Borítókép: Csibi Szilvia
Az „Zenék Párizsnak” című est a francia zenei hagyomány gazdagságát állította középpontba, ám nem csupán múltidéző volt – egy jövőbe tekintő fejezet nyitánya is. Az este a zenekar 37 fővel állt színpadra, koncertmesterükkel, Szefcsik Zsolttal, Gérard Korsten karmesterrel, valamint Dr. Solymosi-Tari Emőke zenetörténésszel vált igazán különlegessé. Az előadás programja művészi ívet rajzolt le, amely a klasszikus és romantikus zene legszebb francia kapcsolódású darabjaiból állt össze.
Kép: Csibi Szilvia
A műsor és annak különleges pillanatai
Az előadás kezdő darabja Luigi Cherubini Médea -nyitánya volt, amely a zenekar szenvedélyével tökéletesen közvetítette a drámai erőt és a finom lírai hangulatot. Cherubini műve mély kapcsolatot ápol a párizsi zenei élettel, hiszen a zeneszerzőt magát is a francia zenei élet meghatározó alakjaként tartjuk számon.
Ezt követte Juan Crisostomo de Arriaga D-dúr szimfóniája, amely lenyűgözően friss energiákat és finom zenei textúrákat hozott a színpadra. Arriaga, akit gyakran a „spanyol Mozartként” emlegetnek, a 19. század eleji zenei világ egyik legígéretesebb, ám tragikusan rövid életű tehetsége volt. A szimfónia könnyedsége és melodikus gazdagsága a zenekar élénk előadásmódjában remekül érvényesült, talán ez adta a tetőpontját a közel két órás előadásnak.
Egy rövid szünet után a harmadik számmal, Frédéric Chopin Andante spianato et Grand polonaise brillante című művével folytattuk, Bogányi Gergely zongorista szólója, és érzelmi mélysége kapott helyet. A zenekar érzékeny kísérete hangsúlyozta Chopin zenei világának eleganciáját, a francia és lengyel gyökerek egyedi ötvözetét.Zárásként George Onslow I. szimfóniája hangzott el. Onslow, akit „a francia Beethovennek” is neveznek, gazdag harmóniákat és kifejező zenei témákat komponált. A szimfónia határozott zárást adott az estnek, egyszerre volt ünnepélyes és dinamikus, kreatívan reprezentálva a zenekar sokoldalúságát.
Mitől volt különleges az este?
A zenekar játéka nemcsak a repertoár gondos összeállításában, hanem az előadás minőségében és a helyszín megválasztásában is kiemelkedett. Az Erdődy Kamarazenekar érzékenyen egyensúlyozott a hagyományok tisztelete és az újító szellem között, ami számomra azt üzente: ez a társulat még hosszú évtizedekig meghatározó szereplője lesz a magyar zenei életnek.
Kép: Csibi Szilvia
A közönség reakciója
A koncert végén a közönség hosszan tartó tapssal fejezte ki elismerését, érzékelhetően meghatottan az estét körülvevő légkörtől. Az ünnepi hangverseny nemcsak a zenekar elmúlt 30 évének kiemelkedő munkásságát idézte meg, hanem tanúi lehettünk egy jövőbe mutató, művészi értelemben inspiráló új korszak kezdetének is.
A „Zenék Párizsnak” nem egyszerűen egy koncert volt: ünnep volt, ahol a múlt és a jelen találkozott, és ahol a zene iránti elkötelezettség minden pillanatban érezhetővé vált. Aki akkor a Pesti Vigadóban volt, biztosan hazavitt valamit ebből a különleges estéből – én legalábbis biztosan.
