borítókép: hvg.hu
Piramis számok szólnak a telefonokból és ismét vörös csillag villan a képernyőn az immár 30 éve ex-szocialista Magyarországon. Az akkor fiatal suhanc, mostanra felnőtt nemzedék élheti újra a dolgos hétköznapokat a Szentgyörgyi Bálint írta (és rendezte) 8 részes dráma sorozatban. Az EDDA Művek és Hungária betétdalokkal tele tűzdelt, áprilisban bemutatott sorozat a magyar nagyközönség emlék oklevele, a 80-as évek játék imitációja, pontosabban egy fiktív történet 1985-ben, a Budapesti Gazdasági Egyetem reformer hallgatóinak dicséneke a változáshoz.
A történet összefoglalásával nehéz spoilerezni, mivel a közelmúltban már nagyjából minden megtörtént. Az egyetemi KISZ aktivisták ellenpólusának, a rendszerellenes forradalmároknak vezetőjeként mutatkozik be Száva Zsolt. Másik főszereplőnk, Demeter Geri a besúgórendszer tagjaként kerül Pestre és lesz részese az áramlatnak. A romantikus szálak pedig illegális röpiratok, tűntetések és vitasátrak között bontakoznak ki annak rendje és módja szerint. Az Örkény Színházban játszó Patkós Márton és az Aranyéletből is már méltán ismert Thúróczy Szabolcs mellett olyan színészek palettája frissíti a stáblistát, akik neveit nem sorakoztatták fel kifulladásig. A helyszínek azonban már ismerősek lehetnek: közkedvelt és kitalált belvárosi utakon fut keresztül a 8 epizód úgy, mint az Astoria vagy a szereplők kedvenc kocsmája. A hallgatók ideológiájának a Kilián Kollégium ad otthont. A színhelyek, a szereplők és a magyar valóság 1985-ös Budapestje között kevés fantáziával is felfedezhető párhuzamok mosolyogtatják meg az arra ráébredőket.
A teljes évad végignézése, és a vizsgák abszolválása után beülünk egy sörre a kedvenc presszónkba, alternatív háttérzenével és elkezdjük a sorozat elemzését a barátainkkal. A forgatókönyv, a színészi játék és az összhatás sem elmarasztalását, sem túl dicsőítését nem érzem a feladatomnak. Ellenben az általam felfedezni vélt üzenet ízlelése nyomán alapvetően két kérdés fogalmazódhat meg a nézőben, legyen az laikus vagy szakmabeli:
- A történelemhűség pontosságától vagy az utolsó szocialista hétköznapok atmoszférájának tökéletes másolatától lesz jó vagy rossz?
- Egyetlen zsarnok vagy tízmillió leválthatatlan irányítson? Na, de melyik szereplő, kit testesít meg?
„Csak az hal meg, akit elfelejtenek.”
Minden múltidéző történet ’kispolszkival’ és kőbányaival nyakon öntött utcaképpel indul. De a széltében-hosszában Centrum Áruház cégéres narancssárga zacskókkal telelógatott Robur buszok és koli ablakok lemaradtak a képeslapokról, pedig autentikus kellékei a gulyáskommunizmusnak.
A történet az Állambiztonság és annak besúgóit is siet bemutatni egy bomló rendszer küszöbén. Olykor szuperhősöket imitáló karakterek és következmények nélküli döntések csorbíthatják az alkotást. De a sorozat milyenségére nem azok a kritikák fognak választ adni, amelyek elmarasztalják a történelem hűségét. Szakmailag támadható a tényeknek az eltúlzása, pontatlansága, amelyeket jogosan sérelmeznek a hozzá értők és nem értők egyaránt. 1985-ben játszódik a történet? Igen. A Macskafogók hivatalos bemutatója 1986? Igen. De megcsinálta a hangulatot? Abszolút. A Besúgó megteremtette azt a közeget, amely a legközelebb visz a korszakhoz, de még nem untuk el teljesen.
Szupraphon és diavetítő jár a Babetta motoron érkezett Táncházmozgalom mellé – ezen szimbólumok egyvelegétől lesz átélhető, mert a sorozat hitelességét nem a múlt tényszerűsége adja. Száva Zsoltéknak a túlhasznált retro kellékektől mentes művilág kikerülése szavaz bizalmat. Lesz benne kommunista induló, kaptunk embernagyságú vörös csillagot és az NDK-s lányok is eljöttek. De ennél is nagyobb a jelentőségük a ’bélával működő’ telefonálásoknak és Barkas kisbuszban értékesített nyugati csempészárunak. Tehát joggal hatásvadásznak nevezett, de elfogadjuk, mert mindannyian foglaltunk már helyet elnyűtt rojtos rézvörös fotelekben egy erősen felújításra váró épület aulájában, mert a történelem még nincs olyan távol.
„- Te tényleg elhiszed, hogy ez a dzsembori számítani fog, Zsolt?”
„- Minden rendszer összedől, Demeter!”
A második felmerülő apropója a hagyományos jó és rossz oldal szembekerülése nem tisztázott, mondhatni gondolkodásra bíztat. Száva Zsolt, mint a magyar néplélek felszabadítójaként áll egy mozgalom élére, hogy visszaadja az individuum hatalmát, a nép demokráciáját. Vezetése során azonban az önkényes irányítása és parancsszavai nem illenek bele a képbe: „Te ne gondolkodjál, Barna! Te azt csináljad, amit én mondok!” Ha történetiségében találhatunk is hibákat, a kelléktárnál is fontosabb hozzávalója ez a kor meghatározó eszméjének. Mert úgy látszik mindig van az az ár, amit ki kell fizetnünk a nagyobb jó érdekében, ígérjen az szabadságot vagy jólétet. Így a forradalmár karaktere nem tiszta szimbóluma a változásnak, mert a politikai berendezkedés lecserélésével még nem ígéri, hogy az egyénnek több szava lesz.
A címszereplő figurája sem homogén sablon. Demeter Gergő akaratán kívül fordul a saját elvei és barátai ellen. Azonban a pipogya puhafiú kifordul önmagából, különösen akkor, amikor az állambiztonsági kapcsolatait kihasználva többet enged meg magának, mint amit az elején megismert Geri értékrendje engedne. Eddig meg is volnánk a konvencionális karakterfejlődés vagy változás jelenségével. Vagyis lennénk, ha Demeter közben nem a barátainak segítene kijátszani a hatóságokat. Némely vele folytatott párbeszédben az ő gondolatai képviselik a józan észt és a megfontolt kievickélést a szocializmusból. A karakter ellenszenvét nem az hozza le, hogy kihasználja az előnyeit annak, amibe belekeveredett, hanem az, hogy mindezt képes a barátaival megtenni. Azonban a benne rejlő alapértékek mégsem engedik leülni a hagyományos rossz kispadjára.
A szereplőket összekötő erő a rendszer konszenzusos gyűlölete, mert mindenki fel tudja és fel is sorolja az őt ért sérelmeket, veszteségeket. Különbözetük abban rejlik, hogy ki-ki hogyan próbálja mindezt túlélni: beáll a pártot fényezők táborába, agresszívan akar kitörni belőle vagy békés úton vetné le a kényszer egyenlőség sajgó 40 évét.
Végszóra 10-ből az összes joghurtba mártott kiflit adnám rá uzsonnára és nem csak azért, mert a záró epizód nagymértékben Bölcsészkart tartalmaz. A komplexitása és szórakoztató esztétikuma emeli igényes darabbá, amelyre érdemes ránézni.
