Keresés
Close this search box.

Legyél te is hallgatós! Jelentkezz hozzánk március 3-ig!

Interjú Jankó Dániellel, a Matchmaking alapítójával

„Az emberek önmagukat nem ismerik, a cégek pedig a saját állásaikat” – Interjú Jankó Dániellel, a Matchmaking CEO-jával.

A rossz hírét sikeresen megalapozott Z generáció lassacskán beszivárog a munkahelyekre, és rémuralma tartósnak ígérkezik. De vajon hogyan készülhet fel a HR-osztály az elvárásokban és ötletekben nem szűkölködő, elsőre veszedelmesnek tűnő társaságra? A Matchmaking nevű fejvadász cég CEO-jával, Jankó Dániellel beszélgettünk kalandos vállalkozói múltjáról, a fiatalokat érintő pályaválasztási problémákról, a globális munkaerőpiacon jelentkező trendekről, valamint az általuk nyújtott álláskereső szolgáltatásról.

Mesélj magadról, mivel foglalkoztál a Matchmaking előtt?

Én alapvetően az a fajta ember vagyok, aki megtalálta, mit szeret csinálni. Az erős hátteret a tanácsadás jelenti számomra. 7-8 évig voltam stratégiai és menedzsment tanácsadó, sokat fejlődtem ennek következtében, és a mai napig meghatározó élmény számomra. Az ember azonban eljut egy szintre, amikor már frusztrálja, ha jobban tudja, mit kéne csinálni, mint az adott vezető. Így vállalkozásba fogtam. 2014-ben létrehoztam a Youth Business Group nevű diákszervezetet, ami két év alatt a legnagyobbá nőtte ki magát a Corvinuson, a csúcson pedig négy országban voltunk jelen 1200 taggal. A tehetségekre építő szervezetet kihasználva foglalkoztam még start-up inkubációval és kormányzati tanácsadással a Lunar Program keretében. Gyakorlatilag a Matchmaking is ennek az irányvonalnak a folytatása, hiszen a YBG tehetségközössége volt a belépőnk a fejvadász piacra, ahol az ígéretes emberi erőforrás nagyon vonzó tud lenni a nagyobb multicégek számára.

Miért jobb az általatok kínált szolgáltatás, mint a többi munkaközvetítő portál?

Eleinte azt gondoltuk, hogy a tehetségközösség lesz az egyetlen előnyünk más piaci szereplőkkel szemben. Azonban később rájöttünk, hogy már azzal is kitűnhetünk, hogy mélyebben belemegyünk egy adott jelentkező személyiségébe a pályaválasztás folyamatában. Az emberek nem ismerik önmagukat, a cégek pedig sokszor a saját állásaikkal sincsenek annyira tisztában, hogy arra a megfelelő dolgozót vegyék fel. Mi felmérjük a jelölt személyiségét, erősségeit és gyengeségeit, illetve magát a céget és a kínált állást is profilozzuk.

Fontos ennyire részletesen ismerni ezeket?

Igen, mert nagyban befolyásolják, hogy egy munkavállaló ott marad-e az adott pozícióban, vagy fél év után lelép. Utóbbi esetben ugyanis a cég 5-7 millió forintot bukik. Maga a megszólítás, a hirdetések, a szűrés, a betanítás kegyetlen összegeket emészt fel, egy pályakezdő viszont értéket még nem teremt, mindössze pénzt és vezetői figyelmet visz el. Ráadásul a fiatalok 85%-ának fogalma sincs arról, milyen területen szeretne elhelyezkedni. Fontos, hogy tudatosabban használjuk ki az emberi erőforrást, ami eddig véletlenszerűen történt.

Mi a sikeres vállalkozás titka?

Akkor tudsz jó vállalkozást csinálni, ha olyan problémával foglalkozol, ami világszinten akut.  A Zoom is a Covid miatt lett olyan nagy durranás. Mi azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogyan lehetne az emberi erőforrást sokkal hatékonyabban használni, ami szerintem komoly problémát jelent a nyugati világban. Mondhatjuk azt, hogy a migrációval megoldjuk, de ez nem fogja azt a mérhetetlen embertömeget pótolni, amivel a Keletnek előnye van velünk szemben. A humán tőke számunkra egy szűkös erőforrás, ezért jobban kell matchelni. Olyan pozícióba tenni az embereket, ahol jól teljesítenek.

Szóval az a tézised, hogy munkaerőhiányban szenvedünk. Mit gondolsz az AI-ról, mennyire tudja majd pótolni az emberi munkát?

Bizonyos munkaköröket átvesz és le fog tisztítani, de szerintem legalább ugyanannyit nyit is, olyan területeken, amikkel eddig nem tudtak foglalkozni. Utcaseprő gép is van, mégsem sírnak az utcaseprők, hogy nincs munkájuk. Az AI egy hasznos eszköz, amivel hatékonyabbak tudunk lenni. Ráadásul esélyt ad nekünk arra, hogy az ázsiaiakkal, vagy hosszú távon a globális déllel versenyezzünk. Pusztán az emberszámot és az oktatást nézve álomvilágban élünk. Ázsiai kötődésű ismerőseimtől is azt hallom, hogy nem csak mennyiségi probléma van, hanem már minőségben is jobbak nálunk. Én erre a problémára keresek megoldást, aminek mellesleg iszonyat jövedelmező piaca van.

A profilozásotoknak egy személyiségteszt az alapja. Azonban más teszteknél sokszor tapasztaltam, hogy a kérdésekre adott válaszom hangulatfüggő, és egyáltalán nem tükrözi a személyemet. Hogyan orvosoljátok ezt?

A széles körben ismert tesztek azért így működnek, mert automatizálni tudják a teljes folyamatot, könnyen skálázhatóvá téve. Ezt mi viszonylag gyorsan elvetettük, hiszen a standard eljárás pont a személyre szabottságát vette el az egésznek. A profilozást egy utazásnak célszerű felfogni, ahol te és én is azon dolgozunk, hogy nőjön az önismereted. A tesztben 20 képességet (pl. precizitás, kockázatvállalás) mérünk, ezekből kell bejelölnöd három erősséget, három gyengeséget, három átlag feletti és három átlagon aluli skillt. Hogy több szemszöget is figyelembe vehessünk, azt kérjük, hogy add meg még három ismerősödet, akik már láttak teljesíteni, és ők ugyanúgy értékelnek. 

Ezután a karrierbeszélgetés következik, ahol tényleg lehull a lepel: ha mondjuk kijött, hogy te precíz és részletes vagy, amit mindenki megerősített, akkor el kell mesélned egy történetet, ahol használtad ezt a skillt. És ezekből a konkrét, megtörtént élethelyzetekből, amikbe egész mélyen belemegyünk, ezekből aztán minden kiderül. Például olyanok, hogy a delikvens távolról sem precíz és részletes, csak a hibáit kitűnően kimagyarázza. Nüansznyi különbség, de ha te elmész pénzügyes pozícióba, ahol valóban részletesnek kell lenned, nem leszel jó benne. Menj el inkább kontrollernek, ahol emberekkel is sűrűn kell foglalkoznod, illetve meggyőznöd őket, hogy milyen folyamatot hogyan csináljanak. A profilozásunk végén megbeszéljük a történteket, és rögtön visszajelzünk, szerintünk mikben vagy jó, mire figyelj. Ha pedig van ehhez passzoló pozíciónk, akkor felajánljuk.

Minden egyes jelentkezővel egyenként foglalkoztok? Mennyi időt?

10-15 perc a teszt, a beszélgetés 50 perc, de akár egy órás is lehet.

Nekem jelenleg van munkám, amit szeretek, de a tesztet szívesen kipróbálnám. Jár ez bármilyen kötelezettséggel?

Nem, hiszen nekem már az is megéri, hogy jó adatbázisom van. Lehet, hogy éppen megtalálom számodra a tökéletes állást, és elcsábítalak az előző munkahelyedről. Előfordulhat, hogy erre csak egy év múlva kerül sor. Attól viszont nem félek, hogy az emberek direkt végigmennének a profilozáson bármiféle jelentkezési szándék nélkül, mert kevesen ennyire szorgalmasak. A fiatalokat frusztrálja a pályakezdéssel kapcsolatos bizonytalanság, de azért annyira nem, hogy 50 percet rászánjanak az életükből.

Lehet, hogy azért sem jönnek el hozzátok, mert félnek, hogy kellemetlen igazságokat fognak megtudni magukról?

A Matchmaking egyik legnagyobb előnye pont az, hogy jól tud közvetíteni ott, ahol hiányzik az őszinte kommunikáció. Te elmondhatod, ha valamiben nem vagy jó, a cégek közölhetik, ha kevésbé acélos jellemet keresnek a pozícióra, mi pedig mindkét félnek segítünk feltárni a valós képességeit és igényeit. Ha egy ambiciózus pályakezdő olyan munkahelyre megy, ahol csak le kell pötyögni a napi adagot, aztán viszlát, ő ott halálra fogja unni magát és kiég. De van olyan ember, aki ezt szereti, és ez egyáltalán nem derogáló. Innentől új dimenzióba kerül a probléma:

nem rossz ember meg jó ember van, hanem jó fit meg rossz fit. 

Mennyire számít a fizetés az álláskeresés során?

Az év legnagyobb feladata az lesz, hogy bebizonyítsuk, nem a magasabb fizetések meg a felfelé ugrálás motiválják a dolgozókat. Nekünk a profilozás során senki nem mondta, hogy ő azért váltana munkahelyet, mert többet akar keresni. Más az ösztönző: nem fejlődik, nem jön ki a főnökével, megunta, nincs perspektívája. És felvetődik a kérdés: ha te kultúrfit vagy, és jól érzed magad a munkádban, akkor hány százalék fizetésemelésért fogod azt otthagyni, hogy fejest ugorj az ismeretlenbe? Készülünk is egy kutatással, mert nagyot robbanhat.

Elmondhatjuk, hogy a HR háttérbe van szorítva, mert nem egy pénztermelő funkció. Mit lehetne rajta fejleszteni, ha mégis többet szánnának rá a büdzséből?

Jó lenne, ha sűrűbben használnának HR-rendszereket, mert mérhető lenne az emberi erőforrás kihasználtsága. Például az 5-7 millió elveszett toborzási költségen túllépve érdekes lenne megvizsgálni, hogy egy flowban lévő dolgozó, aki a megfelelő helyen van, mennyivel képes többet termelni annál, aki utálja a munkáját? A mostani piaci szereplők csak részleteiben foglalkoznak a problémával. A fejvadászokat a felvételen túl nem érdekli a jelölt sorsa, a szervezetfejlesztők pedig csak az aktuális munkavállalókat próbálják allokálni, a toborzással nem törődnek. Nekünk az a célunk, hogy integráljuk a kétféle megközelítést, és egészében kezeljük a problémát.

Eddig főként gazdasági diplomás emberekről beszéltünk. Mit kezdenétek egy bölcsésszel?

A mai világban a hard skillek nem igazán számítanak, mert konstans meg kell újítanod őket. Azt gondolom, hogy a megfelelő attitűddel és motivációval programozni is meg lehet tanulni három hónap alatt, és így nekem egy bölcsész is simán izgalmas lehet. Cégoldalról még néha kérnek ilyen-olyan diplomát, de én hiszek abban, hogy ezeket a korlátokat le kell dönteni, mert soft skill alapján érdemes toborozni, a többit meg úgyis megtanulja a jelölt.

Üzensz valamit az olvasóinknak?

Soha ne alkudjanak meg, és keressenek olyan munkát, amit élveznek. Akinek pedig felkeltettem az érdeklődését, az látogasson el a honlapunkra.