“Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.”
Lukács 14:11
“I am the normal one maybe” – válaszolta a liverpooli bemutatását követő sajtótájékoztatóján arra a kérdésre, hogy ha José Mourinho magát a “Speciel One”-nak nevezte, akkor ő kicsoda. Jürgen Klopp nem ment bele felesleges önfényezésbe, rögtön lerakta annak a szemléletnek az alapjait a klubnál, amit később is képviselt, hogy ő nem a saját felemelkedése hajtja, hanem egy klubé, egy szemléleté és egy közösségé. Klopp végig ilyen maradt, ő nem egy ilyen ál magabiztos figura, aki a saját maga bizonytalanságát folyamatosan kompenzálni próbálja azzal, hogy hangoztatja a sikereit vagy a képességeit. Teljesen nyilvánvaló, hogy a modern Liverpool felemelkedésében a legfontosabb szerepe neki volt, azonban ezt mindig mások állították, sosem ő maga.
“amit eggyel a legkisebbek közül tesztek velem teszitek”
Máté 25:31
Klopp a végletekig játékospárti. Emlékszem, 2017-ben volt egy Tottenham–Liverpool mérkőzés, ahol a csúcsformában lévő Spurs felmosta a padlót a Liverpoollal, és szegény Dejan Lovren olyan borzalmasan játszott, hogy a félidő vége előtt le kellett cserélni. Sok hasonló sztorira emlékszünk, ami után az edzők beleállnak abba, hogy ez vagy az a játékos nem olyan minőségű és a vezetőség miért nem igazol jobbakat. Könnyű lett volna ezután belerúgni a gyengébe, a kicsibe, azonban Klopp nem tolta rá a felelősséget Lovrenre, helyette fokozatosan visszaépítette a kezdőbe, és egy gyenge képességű védőből egy PL és BL győztes csapat kezdőjátékosává tette.
“ha csak akkora hitetek volna, mint a mustármagnak, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna lehetetlen nektek”
Máté 17:20
Akik nem olyan régóta követik a futballt, azt gondolhatják, hogy a Liverpool konstans nagy csapat volt és mindig címekért küzdött. Sajnos ez nem igaz. Pont akkoriban, amikor Klopp a Liverpoolba érkezett, akkoriban nemhogy a bajnoki cím, de a BL helyek sem voltak reálisak. Majd Jürgen rögtön az első sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy “kétkedőkből hívőkké kell válnunk”. Érződött, hogy letargikus, hitehagyott közegbe érkezett, ő viszont nem beszélt mellé. Kezdetektől az volt a célja, amit végül elért, hogy a Liverpool újra a legnagyobb klubok között legyen számon tartva. Ebben az elején szinte csak ő hitt vakon, ez viszont szépen lassan minden játékosra és szurkolóra átragadt.
“Szeressétek ellenségeiteket”
Lukács 6:27
Gyermekkorom legendás futballproduktuma volt a Premier League, és annak egyik legszebb korszaka a 2000-es években. Mourinho Chelseaje, Benítez Liverpoolja, Wenger Arsenalja és persze Ferguson MU-ja. Elképesztő csatákat vívtak, amik néha szó szerint vérig mentek. Ott nem volt nagyon kegyelem a pályán, persze a kultúrközegben mindig azt mondjuk, a pályán ellenfelek vannak és nem ellenségek, de aki látta már Roy Keane arcát egy Manchester United–Liverpool meccsen, az tudja, hogy Keane nem szemantikai értelmezésekbe ment bele a pályán, hanem sípcsontokba. Az edzők a meccsek után sokszor kicsinyesen vagy fölényeskedve szólogattak be a riválisedzőknek. Mivel ez volt az első tapasztalatom a ligával, ez teljesen normálisnak is tűnt. Viszont a tényleges emberi normák megértéséhez szükség volt a “normal one”-ra. Klopp és Guardiola rivalizálása már korántsem az volt, amire gyerekként emlékeztem. Sőt, még hosszú ideig meg is maradtak bennem ezek a reflexek és sokáig reméltem, hogy Klopp valamikor beszól Pepnek, azonban ő inkább a kezét nyújtotta felé. Megmutatta, hogy felül lehet ezeken emelkedni és a legmagasabb szintű rivalizálás közben se kell megvadulni.
Jelen pillanatban felfoghatatlan az az űr, amit maga után fog hagyni. Nem igazán taktikailag, hanem őszinteségében. Ő volt az a személy, akivel minden feltétel nélkül helyet cserélne az ember: nem csak sikeres és profi, de egy tiszta, laza és abszolút szeretetteljes figura. Szépen lassan visszarévedünk majd azokba az interjúkba, ami vagy a marketinges szélhámosok által egy laborban lett kifejlesztve, ezáltal teljesen érdektelenné vált, vagy maradt még ezen kívül az, amikor magát mentegetve manipulatívan nyilatkozik egy edző, ezzel elterelve a figyelmet a saját gyengeségeiről.
Talán csak évek múlva fogjuk realizálni, milyen csodát is láttunk valójában.
