Borítókép: Molnár Boglárka
Amikor meglátjuk a VAR feliratot, szinte már megszokásból hajolunk közelebb a TV-hez. Amikor a játékvezető kifut a pálya szélére megnézni a kérdéses esetet, mindannyian megpróbáljuk leolvasni az arcáról, hogy melyik csapatnak fog kedvezni az ítélete. Egy, a néző, de még a játékosok szemét is elkerülő esetből pillanatok alatt lap, büntető vagy érvénytelen gól születhet. A labdarúgás legfőbb szabálya azonban mindenekelőtt a fair play, így a videóbírói rendszer önmagában véve az egyik, ha nem a legjobb dolog, ami a futballal történhetett: a kérdéses – olykor a figyelmet elkerült – esetekről a fejlett rendszernek köszönhetően percek alatt (elvileg) igazságos döntés születhet. Mégsem látható, hogy a VAR-t dicsőítené a futballvilág. Épp ellenkezőleg.
Tökéletes példa erre a pár héttel ezelőtti Bajnokok Ligája mérkőzés és az a bizonyos érvénytelenített Atlético Madrid tizenegyes, amely végül a Real Madrid továbbjutásához is vezetett. Röviden: Julian Alvarez belőtte a tizenegyest, a VAR jelzett, hogy a játékos kétszer ért a labdához, a büntetőt pedig érvénytelenítették. Az esetről azóta nyilvánosságra kerültek olyan szögből készült felvételek, amelyek tényleg alátámasztják, hogy a matracosok csatára kétszer érintette meg a labdát a büntetőrúgása során, azonban nem a döntés esetleges tévességével van leginkább probléma, hanem annak körülményeivel.
Alvarez az Atlético másodikjaként állt a tizenegyes vonalhoz, ahonnan sikerült kapuba varrnia a labdát, az élő felvételen pedig az is látszott, hogy bár megcsúszott a rúgás közben, szabálytalanságról nem érkezett semmilyen hivatalos üzenet. A soron következő Valverde rúgása előtt kapta a fülébe az üzenetet a bíró a VAR-szobából, hogy a gól érvénytelen, ezt pedig jelezte a játékos illetve a kispadok felé is. Hogyan lehetett volna ezt jobban megoldani? Mindenekelőtt nem hirtelen rázúdítani a játékosokra az egy perc alatt megszületett döntést, a nézők és persze a játékosok, valamint edzők számára pedig megmutatni az esetet. Ugyanis utóbbiról egészen a mérkőzés végéig nem került nyilvánosságra tiszta, egyértelmű felvétel.
Egy szabálytalanságot annak mértékétől függetlenül köteles a játékvezetőnek befújnia, ami az említett esetben meg is történt, de nem megfelelő módon. Lehet szó arról, hogy a játékvezető nem akarta húzni az időt – hiszen már több mint két órája tartott a mérkőzés –, de egy pár másodperces kézjelzés mégsem megfelelő egy ilyen sorsdöntő pillanatban. Ennek kapcsán egy jó kezdeményezés az, hogy a tavalyi EB-n a stadionban a kivetítőkre is kiírták a VAR által hozott döntéseket, valamint már angol liga mérkőzéseken is láthattunk esetet, hogy a játékvezető szóban, kihangosítva közli a meghozott döntéseket.
Ne feledkezzünk meg arról se, hogy a futballszurkolók körében törvényszerűen felbukkannak az összeesküvéselméletek. Legyen itt szó a lefizetett bírókról vagy az egyes csapatoknak állandóan kedvező döntésekről. Hogy ezek valójában konteók-e vagy sem, nem számít, a néző bizalma így is, úgy is meginog a rendszerben.
De valamiért mégis szükségünk van rá.
Ha jobban belegondolunk, a VAR előtt is tele volt csibész jelenetekkel és szurkolótáborokat megosztó esetekkel a futballvilág. Ilyen ikonikus, de valójában szabálytalan pre-VAR pillanat például Maradona „Isten keze”, vagy Frank Lampard szellemgólja is. Ezeket az eseteket ma már nem tudnánk elképzelni, hiszen papíron nem is szabadna megtörténniük – bár akkor sem szabadott volna. A VAR ebből a szempontból mindenképpen hasznos a labdarúgásban, viszont mégis elgondolkodtató, hogy biztos jó-e az, ha három emberre bízunk egy ilyen döntést. Itt azonban az is képbe jön, hogy ha 10 ember ülne a VAR-szobában, akkor sem garantálja semmi, hogy más, pontosabb, jobb döntés születne. Nekünk, szurkolóknak tehát el kell fogadnunk ezeket a döntéseket, ha tetszik, ha nem, mert ha ezek nem lennének, a futball nem lenne hű önmagához. Hisz szurkolhatunk bármelyik csapatnak, a futball örömét mégis annak varázsában kell, hogy megtaláljuk, amelynek egyik alapvető feltétele a szabályosság.
Hogy a VAR bizonyos csapatok javára dolgozik? Elképzelhető, de nem valószínű. Hogy mindig a helyes döntést hozza? Papíron igen, gyakorlatban nem feltétlenül. Hogy szereti-e egy fociszurkoló? Nem. Szükségünk van rá? Igen.
