A szónok halála
Számos ember, köztük néhány barátom is imád vitázni. A mentális kihívás, a nézeteink mások előtti validálása, a racionális érvek és az érzelmi retorika egyensúlyozása, vagy maga a performansz teheti vonzóvá előttünk a másokkal való konfrontációt. Azonban ha arra építjük fel személyiségünket, hogy mindig mindenkibe belekötünk, nemcsak idegesítőek leszünk, de könnyen a vádlottak padján is találhatjuk magunkat. Erről szól Platón történelmi beszámolója, a Szókratész védőbeszéde.
Az előadás során Melétosz (Jordán Tamás) és társai istentelenséggel vádolják Szókratészt (Makranczi Zalán), ami ellen a filozófus hevesen védekezik. A hármas tagolású művet két “megbundázott” szavazás szakítja meg, hiszen az eredmények már előre felírásra kerülnek. Végül Szókratész kiissza a bürökpoharat, örök példát állítva az elvek melletti kiállásnak.
Makranczi játéka lenyűgözően hozta a filozófus lendületét, többször felhasználva a Jacques-Louis David képéről ismerős kioktató mutatóujjat gesztikulációjában. Saját elmondása szerint ez egy olyan darab, amit nem lehet kétszer ugyanúgy eljátszani, ugyanis megkívánja a közönség reakcióinak beépítését: ha lankad a figyelem, a főszereplő begyorsít, felemeli a hangját, vagy meghökkentő sorokat improvizál a szövegbe.
Interaktív színház
Az egyórás monodráma végén “közönségtalálkozóra” került sor. Lehetőség volt Makranczival beszélgetni, a saját életéről és a darabról egyaránt. Kiderült, hogy azért került sor a furcsa szereposztásra (a darabban Melétosz jóval fiatalabb az agg Szókratésznél, míg Makranczi és Jordán esetében ez pont fordítva van), mert évtizedekkel ezelőtt is Jordán játszotta Melétoszt, ezáltal felelevenítve fiatalkori szereplését.
Makranczi odavan a klasszikusokért, és kifejezetten hiányol egy jó Euripidészt, Shakespeare-t vagy Molière-t a budapesti színházakból. Bár elismeri, hogy a régebbi darabok befogadása nagyobb erőfeszítést kíván meg a nézőktől, szerinte az örökérvényű igazságokat mindig fel lehet úgy dolgozni, hogy az a kortárs publikumnak is izgalmas legyen.
Szókratész Kr. e. 399-es halála arra tanít minket, hogy fáradhatatlanul keressük az igazságot, álljunk ki az elveinkért, és ne higgyünk azoknak, akik magukat “bölcsnek” titulálják, hiszen ezzel követik el a legnagyobb ostobaságot. Akit érdekel ez a téma, vagy csak szeretne kötetlenül beszélgetni Makranczi Zalánnal, azt várja a Ferencvárosi Pinceszínház!
