A „rejtvényes” születés
Már a keresztrejtvény megszületése körül is fellelhető egy „rejtvény” – több eredetet is számon tartanak: hivatalosan az első szókereszt az amerikai származású Arthur Wynne tollából származik, amely a New York World karácsonyi lapszámában jelent meg 1913. december 21.-én. Ez még nem a klasszikus, ma köztudatban lévő rejtvények elrendezését hordozza, azonban tökéletesen visszaadja azt az alapot, amelyen a későbbi rejtvények alapszanak – a meghatározások felsorolása, a számozás, a fekete négyzetek, a rácsozás, a megfejtések irányainak megadása. Azonban az idő folyamán feledésbe merült az az olasz újságíró, aki jóval beelőzte Arthur Wynne-t.
Giuseppe Airoldi egy milánói folyóiratban, az Il Secolo Illustratoban jelentette meg a még fekete négyzetek és rácsozás nélküli rejtvényét, 1890. szeptember 14.-én. Az ok, amiért nem neki tulajdonítják a keresztrejtvény megalkotását egyszerű, de annál idegborzolóbb: az ikonikus rejtvényt reprezentáló fekete négyzetek és a rácsozás hiánya. Egyébiránt mindenben megfelelt az elvárásoknak. Miután őt nem ismerték el, az első „hivatalos” olasz keresztrejtvény, avagy cruciverba, 1925. február 8.-án jelent meg a Domenica del Corriere lapjain.
A tényektől kissé elrugaszkodva még egy történet maradt fenn a fejtörő születéséről, amelyet azóta is balladai homály tart a mondaiság fogságában – pedig mind közül ez a legizgalmasabb. Repüljünk vissza az időben a 19-20. század idejébe, amikor egy földbirtokos közlekedési szabálysértésért egy fokvárosi börtönben töltötte az idejét. A brit Victor Orville az ablakrács rajzolta árnyékok négyzeteit töltötte ki a maga szórakoztatására, s ezt a börtönorvos javaslatára továbbította egy fokvárosi lapnak, amelynek főszerkesztője potenciált látott benne. A megjelenés után Orville rengeteg megkeresést kapott, s mire a büntetését letöltötte, gazdag emberként hagyta maga mögött a börtön meglepően inspiratív falait.
Rejtvénnyel a világ körül
Bárhogy is történt, a tény nem változik: a keresztrejtvény meghódította a világot és a benne élő embereket, egyiket a másik után. Az első átütő sikert 1924-ben érte el, miután az amerikai Simon & Schuster kiadó gondozásában megjelent az első keresztrejtvénykönyv. A kiadó ezen könyvei azóta is jelen vannak a piacon, mindig újabb és újabb kiadványokkal örvendeztetve meg a fejtők seregeit, melynek rejtvényei ugyanazon magas mérce alapján készülnek, mint a legelső, s a kezdő szinttől a haladóig mindenki megtalálja benne a számára megfelelő fejtörőt.
Még ugyanebben az évben Európát is elérte a rejtvényszeretet. Először Angliában jelent meg, ahol már nagyobb ábra és nehezebb meghatározások fogadták a lelkes gondolkodókat. Itt azonban nem állt meg – feltartóztathatatlanul terjedt tovább, s Magyarországra is elég hamar beköszöntött. 1925-ben a Ma Este című hetilap január 22.-én megjelenő számában, a Kristóf Károly tollából származó „szókeresztrejtvény” rögvest egy kisebb nyereményjátékkal is társult: egy mahjong játékot lehetett nyerni, amelyet a helyes megfejtést beküldők között sorsoltak ki. A fogadtatás sikeréről mi sem tanúskodik jobban, minthogy idővel a játék komolyodásával a nyeremények is komolyodtak – akár már egy bérház kulcsait is zsebre tehette egy szerencsés nyertes.
Ahol mindenki megtalálja a maga kedvencét
A sikeres megjelenések után – a fejtők örömére – a rejtvénynek idővel több különböző fajtája látott napvilágot. Kezdjük is a mindenki által jól ismert, s talán legelterjedtebb skandinávval, avagy skandival, amely leginkább hasonlít a hagyományos rejtvényre – a különbség csak annyi, hogy a meghatározások a fekete négyzetek helyeire vannak beírva, ebből adódóan rövidek és velősek, s a fejtés végén a fősorban található a megoldás. Ez kezdetnek tökéletes.
Ha bonyolítani szeretnénk, rengeteg lehetőség és típus áll rendelkezésünkre, amelyek egyaránt igényelhetnek széleskörű ismereteket és/vagy kombinálási készséget. Egy olaszban már két rejtvényt fejtünk, amelyeket csupán egy megvastagított vonallal határolják el egymástól a nagy halmazon belül – nincs feltétlenül fősor, de lehetnek kiemelt betűk, amelyek végül összeállhatnak megoldássá. Amikor azt látjuk, hogy Szerkessze újra, arra kell készüljünk, hogy a fekete négyzeteket nekünk kell megtalálni, ezáltal „megszerkeszteni” a rejtvényt. Ha a betű-szám mellett tesszük le a voksunkat, akkor árgus szemünkkel a négyzetekben lévő egy-egy számot vizslatjuk, ugyanis ezek egy-egy betűt jelölnek – minél több meghatározást fejtünk meg, annál több szám betűjét ismerjük meg, ezáltal a rejtvény különböző feladatainak megoldásaiban is segítséget kapunk, a végső megfejtés megtalálása mellett. Azonban van olyan eset is, amikor nem kell meghatározásokra hagyatkoznunk, ugyanis a szavak előttünk vannak, épp csak Ábécé-rendben vagy akár hossz szerint csoportosítva, ahogy a Plusz egy viccben is láthatjuk.
Kellemest a hasznossal
De miért is ennyire kedvelt a keresztrejtvény? Miért nőtte ki magát olyannyira, hogy már versenyeket és bajnokságokat is rendeznek belőlük? Miért alapította meg Tristan Bernard francia író 1925-ben a Keresztrejtvény Akadémiát? Miért fejtette őket Heltai Jenő nemcsak magyarul, de párhuzamosan három más idegen nyelven is? Miért nyilvánították az ikonikus magyar rejtvényújság szerkesztőségének, a Fülesnek a születésnapját a magyar rejtvényfejtők napjává?
Amellett, hogy kiváló unaloműző tevékenység, lehetőséget kínál arra is, hogy tudásunkat fejlesszük és ismereteinket bővítsük. Ezzel párhuzamosan az üres négyzetek töltögetése közben a logikai és kombinációs készségeink is fejlődnek. És ahogy a fejtés halad előre, a sikerélmény dopamint szabadít fel bennünk, amely egy fontos boldogsághormon, így egy borongósabb, véget nem érő napon is javítja a kedélyünket. Ezen felül pedig a jelentős stresszcsökkentő hatásról sem feledkezhetünk meg, amely az elmélyülés következtében öntudatlanul beindul. A lebilincselő szellemi munka az életünk későbbi szakaszában is fontos szerepet kaphat, hiszen csökkentheti az időskori demencia és Alzheimer-kór kialakulását.Cikkünk végéhez érkezvén bizton kijelenthetjük, hogy a rejtvényfejtés öröme mindenki számára elérhető és varázsának szövevényes feladványai nem csupán kihívás, de megoldás elé is állítanak bennünket. Főleg, ha csoportosan oldjuk a megoldhatatlannak tűnő skandit két szeminárium között – mert ugyebár mindenkiben elindul a belső szókereső, ha a következő kérdés elhangzik: „Mi a tréfás dal – öt betű, amiből a negyedik »l«?”
