Hogyan lesz egy elítélt skótból Franciaország első embere? Mi az a közgazdaságtani buborék, és mi közöm nekem hozzá? Vajon mit pumpálnak a nemzetgazdaságok, ha meg akarnak izmosodni? Ez a 18. századi történet felvilágosítást adhat a következő kérdések esetében, és a végén még az is kiderül, hogy kiről állít ki szegénységi bizonyítványt.
Szeretünk úgy gondolni Európára, mint a világ jólétének megtestesítője, akit a szegénység, járványok és háborúk sújtotta harmadik világgal össze sem lehet hasonlítani. Ilyenkor felhozhatjuk a technológián és széles középosztályon alapuló gazdasági növekedést, a szociális ellátórendszereket és a stabil demokráciát. Azonban a prosperálás nem jelenti azt, hogy mindenki átlépte már a létminimum csúszós küszöbét, és több rászorulót hagyunk a kutyaszorítóban, mint azt sejtenénk.
Beszéljünk egy kb. 10 milliós lakosságú, tengerparttal nem rendelkező, centralizált úthálózatú, illiberális demokráciáról. Csakhogy a tárgyalt ország az elcsépelt Kelet-Közép-Európa helyett Afrikában helyezkedik el. Ruanda az elmúlt 30 évben egy polgárháború sújtotta pokolból virágzó, tiszta és biztonságos nemzetté vált, amely a női egyenjogúság terén is köröket ver a kortárs nyugatra. Vajon mik lehetnek az okai ennek a szemkápráztató diadalmenetnek, és egyáltalán több-e az egész, mint puszta káprázat?
© 2025 – Hallgató Magazin