Borítókép: wikipedia
Pedagógiai törekvéseinek mozgatórugója
Joggal merülhet fel a kérdés: vajon honnan gyökerezett Brunszvik Teréz nevelés iránti érdeklődése, miért tartotta szívügyének a gyermekek fejlődésének segítését?
Édesapja, Brunszvik Antal gróf a Helytartótanács pedagógiai referense volt, aki nagy odafigyeléssel fordult lányai felé, kiváló neveltetésüket szem előtt tartva már kiskoruktól kezdve zongorázni taníttatta őket. Az édesapa azonban nem csak családja körében tartotta fontosnak a nőnevelés ügyét; 1790-ben a pozsonyi diétán is kiállt elvei mellett és javasolta állami leányiskolák megszervezését.
Brunszvik Teréz fiatalon, mindössze tizennyolc éves korában vesztette el szeretett édesapját, aki a példaképe is volt a nevelés terén végzett szerepvállalása miatt. Apja korai halála nagy hatást gyakorolt Teréz életútjára és gondolkodására, aki megfogadta, hogy ő maga fogja folytatni azt, amit a gróf elkezdett, és életét a hazának szentelve soha nem házasodott meg.
Pestalozzi pedagógiai elvei
A 18-19. század fordulóján a svájci Johann Heinrich Pestalozzi – a neveléstörténet egyik legismertebb alakja – neveléssel kapcsolatos elvei egyre szélesebb körben terjedtek el Európában, így Brunszvik Teréz is megismerkedett velük. 1808-ban hat héten át tartózkodott Yverdon városában hogy személyesen tanulhasson Pestalozzitól. Hazatérve tapasztalatait elkezdte beépíteni munkásságába, ezek mentén alapította meg az első kisdedóvó intézetét Budán. Pestalozzi szerint a népiskolai tanítást a minket körülvevő világ tárgyainak gyakorlatias megtapasztalására kell alapozni, ily módon fejleszthető a gyermekek önállósága és személyisége. Elméletében együtt létezett az érzékszervi tapasztalás és a képességfejlesztés, mely a gyermekek műveltségének megalapozását tűzte ki céljául.
Az Angyalkert megalapítása
A 19. század első felében még nem számított kiemelt nemzeti érdeknek és értéknek a gyermeknevelés, ám Brunszvik korát megelőzve felismerte, hogy különösen a szegényebb társadalmi rétegek dolgozó szüleinek gyermekei kiszolgáltatottá válnak az utcákon. Nem voltak biztonságban és neveltetésük sem valósult meg a megfelelő módon. A reformkor nagyjai eleinte nem támogatták kellőképpen eszméit és céljait, így saját költségen – egyes források szerint kétszáz pengőből – 1828-ban megalapította az Angyalkert névre keresztelt kisdedóvó intézményt, édesanyja budai házában.
Az Angyalkert az iskolai tanulmányokra való felkészülést szolgálta, azonban gyökeresen eltért a hagyományos iskolai modelltől. Míg az iskolák oktatóintézetekként járultak hozzá a gyermekek neveléséhez, addig az Angyalkert és az azután létesült kisdedóvók olyan foglalkoztatóknak minősültek, ahol ugyan az olvasás, írás és számolás alapjaiba bevezették a gyermekeket, de mindennapjaikban a játék is fontos szerepet kaphatott.
Brunszvik tevékenysége nem csupán Budán és Pesten vált ismertté. Az ő szemléletmódja és aktív szervező erejének nagysága inspirálta az első vidéki óvoda megalapítását, mely a Tolna vármegyei Bezerédj Annamáriának köszönhető. Ezen új intézménytípus támogatója Erdélyben báró Wesselényi Miklós lett.
Az első kisdedóvók megnyitásával párhuzamosan a grófnő az óvodai nevelők képzését is saját kézbe vette, ezzel biztosítva, hogy elvei beépüljenek a pedagógiai szakmába, minél több gyermek szakszerű neveltetését biztosítva.
Brunszvik örökérvényű gondolatai
A Martonvásáron működő Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány 2000-ben Brunszvik verseit, cikkeit, naplóbejegyzéseit és leveleiből való idézeteit tartalmazó jubileumi kiadványt jelentetett meg, amelynek köszönhetően az óvodai nevelés hazai úttörőjének gondolatvilágába némelyest betekintést nyerhetünk.
A kiadvány kilencedik oldalán található Az élet című verse, amely kiválóan tükrözi Brunszvik életfelfogását, melyet nevelőmunkájában is nap mint nap alkalmazott, és amelyet a jövő pedagógusgenerációjának útmutatásul adott:
„Tisztán, egyszerűen, lelkűnknek nyitva az élet,
Szellem erős sugara hull ránk oltalmasan.„
Egy másik írásában pedig megfogalmazta, hogy a jutalmazás a büntetés felett kell, hogy álljon a mindenkori pedagógiai munkában, valamint, hogy a legideálisabb, ha lágy útmutatással kísérjük a gyermekeket útjukon, mivel így érhetjük el, hogy lelkükben kibontakozzon a szeretet.
„Azonban a kisdedóvó legfontosabb alapelve, hogy jutalmazzon, nem pedig hogy büntessen. Ahelyett, hogy a gyermekeknek hibáikat szemügyre vesse, azon igyekszik, hogy azokat elfelejtesse és egész figyelmüket a jó szeretete, a tisztaság, a szorgalom és munkásság, a rend és csend felé irányítsa, úgy, hogy ne legyen idejük rosszra gondolni, még kevésbé rosszat cselekedni. A probléma megoldása tehát ez: szelíd szavak, szinte csak félig kimondva, irányítás jelek által.„
A kiadvány sok más érdekes feljegyzést rejteget még, amelyek közelebb hoznak bennünket Brunszvik Terézhez. Érdemes ezeket is elolvasni, valamint a bennük foglalt gondolatokat beépíteni saját élet- és pedagógiai szemléletünkbe.
Az érdeklődők számára a kötet elérhető a mek.oszk.hu-n.
