Borítókép: wikipedia.org
A romantikus alkatként számontartott író a gyermeki létet a maga tisztaságában látta, mégis gyakran megjelent írásaiban a mulandóság és a tragikum mélysége is. Nem habozott a kedves főhősöknek szomorú befejezést írni, mely sokszor a felnőtt olvasók szemébe is könnyeket csal. Természetesen nem ugyanúgy olvas és ért meg egy történetet egy felnőtt és egy gyermek, ahogyan ez az Andersen-mesék olvasásakor különösen szembetűnő. A fiatalabbak, lévén lelkük még könnyebb, érdeklődésük tisztább és nyíltabb mint szüleiknek, az elbeszéléseket érzelmi alapon közelítik meg. Fontos, hogy ne vegyük el tőlük a lehetőséget, hogy szomorúságukat kiélhessék ezekben a fiktív történetekben, hiszen az életnek elkerülhetetlen velejárói a fájdalmas pillanatok. Andersen pedig olyan kiváló érzékletességgel alkotta meg a legboldogtalanabb életesemények vonulatát, hogy a kisgyermekek mellett még az idősebb korosztály számára is lehetőséget nyújt a szomorú merengésre. A kapaszkodót a továbbhaladásra azonban nekünk magunknak kell megtalálnunk.
Emlékezzünk meg a mai napon a nagy meseíróról egyik leghíresebb meséjének egy szívhez szóló részletével:
/És az öreg hattyúk fejet hajtottak a hajdani rút kiskacsa előtt. A fiatal hattyú azt se tudta, hová legyen a nagy megtiszteltetéstől. Fejét a szárnya alá dugta, úgy megszégyenítette a dicséret. Boldog volt, nagyon boldog, de mégsem fuvalkodott fel, mert a jó szív sohasem kevély. Arra gondolt, mennyit üldözték és csúfolták, most pedig mindenki a szépséges madarak legszebbikének mondja. Az orgonabokor ágai lehajoltak hozzá, megsimogatták; melegen, nyájasan sütött a tavaszi nap, s a fiatal hattyú szíve csordultig telt örömmel. Megrázta finom tollait, karcsú nyakát magasra emelte, s forró hálával mondta:
– Álmodni sem mertem volna ennyi boldogságról, amikor még rút kiskacsa voltam!/
A részlet forrása: mek.oszk.hu
Andersen meséi olyan igazságokat és értékeket hordoznak magukban, amelyekkel érdemes minél gyakrabban találkoznunk és szembesülnünk ahhoz, hogy életünk teljesebbé válhasson. A „Rút kiskacsa” meséje például játszi könnyedséggel ragadja meg és realizálja bennünk a szeretetéhséget és a valahova tartozás vágyát, amely az emberi létnek keserédes velejárója. Maga az író is szenvedett magánéletében a magánytól, de talán éppen ez a személyes egyedüllét-tapasztalat az, ami különlegessé teszi meséit, és amely a műmesék világában is egyedülállóan szomorkás és merengő hangulatot idéz.
Andersen emlékezete
1967 óta minden év április 2-án, Andersen születésének évfordulóján ünnepli a világ a gyermekkönyvek nemzetközi napját, amely felhívja a figyelmet az olvasás szeretetének fontosságára, valamint arra, hogy a hétköznapokban is minél több csendes pillanatot keressünk a gyermekekkel való törődésre, hiszen a mesélés a mentálhigiénéjük szerves részét képzi amellett, hogy a társadalomba való beilleszkedésüket is szolgálja.
Az IBBY, a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának egyik nemzeti szekciója választja ki évente a központi témáját ennek a napnak, és rendszerint felkér egy neves, régióbeli írót, hogy üzenjen a bolygó gyermekközösségének, biztassa és bátorítsa őket az olvasásra. (A 2025-ös év plakátját látjuk az alábbiakban, az idei év szponzora Hollandia). Számos esemény színesíti ezt a napot, főképp könyvtárakban és köznevelési intézményekben szerte a világon, annak érdekében, hogy minél több gyermek olvasson. Lehetőségük nyílik ilyenkor kedvenc íróikkal és illusztrátoraikkal való találkozásokra, illetve írópályázatok kerülnek meghirdetésre, könyvdíjak kiosztása mellett.
A plakát forrása: ibby.org
A Hans Christian Andersen-díjat kétévente ítélik oda egy kortárs gyermekkönyvírónak és egy szintén aktívan alkotó illusztrátornak. Előbbit gyakran „gyermekirodalmi Nobel-díj”-nak is nevezik, ezzel is jelezve a díj nemzetközi jelentőségét. A tavalyi évben az osztrák Heinz Janisch nyerte el a szerzőnek járó díjat, aki olyan szűkszavú és humorral átszőtt történeteket ír, amelyekben olykor az abszurditás is helyet kap.
Az illusztrátori díj büszke győztese a kanadai Sydney Smith lett, akinek egyik munkája az alábbiakban látható:
Könyvborító forrása: artofthepicturebook.com
Ha egy kis halk gondolkodásra vágyunk, ne habozzunk fellapozni Andersen egy mesekönyvét, így ünnepelve a mesevilág lélekformáló erejét. Merüljünk el a 150 évvel ezelőtt elhunyt meseíró legenda egyedi karaktereinek csendes, elmélkedő bájában és a különleges erőt sugárzó történeteiben.
