megkaphatja a “Neked miért nem jó az, amit mi eszünk?” féle szemrehányásokat. A húsevők közül sokan nem veszik a fáradtságot, vagy talán eszükbe sem jut, hogy a marhapörkölt szaftos hús kockái milyen úton-módon kerültek a húspultba. Vagy a nokedliben lévő tojást vajon egy vidéki nagymama szedte össze reggel, vagy az embertelen körülmények között tartott tojók tojták egy körülbelül 2×2 méteres ketrecben. A reggeli kávéba kerülő tejből vajon jutott-e még a  borjának, vagy elvitték wiener schnitzelnek a kisállatot? Nem, azok az emberek, akik húst esznek, nem gondolnak ebbe bele, és nem a saját hibájukból. Hiszen, a multinacionális cégek nem azzal reklámozzák termékeiket, hogy az hány állat életbe került, szeretnék, ha a fogyasztók nem látnák  a túlzott hús- tej- tojásipari termelést, amit kizárólag a nyereség érdekében tartanak fenn a cégek. 

Azonban nem csak ez az egyetlen ellentét, amely felfedezhető a vegánok életében. Vannak, akik úgy ahogy van, minden nemű húst elutasítanak, még ha az állat jó körülmények között is élt. Ezzel kézenfogva pedig azokat az embereket is, akik nem a túltermelésnek adózva, inkább “slow” módra – értem én a slow-t abban az értelemben, hogy a saját termesztést, tenyésztést, háztáji gazdálkodást vagy legalábbis a már említett vidéki nagymama tojásának megvásárlását részesítik előnyben – élnek és fogyasztanak. Mégis, vannak olyan szemellenzős vegánok – akárcsak szemellenzős húsevők, micsoda véletlen egybeesés – akik megpróbálják erőszakosan bizonyítani, hogy márpedig minden hús rossz. Szerencsére az ember szabad akaratú lény szemben a húsipar áldozataival, így megválaszthatja a saját lelkiismeretének is szót adva, hogy miként szeretne élni, értve ezalatt az étrendet, a filozófiát, és a többi embertársa iránti megnyilvánulásait.

Miért nem maradtam vegán?

Bár szimpatizálok mindezen eszmékkel, most szüneteltetem a vegánságot. Én növényi életmódot lázadásból kezdtem el élni, s leginkább akkor folytatnám, ha biztos lennék benne: teljesen egészséges. Mert hosszú távon sajnos valóban beigazolódik a tény, hogy jelenleg nincs olyan elérhető növényi fehérjepótló, amelyet jóízűen, változatosan el tudnánk készíteni és a megfelelő napi adagot be tudnánk juttatni a szervezetünkbe, márpedig ez az egyik legfontosabb az egészséges élethez. Másik nagy probléma jelen pillanatban ezzel az életmóddal, hogy nem kivitelezhető, főleg nem egy egyetemistának. Sajnos az árak olyan mértékben elszálltak, hogy az egyébként sem két filléres növényi pótlószerek, de még a zöldségek és gyümölcsök is embert próbálóan drágák.

Mindezek ellenére, nem lettem kevésbé ellenzője a húsiparnak, nem vagyok kevésbé elhivatott egy fenntarthatóbb környezet és élet iránt.