Borítókép: parade.com
Szeretünk Raymond
Van valami különleges a ’90-es évek sitcomjaiban. Talán a hasonló formátumok teszik, hiszen legtöbbjük központjában egy bohókás, szerethető család állt. Az Everybody Loves Raymond (Szeretünk Raymond) is ilyen alapokra épül és bizonyítja, hogy nincs értelme a jól bevált dolgokon változtatni.
Raymond „Ray” Barron (Ray Romano) egy olasz-amerikai család sarja, sportújságíró és családjával Long Islanden él. Felesége, és persze Ray szerencsétlenségére is, a férfi szülei a szemközti házban élnek és mindig a legalkalmatlanabb pillanatban jönnek át látogatóba. A szülőkkel él továbbá Robert, Ray elvált testvére (Brad Garrett), aki szintén nem akar kimaradni a drámából, és él-hal azért, ha az öccse kellemetlen szituációkba keveredik. Minden egyes rész bővelkedik a szarkazmusban, és a cinikus, enyhén szurkálódó beszólogatásokban, ami a családi élet egyik alapvető velejárója. Ez talán az a pont, ami miatt annyira kedvelem ezt a sorozatot, és az ehhez hasonló mentalitást bemutató sitcomokat.
Nem csak az teszi ezeket a sorozatokat ilyen szerethetővé, hogy egy enyhén diszfunkcionális család áll a középpontban, hanem az is, hogy a részek cselekményei szinte mindig a mindennapokból merítenek. Jelen esetben a forgatókönyvek ihletét a főszereplő, Romano családi élete adta. Ami még különlegesebb, hogy a sorozatban feltűnő gyerekek a színész valódi gyerekei.
Ahogy a beszámolóm elején említettem, bevált formulán nem érdemes változtatni. Erre remek példa a Modern Család, az Ifjú Sheldon, a Semmi közepén és még sorolhatnánk azokat a 2000 után készült sorozatokat, amik a ’90-es évek sitcomjainak sikerére építenek.
Bár sokan fordulnak inkább a modern megoldások felé, de sosem szabad megfeledkezni azokról az úttörő sorozatokról, amik miatt ennyiféle sitcom létezhet. A Rém rendes család, a The Fresh Prince of Bel-Air, a Seinfeld, a Golden Girls, a Full House és természetesen a Szeretünk Raymond is ebbe a kategóriába tartozik.
Szerző: Rodler Lili
Modern család
Minden család normálisnak tűnik addig a pontig, amíg meg nem ismerjük őket a négy fal között, az otthon nyugalmában – vagy zavarában. Pontosan ilyen a Modern család három famíliája, akiknek az életét nyomon követhetjük.
Először is van a Dunphy család, ahol Phil, az apa állandóan valami őrültséget csinál legkisebb és egyetlen fiával, Luke-kal, ami miatt Claire, az anya mindig kiakad. És akkor ott van Hailey, az igazi lázadó tini, aki kénytelen egy szobán osztozkodni a húgával, a „stréber” Alexszel. Szóval konfliktus, dráma és veszekedés bőven van az ötfős családban.
Aztán ott vannak a Tucker-Pritchették, Claire öccsének, Mitchellnek és férjének, Cameronnak a családja, akik örökbe fogadják Vietnámból a kis kétéves Lilyt. A drámától ők sem mentesek, Cam szeret túlzásokba esni és mindenből nagy hűhót csapni, ami Mitchnek sokszor kellemetlen. A sorozat végén aztán örökbe fogadnak egy kisfiút is, Rexfordot, aki mindhárom család új kis csodája lesz.
Végül megismerkedhetünk Claire és Mitchell apja, Jay családjával, a Delgado-Pritchett familiával. A már korosodó üzletember a fiatal – nagyjából Claire-rel egyidős –, kolumbiai nőt, Gloriát vette feleségül, akinek előző házasságából van már egy fia, Manny. Így a fiú egyszerre lesz Claire mostohaöccse, és Hailey, Alex és Luke „nagybátyja”. Később, hogy még egyszerűbb legyen a család helyzete, Gloria Jaytől is teherbe esik, így megszületik a kis Joe, aki szintén a Dunphy gyerekek nagybátyja lesz.
Tehát adott három család, ahol az egyetlen közös mindenkiben az, hogy az életük ott bonyolult, ahol csak lehet. Jay nehezen fogadja el, hogy Mitchell, a fia meleg, problémája van mind Mitchell, mind Claire férjével, mert Phil túl érzelgős, Jay pedig nem, és a kutyáját, Stellát néha jobban babusgatja, mint a saját mostohafiát, Mannyt. Hailey folyton pasizik, kibukik az egyetemről, Alex próbál rá hasonlítani, Luke pedig elvan a maga kis világában.
A kacagtató, megható és őrült pillanatok garantáltak a sokévados sorozatban. Végigkövethetjük mind a tizenhármuk életét, és a sorozat nézése közben rájövünk, hogy bár senki családja sem tökéletes, és mindenki őrült a maga módján, de éppen ezért szerethető, és ezért lesz fontos az összetartás és az összetartozás.
Szerző: Kollár Tímea
Már megint Malcolm
Először gyerekként, egy nyári szünet fülledt délutánján, a tévécsatornák között szörfölve találtam rá a Már megint Malcolmra (Malcolm in the Middle), mint ahogy szerintem a korosztályomban oly sokan mások, mikor túl meleg volt ahhoz is, hogy kimenjünk játszani az udvarra. Első látásra emlékszem, nem tesztett, pedig minden adott volt ahhoz, hogy egy tizenpár évest beszippantson: egy áltlagos család, négy fiúgyermekkel akik állandóan bajba keverednek és ezek a rosszalkodások olyan helyzetkomikumokat szülnek, melyek rendszerint a családfőket is beleránják a konfliktusokba. A sorozat főszereplője, Malcolm 165-ös iq-jával zseniként kitűnik a családból, ezáltal azt is figyelemmel kísérhetjük, hogyan lavírozik az átlagos (és néha átlag alatti) intelligenciával rendelkező családtagjai között, vicces és néha szívszorító módon.
Klasszikus sitcom matéria, amely elsősorban gyerekeknek készült, de ha véletlenül egy-egy felnőtt odatéved a tévé elé, akkor ő is tudjon nevetni néhány poénon. Vagy legalábbis azt hittem.
A covid alatt a semmiből eszembe jutott Malcolm és úgy döntöttem belenézek a sorozatba. Gondoltam, ha a történet nem is lesz jó, legalább nosztalgiázok kicsit a ruhák, bútorok, hajviseletek üvöltően 2000-es évek hangulata láttán. Aztán csak akkor ocsúdtam fel belőle, amikor a sorozat végére értem és rá kellett jönnöm, hogy bőven inkább felnőtteknek szól mint kiskorú közönségének.
A komikus helyzetek legtöbbjének az az alapja a Már megint Malcolmban, hogy a család szegény. A fiúk egy szobában laknak hárman, a család el van adósodva, és a szülők nem látnak ki a számlahalmok közül. Lois, az anyuka egy drogériában dolgozik minimálbérért. Otthon leginkább a legnélkülözhetetlenebb anya-szerepekre korálozódik ideje, úgy mint a mosás, főzés, takarítás. Közte és a fiai közötti érzelmi távolság leginkább a legnagyobb fiával, Francissel való kapcsolatában éleződik ki, aki úgy érzi, nem tud megfelelni az anyjának. Hal, az apa irodista, egy teljesen jelentéktelen, állással, melyet olyan értelmetlennek talál, hogy egy ponton kiderül a sorozatban, hogy péntekenként nem is jár be dolgozni, hanem szóló kirándulásokat szervez helyette magának.
A sorozat számos olyan epizóddal rendelkezik, ahol a gyerekek csalódnak szüleikben és számos olyannal, ahol felismerik szüleik küzdelmeit és szenvedéseit és igyekeznek segíteni nekik a helyzet megoldásában. A megélhetés ilyen fokú küzdelmét sitcomok körében egyedülálló módon mutatja be, melynek eredményeként a nézők még szorosabb szimpátiát tudnak kötni a családdal, hiszen nemcsak az idilli, felhőtlen jeleneteit látjuk életükben, hanem valós problémáikat is.
Szerző: Tunner Fruzsina
