A napló színre lép
Napjainkból javarészt kiveszett a naplóírás. Ami régen a módosabb osztályok privilégiuma, a széplelkek művészete és a magukat értelmiséginek tekintők kötelezettsége volt, mára jobb esetben egyszerű hobbi, rosszabb esetben a pszichológus előírása. A napló őszinte, bensőséges szövegeit mára a közösségi média exhibicionista képei helyettesítik, a túlcsorduló információáradat miatt pedig már sem írni, sem olvasni nincs türelmünk naplót. Át lehet-e valahogy menteni a dráma műnemébe ezt az epikai kifejezésmódot?
A 6szín színpadán mindent megtettek egy napló „láttatására”. A függöny könyvlapokként funkcionál, megnyílása és összezárulása jelzi a naplóvezetés gyakoriságát. A főszereplő ugrálása jelzi az összevont napok témaváltásait, a dátumokból pedig mindig képben lehetünk történelmileg is. Vonzó ez a formátum? Nem mondanám, de a cselekmény átadására így is alkalmas.
Egyedül véghezvitt felnőtté válás
A darab egy coming-of-age sztori, ahol a felcseperedést a bejegyzések rendszeressége, a fogalmazás árnyaltsága, az életesemények súlya jelzi. A cselekmény előrehaladtával eltűnik a gyermeki lelkesedés, életunt, kiábrándult, vágyódó felnőtt válik a főszereplőből. Ezt legjobban a háború eszkalációjával érzékelteti a darab, ami már az elejétől fogva ominózus fényt vet a történetre.
A végkifejlet egy sajátos érzést közvetít: Évának egy óvóhelyen kell vigasztalnia az „aggnőket”, az ifjúság vidámságával elütni a szorongató hangulatot. Mindannyian érezhettük már úgy, hogy olyan feladatunk van, amit mi tudunk a legjobban elvégezni, talán más körülmények között még élveznénk is, de mivel kötelező, legszívesebben elmenekülnénk. Bármennyire is Éva tudja legjobban kezelni a helyzetet, a bombafüstös Budapest ugyanolyan félelemben tartja, mint a többieket.
Ki kell emelnünk még Sodró Eliza egyszemélyes hadseregként nyújtott teljesítményét. A nézők függöny utáni mormogása csak a másfél órányi monológ memorizálását méltatta, de ennél sokkal többet nyújtott. A gyerekkor szeszélyes bohóságait ugyanolyan plasztikusan láttatta gesztikulációjával és hanghatásaival, amennyire a felnőttek merengő belső világát kitartott mozdulataival. Martinkovics Máténak jóval kevesebb szerepe volt, mégis fapofájú horgászata nélkül nem lett volna ugyanolyan kacagtató az est.
Tehát akik szeretik a könnyed, humoros coming-of-age darabokat, azoknak feltétlenül ajánlom a Kizárólag az utókor számára megtekintését a 6színben.
