200 éve született az Állatkert első igazgatója, Xántus János

A szorgalmas tanuló és az ifjú szabadságharcos

A Csokonyán napvilágot látott Xántus előbb a győri bencések, majd a pécsi ciszterciek gimnáziumában folytatott tanulmányokat, mely intézetek szilárd alapokat biztosítottak a kíváncsi, nagy tudásvággyal bíró fiatal számára. 

A méltán híres természettudós részt vett az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban. Hazája iránti szeretetét és hűségét kifejezve előbb önkéntes alapon nemzetőrként védte a haza becsületét, majd tűzmesterré előlépve harcolt a pákozdi csatatéren. A szabadságharc bukását követően közlegényként kellett szolgálatot teljesítenie a cseh Pilzen városában, azonban szerető édesanyja és néhány bécsi jó barát segítségével sikerült elérnie a kötelező katonai szolgálat alól való felmentést. A Magyarországért dobogó szíve azonban nem hagyta, hogy néhány patrióta szó nélkül hagyja el a cseh földet, így ismét fogságba került. Ekkor azonban mellé állt a szerencse, és sikeresen megszökött Franciaországon keresztül Londonba. Nem sokkal később már hajón szelte át az Atlanti-óceánt, így eljutva az Amerikai Egyesült Államokba. 

Xántus zsebében csupán hét dollár lapult, mikor megérkezett New Yorkba, ezért első lépései közt szerepelt a gyors munkakeresés a túlélés érdekében. A nehéz körülmények ellenére fáradhatatlanul dolgozott nap nap után, rengeteg különböző állásban kipróbálva magát. Volt például könyvkereskedő, újságlapkihordó és zongoratanár, de nem vetette meg a matrózlétet és a napszámosi munkát sem. A munkát és a dolgosságot olyan magasztos értékként becsülte, mely az embert emberré teszi, és amelynek a társadalom tagjai önfenntartásukat köszönhetik. 

Az első embert próbáló időket átvészelve mérnök és „tértani rajzoló” lett, mely munka lehetőséget nyújtott számára a Nyugat-Amerikai határtalan puszta beható tanulmányozására, valamint ezzel párhuzamosan az amerikai kontinens őslakosainak megfigyelésére is.  

Az „indiánok” megfigyelése és a gulyásleves az amerikai prérin

Xántus eleinte mint mérnök mérte fel a Szt. Louistól Kaliforniáig futó vasútvonal építtetésének lehetséges körülményeit, mely a szeminolok törzsének területén haladt volna át. Hatvannégy főből álló mérnökexpedíció részeként indult el tehát, hogy feltérképezze a vasút megvalósítandó útvonalát. Xántus testvéreinek küldött leveleiből még az is kiderült, hogy a magyaros ízvilágot miképp szerettette meg a sokféle nemzetiségű emberből álló társaság tagjaival.

„Esténként szabad ég alatt sátoroztunk s rendeletem szerint főztük a gulyáshust és paprikás halat, mit azelőtt névből sem ismert a tisztes kompánia; de most nem nélkülözheti többé, egész gyomrát megmagyarositám.”

Az indiánok szokásrendszerét és természethez való közelségét is tanulmányozó Xántus megosztotta családjával különlegesen érdekes tapasztalatait. Így írt húgának például az őslakos nők európai normáktól igen eltérő öltözködési szokásairól:

„Mi a nők öltözetét, vagyis az itteni divatot illeti, az nagyon egyszerű, s még is mind a mellett festői és czifra. Fejökön a haj gondosan fürtbe van fonva, s külömbféle apró kagylókkal, papagály tollakkal kitüzdelve. Arczájuk mindegyikére egy gólya forma madár van pingálva rikító festékekkel; orruk kék festékkel van bemázolva. Nyakuk mezitelen, de néhány füzér czifra kagyló gyöngy van rajta körül tekerve.”

Egy alkalommal, ahogyan azt Xántus öccsének írt leveléből megtudhatjuk, egy indián törzsfőnök a következő megható, elismerő szavakkal illette az akkor mérnökként kenyerét kereső neves tudóst:

„Mikor tolmácsunk bemutatott, s megmondá a főnöknek, hogy én a nagyvizen túlról jöttem ide, azt kérdé: „miért?” – mire a tolmács ezt válaszolá: ,,mert országából elkergették”. Ekkor a főnök pipáját kivevé szájából s topányát jobb lábárul leveté, s átnyujtá nekem mint a baratságnak legnagyobb jelét, mondván : Te igazi nekám vagy (jó barát), mert téged is, épen ugy mint minket, kikergettek orszigodból, fogadd el barátságom e zálogait, s tarts velünk, mi hatalmasak vagyunk.”

Számos más, hasonlóan kedves anekdotát ismerhetünk még meg Xántus megjelentetett leveleiből, melyek közelebb hozzák hozzánk a hazájához és családjához hű maradt tudósembert. Leveleit olvasva átélhetjük mi magunk is az amerikában átélt kalandjait, melyeknek se vége, se hossza, de soha nem maradnak izgalom vagy valamilyen kellemesen jó érzés hátrahagyása nélkül. 

Visszatérés Magyarországra

Az indián törzsek megismerésén kívül Xántus feltérképezte az Arkansas-folyó forrásvidékét, tanulmányozta a tengeri élővilágot, aranybányákat látogatott, és még egy rövid ideig mexikói konzulként is tevékenykedett.

Amerika elhagyása után a holland és belga állatkertekkel is foglalkozó természettudós végül 1864-ben tért véglegesen haza, Magyarországra. Ekkor itthon már elismerték kiemelkedő munkásságát, a felajánlott gyűjteményeit pedig hálával fogadták. Nem volt tehát meglepetés, mikor két évvel hazatérte után már meg is nyitotta a pesti városrészen az Állatkertet, melynek ő maga lett két éven át a legelső igazgatója. 

Eljutott még kalandokkal teli élete során számos helyre, főképp Kelet-Ázsiát felfedezve, valamint négy letehetetlen útikönyvet megjelentetve, mindig szem előtt tartva vágyát, hogy megoszthassa a magyar emberekkel a természet és a távoli tájak kincseit, állatait, növényeit.

Xántus nevét viselő fajok

Végezetül pedig tekintsünk rá azokra a fajokra, melyek a 200 éve született Xántus János emlékezetét és a természettudományokban elért nagyságát öregbítik.