Borítókép forrása: timetravel-vienna.at
Az ikonikus Kék Duna keringő
Strauss 1866-ban komponálta egyik leghíresebb művét, a Kék Duna keringőt, melyet eredetileg kórusdarabnak szánt. Ősbemutatója a zeneszerző sajnálatára nem aratott elsöprően nagy sikert; a Bécsi Férfidalárda előadásában még nem nyerte el a közönség tetszését a zenemű.
Nem sokkal a bemutató után Strauss úgy döntött, átkomponálja zenekari művé a keringőt, mely így szebbé és teljesebbé vált. Az 1867-es párizsi világkiállításon már ebben az új, könnyebben befogadható formájában hallhatta a közönség Strauss zenéjét, amely végül belopta magát az emberek szívébe.
A keringők bevezető szakasza általában egy táncra hívó dallam, és ez a Kék Duna keringő első felcsendülő soraiban sincs másképp. A nagy báliruhák keringőzenére történő egyenletes ringását idézi a lassú, mégis könnyed báját megőrző előjáték. A darab ezután különböző, mégis egységet képező témákkal vetíti lelki szemeink elé a régi korok fényesen ragyogó báltermeit, mely a huszonegyedik században már csupán egy homályosan csillogó történelmi emlékkép.
Ma már a fiatalok a Kék Duna keringőt leginkább szalagavatóbálokról vagy filmzenékből ismerhetik. A zenedarab felhangzik például az 1997-es Titanic című romantikus filmdráma egyik jelenetében, amikor a férfi főszereplő, Jack Dawson a hajó első osztályának lépcsőházába lép.
Számos anekdota, történelmi és kulturális esemény köthető a Kék Duna keringőhöz. Történelmi érdekesség például, hogy mikor Ausztria függetlenségét kikiáltották 1945 áprilisában, akkor nemzeti himnusz megléte nélkül Strauss zenéje csendült fel, szimbolizálva az osztrákok szabadságát. A háborút követő osztrák labdarúgó válogatott mérkőzésein is eleinte ez a zenemű szólt himnusz helyett, összekötő, autonómiát képviselő erővé válva az osztrák társadalomban. Napjainkban a Bécsi Filharmonikusok népszerű újévi koncertjének egyik legszebb pillanata, amikor megszólal a Kék Duna keringő, és amelyet rendszeresen az új évbe átlépve az állami média is lead Ausztriában. Megszólal még a világ más pontjain is az ismert keringő, például Mexikóban, ahol a születésnapok ünneplésének egyik szokása, hogy a keringő dallamára a „Queremos pastel, pastel, pastel” („Tortát, tortát, tortát akarunk”) dalszöveget énekli a vendégsereg.
A Császárkeringő
Ifj. Johann Strauss egy másik kiemelkedően fontos és világhírű műve a Császárkeringő nevet viseli. A zeneszerző 1889-ben alkotta meg ezt a keringőjét, melynek eredetileg a Kéz a kézben címet adta. Strauss a darabot I. Ferenc József osztrák császár pohárköszöntőjének szánta, amelyet azon év augusztusában mondott II. Vilmos német császárral való találkozásakor. Az Osztrák-Magyar Monarchia császára és a Német Császárság közti barátságos viszony szimbóluma lett ez a keringő, melynek címe mindkét császár hatalma előtt tiszteleg.
A két hatalom közti szövetséget zenével koronázó keringő egy porosz indulódallamot és egy bécsi keringő dallamvilágát hozza el a hallgatóközönség számára. Az induló kedves, mégis életerős karaktere és a pillangószárnyon lebbenő lágy keringődallam egy olyan összhangzatot hoz létre, mely hamar megszeretteti a hallgatókkal a Császárkeringő melódiáját.
A denevér
Az 1874-ben bemutatott A denevér Strauss egyik legismertebb operettje. Szövegét a német Karl Haffner és Richard Genée dramaturgoknak köszönhetjük. Ezt a vidám kacagással, komikus árulásokkal és jól megkomponált káosszal teli háromfelvonásos operettet jellemzően télen adják a színházak, mivel a darab cselekménye egy újévi bál köré szerveződik.
A denevér volt az első olyan operett, mely keletkezésének idején, azaz Strauss korában játszódó eseményeket vonultat fel. Az Osztrák-Magyar Monarchia társadalmának fergeteges, komikus erővel bíró alakjai elevenednek meg a színpadon. Ilyen szereplő többek között a szépkorú operaénekes figurája, az állami igazságszolgáltatás karikatúrájaként szolgáló börtönigazgató és a szobalány is, aki egyedül végzi munkáját egy elszegényedett nemesi családnál.
A denevérről összefoglalóan elmondhatjuk, hogy egy olyan egészestés zenei élményben részesít bennünket, amelyben a nagyszerű zene mellett a fordulatos, humoros cselekmény is erős szórakoztató erővel bír.
Strauss zenéje tovább él
A kétszáz éve született Strauss mestere volt a remek, lelket felüdítő dallamok szerzésének. Világszerte ismert műveit érdemes újra meghallgatni, mivel életkedvünket és zene iránti szeretetünket egyaránt feléleszthetik.
