Borítókép: Szabó Réka
Macbeth tragédiája Shakespeare életművének harmadik korszakából származik, amit a tragédiák és a sötét komédiák időszakának is szokás nevezni. A híres drámaíró témaválasztásait a kor politikai viszonyai ihlethették ezekben az években, művei meglehetősen torz világképet festenek mind az olvasó, mind a néző számára. Bár időben és térben messze vagyunk a Macbeth világától, a történettel, amiben a megmentő hős válik a legnagyobb árulóvá, mégis sokan tudunk azonosulni. A Pinceszínház feldolgozása is remek példája annak, hogy a klasszikusoknak a kortárs színházi koncepcióban is helye van.
Részlet a darabból. Kép: Szabó Réka
A Pinceszínház előadása egészen a klasszikustól elrugaszkodó látványvilággal idézi elénk a középkori Skóciát. A füstkavalkádból színes, bohém ruhákba öltözött alakok rajzolódnak ki, akik megjelenésükkel olyan hatást keltenek, mintha a történet napjaink kontextusába helyeződne. Az előadás atmoszférája a színes fényekkel, a színpadról áradó füst illatával és az időnként zavarbaejtő színészi alakításokkal minden érzékszervünkre hat.
Az előadás közben alkalmanként a néző is a darab részének érezhette magát, hiszen több jelenetben is összemosódik a közönség és a színpad terének felhasználása. Ötletes megvalósítás volt, amikor a vacsorajelenet közben a Macbeth-et és Lady Macbeth-et alakító színészek a nézőtér soraiban olyan hangulatot teremtettek, mintha mi magunk is a meghívott vendégek lennénk.
Részlet a darabból. Kép: Szabó Réka
A színdarab játékideje 1 óra és 45 perc egy szünettel, ugyanakkor én alig vártam a folytatást. Az előadás egész ideje alatt annyira képes volt lekötni a figyelmem, hogy észre sem vettem, milyen gyorsan telnek a percek. A darabot azoknak ajánlom, akik nyitottak az újszerű és kreatív megoldásokra, és szívesen megnéznének egy olyan előadást, ami továbbgondolásra készteti a befogadót.
