Borítókép: albaarchivum.hu
Fáradhatatlan tanulóból művelődéspolitikus
A felnőttként is ambiciózus politikus már gyermekkorában is szorgalmas és kitartó tanuló volt. A középfokú tanulmányai elvégzését követően a jog irányába kezdett el érdeklődni. Tudását nemcsak hazájában, hanem különböző neves külföldi egyetemeken is bővítette, így tanult például a 13. század óta fennálló párizsi Sorbonne-on. Törekedett arra, hogy minél szélesebb palettájú műveltséggel rendelkezzen, noha ekkor még nem tudta, hogy később, politikai pályára lépve életének fő célja nemcsak saját tájékozottságának gyarapítása, hanem az ország közművelődésének szervezése is lesz.
A klebelsbergi neonacionalizmus
Talán már jó előre megérezte Klebelsberg családja a született gyermek jellemét, mivel az utókor szemével nézve névadásuk meglepően találó és frappáns volt: a német eredetű Kuno név jelentése „merész tanácsadó”.
Egy 1926-os beszédében a következőket fogalmazta meg politikai hitvallásáról:
“Kultúrpolitikámnak két vezető motívuma: emelni a magyar tömegek művelődési szintjét, erkölcsi és szellemi belértékét, fajsúlyát és ennek a műveltebb nemzetnek olyan vezetőket adni, akiknek a méretei megütik az európai dimenziókat, akiket a nemzet minden téren bizalommal és a siker reményével követhet.”
Küldetésének tekintette, hogy a műveltséghez és a kultúrához való hozzájutás minden magyar ember számára lehetséges legyen, társadalmi helyzettől függetlenül. Rájött arra, hogy a kultúra és annak művelése, megőrzése és megismertetése az emberekkel egy olyan felemelő erő, amely előrébb viheti a trianoni békeszerződés után nehéz helyzetben lévő országot. A társadalmon uralkodó kilátástalanságban reményt és kapaszkodót nyújtott a népnek, megreformálva a köznevelést.
Egy olyan korban kezdte meg máig ható munkásságát, amelyben az abszolút iskolázatlanság elharapódzása és a szaktudás hiánya megnehezítette az ország talpraállását. Az ideológia, amely Klebelsberget vezérelte, és amelyet klebelsbergi neonacionalizmusnak is nevezünk, a kultúrát és az oktatást mint legfontosabb eszközt látta a területi revízióért folytatott küzdelemben. 1930-ban mondott beszédében ezt a következőképp hangsúlyozta:
“A közoktatási minisztériumot most honvédelmi minisztériumnak tekintjük, mert a lefegyverzett ország exponált helyén csak abban az esetben állhat meg, ha a világ művelt nemzeteiben mindinkább megerősödik az a meggyőződés, hogy egy nemes és művelt népen nagy történelmi igazságtalanság esett.”
A tanulásra kész gyermeki lélek
Klebelsberg oktatási reformjainak megértéséhez elengedhetetlen, hogy átlássuk, hogyan gondolkodott a két világháború között tevékenykedő politikus a gyermekkorról. A gyermekek eleven, kíváncsi, természetes tanulási vágyát jól ismerő miniszter tudta, hogy a legfiatalabb generációnak szerető, támogató közegre van szüksége a kibontakozáshoz, mely hosszú távon az ország fejlődéséhez vezet.
“Teljesen elhibázott az az ideál, mely csak abban látja a gyermek kiválóságát, hogy nyugodtan ül meg a maga helyén s amely elítéli a túláradó gyermeki temperamentum élénkségét és természetes vágyát aziránt, hogy a maga csekély örömeit, játékosságát elengedhetetlenül kielégítse. Mert az ilyen gyermekben túlpezseg az életerő, ezek a gyermekek azok, kik az élet nagy vizsgáján be fognak válni és én a magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn fel az egyetemi tanárig, megkövetelek egyet: ne csak tanítsa, hanem szeresse a magyar gyermeket.”
Reformok az oktatásban
Az 1926-os év változást hozott a magyar oktatásügyben. A nagy szakértelemmel rendelkező miniszter az elemi iskolák egy új típusát hozta létre, az úgynevezett érdekeltségi népiskolát. Törvény írta elő, hogy a törvényhatóságok mellett a birtokosok is kötelesek népiskolák megalapítására, a folyamatban pedig saját anyagi hozzájárulásuk is elvárt volt. Ezen felül további intézmények felállítására megalakult az Országos Népiskolai Építési Alap is. A rendelkezések hatására mindössze három év leforgása alatt ötezer új tanyasi tanterem fogadta a tanulókat szerte az országban. Modern iskolák meglétéről is gondoskodott Klebelsberg, ezek már téglából épültek, nagy ablakaiknak köszönhetően természetes fény áradt be a tantermekbe.
Klebelsberg a pedagógusok képzési rendszerének megreformálására is nagy gondot fordított. A pedagógusok és a diákok számára különböző lehetőségeket nyújtott a művelődésre: könyvtárat, gramofont és filmvetítő gépeket is rendelkezésükre bocsátott. Az iskolaépületek gazda-, iparos- és olvasókörök előtt is megnyitották kapuikat, helyet adva a további társadalmi rétegek személyes fejlődésére.
Klebelsberg munkássága kiemelkedőnek és egyedülállónak nevezhető, mert egy nehéz, problémáktól terhes időben mutatott jó példát, összeszedettséget, és tudatosan tervezhető jövőt kínált az elkeseredett magyar társadalom számára.
