Borító: wikipédia.org
Életét az állandó újratervezés jellemezte, hiszen természetes bája és szellemes humora lehetővé tette számára, hogy Európa-szerte elvegyüljön az arisztokrácia krémjével, mindig újabb és újabb helyszíneken elkápráztatva a körülötte levőket.
Casanova fiatalkora
Édesanyja, Giovanna Maria Farussi színésznő volt – művésznevén Zanettaként ismerték –-, és mivel munkája miatt Európa különböző részein lépett fel, a gyermek Casanovát nagyanyja nevelte. Az ő kívánságára készült egyházi pályára lépni. Egy alkalommal prédikáció közben az ital okozta mámorban úszva leesett a szószékről, így annak ellenére, hogy megszerezte a doktori címet világi és egyházi jogból, szabados életvitele miatt végül mégsem ezt az utat választotta. Később titkár, házitanító, majd katona és színházi hegedűs is volt, azonban akkor mosolygott rá igazán a szerencse, mikor megmentette a nagy hatalommal rendelkező és vagyonos Bragadino szenátor életét, aki fiává fogadta és élete végéig támogatója maradt.
Két agglegény barátja és lakótársa, valamint a szenátor szórakoztatására Casanova kitalált egy sajátos szám- és betűmisztikát, ami alapján jövendőmondást és „varázslást” végzett, ezzel népszerűséget szerezve és a hírhedt velencei titkosrendőrség figyelmét felkeltve.
A nagy szökés
Harmincévesen a Dózse-palota ólomlemezekkel fedett tetőzete alatti cellák egyikébe, az úgynevezett Ólombörtönbe vetették anélkül, hogy megmondták volna neki, hogy mi a vád ellene, és hogy meddig tartják majd ott. Hónapokig tervezte szökését, mely alakját legendássá tette, hiszen őelőtte senkinek sem sikerült megszöknie a szigorúan őrzött, rideg börtönből. Kezdetben egy vasrúddal próbált meg lyukat fúrni a tömlöc padlójába, azonban váratlan áthelyezése meghiúsította tervét. Természete nem tűrte a szabadság hiányát, így új tervet kieszelve szövetséget kötött egy másik rabbal, Balbi atyával. Balbi szökési szándékára nem gyanakodtak még az őrök, ezért ő folytatta a lyuk fúrását, amelyen keresztül átjutott Casanova cellájába. Menekülésük kulcsa volt egy besúgóként tevékenykedő rabtárs hallgatásának elnyerése, akivel elhitették, hogy egy angyal hozza majd el szabadulásukat, erre vár Balbi atya is a cellájukban. A két szövetséges a mennyezeten át fúrt végül lyukat a szabadulás érdekében, a tetőre feljutva pedig különböző anyagokból (például lepedőkből) álló kötélen ereszkedtek le egy iroda ablakába. Itt még pihentek is egy kicsit, majd ízlésesen és magabiztosan elhagyták az épületet a főbejáraton keresztül, mintha csak ott tartózkodó vendégek lettek volna. Egy gondolát elkötve búcsút intettek az Ólombörtönnek és Velencének, ezzel a történelem egyik leghíresebb szökését végrehajtva.
Casanova társasági életének egyik fő témájává vált ez a történet, melybe nem volt hajlandó még belekezdeni sem, ha nem biztosítottak számára legalább két óra szabad történetmesélést. Az európai nemesi társaságok élvezettel hallgatták előadásait, hiszen kellemesen feszültségkeltő előadásmódja és kalandjainak érdekessége valódi gyöngyszeme lett az akkori társasági eseményeknek.
Casanova és a nők
Elbűvölő varázsával és negédes szavaival több mint százhúsz nő fogadta kegyeibe: színésznők, énekesnők, nemesasszonyok és gyakran házas hölgyek is. A társaságokban megismert támogatókon kívül nem egyszer szeretői is segítették őt anyagilag.
Egyik híres románca Angelával, egy anconai operaénekesnővel volt, akit erős személyiségként írt le. Dacolva a kor elvárásaival és szűk kereteivel, férfinak álcázta magát, hogy hivatásos énekesnő lehessen belőle Anconában, amely akkoriban a pápai államok része volt. A nő merészsége és a társadalom értékeivel való ellenszegülése nagy hatást tett Casanovára, azonban hevesen lángoló szerelme így sem tartott hosszú ideig.
Emlékirataiban Henriette-ként nevezi meg egy másik jelentős szerelmét, akivel kapcsolatát az egymás iránt érzett őszinte szerelem és kölcsönös tisztelet hatotta át, ami ritka volt az egyébként viharos és gyakran hamar véget érő szerelmi ügyeiben. Henriette francia nemesasszony lévén intelligens és elragadó volt, már első találkozásukkor magára vonzotta az ifjú kalandor tekintetét. Szerelmük habár szenvedélyes volt, mégis rövidéletű; körülményeik bizonytalansága és mindkettejük függetlenségi vágyának folytán végül világossá vált számukra, hogy kapcsolatuk nem tartható fenn hosszú távon.
Casanova hozzáállása a nőkhöz a kor értékrendjétől eltérő, egyedi és megbotránkoztatóan merész volt: férfi létére tisztelte partnerei autonóm gondolkodását és önállóságát. Különlegessége abban (is) állt, hogy olyan örömet, kötetlen izgalmat és egyenlő partnerséget kínált szeretőinek, mely akkoriban még nem csak, hogy nem volt szokásba vett dolog, de nem is igazán volt létező jelenség.
Közel négyezer oldalas emlékiratának egyes szemelvényeit Szerb Antal fordította le magyar nyelvre, így ha egy könnyed kikapcsolódásra vágyunk, mi is kedvünkre olvashatjuk a híres kalandor anekdotáit, ezzel lehetőséget kapva arra, hogy közelebbről megismerjük egy olyan férfi életének történetét, akinek emlékezete korántsem ad olyan összetett képet róla, mint amilyen személyiség ő valójában volt.
