Képek és borító: Mersitz Levente
Borítóképen látható grafika: Czikkely Panni
Cikkünkben Czikkely Pannival, a ZUG műhely egyik alapítójával beszélgetünk.
Hogyan mutatnád be a műhelyt?
ZUG műhelynek most már ezt a helyet nevezzük, de a kezdetekben ez még nem így volt. Két éve kezdtük el a mai formában használni, vagyis azóta üzemelünk egy alkotói-közösségi térként. Előtte csak a laptopjainkkal és a tableteinkkel jártunk ide ötletelni, a kávézók helyett.
Ma már együtt alkotunk itt a többiekkel, közös workshopokat szervezünk ide (amikbe bárki bármikor csatlakozhat), vásárokat rendezünk és folyamatosan próbáljuk színesíteni az itt lévő programokat. Ami a lényeg: a ZUG ajtaja mindenki előtt nyitva áll.
Milyen típusú workshopok érhetőek el nálatok?
A paletta nagyon színes. Lehet jönni borral vagy kávéval festésre, hímzésre, kalligráfiára, könyv- és szárazvirág kötésére, de akár mosibetét varrásra és lábtörlő festésre is van lehetőség.
Mennyire nyitottak az emberek ezekre a programokra?
Nagyon sokan úgy jönnek el, hogy „én csak a barátnőm miatt vagyok itt, nekem kétbalkezem van…”. Az alkalmak végére általában ezek az emberek érzik a legjobban magukat. Mi arra törekszünk, hogy mindenki megtalálja magában az alkotót, és rájöjjön arra, hogy nem is igazán az alkotás a lényeg, hanem maga az alkotói folyamat. A sikerélmény egy elérhető dolog, és itt a résztvevők ezt meg is tapasztalhatják. Egy itteni workshop olyan, mint egy kreatív terápia.
Érdeklődők szerencsére mindig vannak egyébként. Ritka az, hogy ne teljenek meg a helyek ezekre az alkalmakra, ami számunkra is nagyon pozitív visszajelzés. A workshopok után rendszeresen szoktunk kapni leveleket, amelyekben arról írnak a résztvevők, hogy még napokkal később is az itt szerzett impulzusokból és élményekből táplálkoznak.
Hányan viszitek jelenleg a műhelyt?
Mindennek az elején öt barátommal kezdtük el bérelni ezt a helyet. Arra nagyon hamar rá kellett jönnünk, hogy ezt a tagsági számot nem tudjuk állandósítani, ugyanis változtató tényezők mindig jelentkeznek. Ma nagyjából tízen vagyunk. Én megmaradtam műhelyvezetőnek, de az emberek mellettem folyamatosan cserélődnek. Emiatt is volt nehéz a kezdet: ha az egyetlen állandó maga a változó, arra nagyon nehéz építeni. Szerencsére mára már egészen beállt a rendszer – napközben folynak a „szabadúszó” munkák a laptopokkal és a varrógépekkel, esténként pedig inkább a workshopoké a főszerep. A naptárunk gyönyörűen zsúfolt.
Ezek szerint a ZUG napközben klubszerűen működik?
Mondhatni. Van egy tagsági díjunk, amiből fenntartjuk a bérleményt. Aki ezt befizeti, az bármikor sajátjaként használhatja a műhelyt.
Az alap elképzelés az, hogy szeretünk együtt lenni és közösen, mégis önállóan alkotni. Persze arra is van példa, hogy egyedül vagyok itt, de egy motiváló közegben az én munkám is produktívabb lesz. Más a ritmus – az emberek és a környezet miatt is.
Az is nagyon hálás dolog, hogy így nem kell hazavinnem a munkát. Az nem jó, ha a hálószobámból mindössze a konyháig jutok el dolgozni. Így megvan az, hogy felkelek, beutazom a műhelyhez, végzek a napi feladatokkal és aztán hazamegyek – így létrejön az egészséges működés.
Szerinted minek köszönhető a közösségetek aktivitása?
Kreatív alkotóként folyamatosan tudjuk segíteni a másikat. Legyen szó ügyfélkezelésről, pénzügyekről vagy termékfotózásról, valaki biztosan fog tudni segíteni a közösségen belül. Nálunk jelentkezésnél nincsen semmiféle kritérium: hozzánk csatlakozhatnak két hónapja és nyolc éve alkotók is, éppen ezért ennyire hasznos az, hogy ennyien tudjuk segíteni a még friss hobbi művészek munkáit.
Van például egy tagunk, Julcsi, aki teljes állásban tanító néniként dolgozott. Azután csatlakozott hozzánk, hogy felmondott a munkahelyén. A kezdetekben még csak annyit tudott, hogy szeret gyerekekkel foglalkozni és kézműveskedni – egy kis „rugdosás” után ma már ott tart, hogy létrehozta a saját márkáját és készül élete első saját vásárára.
A régi gimim mottója az volt, hogy a példák tanítanak. Ez nálunk is igaz: együtt örülünk ezeknek a sikersztoriknak és izgatottan követjük végig mindenkinek az útját és a fejlődését.
Mesélnél kicsit a külsős programjaitokról?
Sok embernek megtetszik a ZUG, mint tér. Például lehetőség van részt venni meseterápián vagy családállításon is, ami bár nem kézművesség, mégis abszolút elfér a hely tematikájában. A termünk bárki számára kibérelhető, így az ott tartott programok is nagyon változatosak.
A legszürreálisabb talán az volt, amikor egy nagy férfi csoport bérelte ki ezt a helyet. Egy mesterséges intelligencia tematikájú munkamegbeszélést tartottak, a tárgyalásnál pedig az alkotók által a ZUG-ban hagyott virágkoszorúk, sünis grafikák és madárka medálok között ülve harsogtak egymásnak a tárgyalófelek.
Neked mint vezetőnek vannak még terveid a műhellyel?
Mindenképpen szeretnék több vásárt a jövőben. Jelenleg körülbelül évszakonkénti egyet tudunk létrehozni, de jó lenne ezeket is gyakrabban megszervezni.
Te például miket szoktál készíteni itt, a ZUG-ban?
Én főleg digitálisan rajzolok, de festek akvarellel vagy kávéval is. Itt készülnek a grafikáim és az anyagmintáim, illetve itt készítem össze a webáruházas rendeléseket is.
Az alkotók nem tekintenek konkurenciaként egymásra?
Szerencsére nem. Mi felemeljük, segítjük és támogatjuk egymást, hogy mindenki a lehető legtöbbet hozhassa ki magából.
