Borítókép: imdb.com
A Wonka-sztori korábbi megfilmesítései
A Roald Dahl 1964-es gyerekregényéből megismert feltaláló-csokigyáros figurát már több rendező is vászonra vitte az elmúlt évtizedekben. Mel Stuart 1971-es filmjében olyannyira közkedvelt lett a karakter, hogy Gene Wildert, a Wonkát játszó színészt világhírűvé is tette.
A kissé mániákus és magányos gyártulajdonost Tim Burton pedig, stílusához hűen még inkább egy groteszk köntösbe helyezte. Johnny Depp Wonkája a tökéletességet hivatott megidézni; hófehér fogai és magas, éles nevetése kifejezetten kényelmetlen helyzetbe hozhatja a nézőt. A pszichopata jegyeket mutató Willy Wonka, illetve maga a film talán mégse a legjobb választás gyerekeknek, Paul King alkotása viszont kifejezetten családi filmnek készült, melyre a legfiatalabb generációt is aggodalmak nélkül vihetjük el a moziba.
Wonka
A Paddington rendezőjének stílusa a Wonkában is visszaköszön, a pasztell színek tökéletesen illenek ehhez a mézesmázos történethez. Timothée Chalamet-nál jobb színészt talán nem is választhattak volna erre a szerepre, kisfiús bája hibátlanul párosul a naiv, álmait kergető Willyhez. A film ugyanis Willy Wonka életét meséli el, még mielőtt világszerte népszerű gyártulajdonossá vált volna.
Természetesen ez a cselekmény már nem a Dahl regényen alapul, azonban sok elemet átemel belőle: Arthur Slugworth, vagyis Émely úr, a régebbi adaptációkban is felbukkant már, Willy Wonka legnagyobb riválisa itt azonban a várost uraló csokikartell vezéreként jelenik meg. Legfőbb céljuk, hogy a tehetséges Wonkát ellehetetlenítsék.
A csokikartell triumvirátusa rendkívül szórakoztató, de a Wonka mellékszereplőire ez szinte kivétel nélkül igaz: Hugh Grant umpalumpája minden egyes megjelenésekor megnevettette a közönséget, de a csokifüggő, korrupt rendőrfőnök karaktere is igencsak mókásra sikeredett. A Willyvel szoros barátságot kötő árva lány, Nudli odaadásával és támogató jellemével hamar belopja magát az ember szívébe, ellentétes hatást ér el viszont a mosodát üzemeltető Suvickné asszony, akit Olivia Colman alakít. Gonosz vigyorától a hideg futkos az ember hátán, de a rendező pont ezt akarta elérni.
Tekintve, hogy a produkció nagy részét Angliában forgatták, nem véletlen a híres angol színészek (na meg az angol humor) megjelenése. A Mr. Beanként ismert Rowan Atkinson is kapott egy aprócska, de nem elhanyagolható szerepet: egy csokoholista papot alakít, aki segít a csokikartellnek gonosz terveik szövögetésében.
Míg Tim Burton egy apafigura, Wilbur Wonka karakterének a behozásával szerette volna magyarázni Willy személyiségét, addig Paul King egy anya felvonultatásával teszi meg mindezt. Az édesanyját korán elvesztő, gyászoló fiú a csokikészítésbe menekül, hiszen ilyenkor egy kicsit azt érezheti, anyukája még mindig ott van mellette. Édesanyja tanácsára nem mond le álmairól, szeretne emléke előtt tisztelegni azzal, hogy céljaiért minden áron küzd.
Zene és nosztalgia
A betétdalok a régebbi filmeknél is fontos részét képezték a történetnek, a Wonka viszont a műfaji megjelölésben is figyelmeztet minket, hogy sok dalt fogunk hallani a közel két órás musical során. Ugyanakkor ez egyáltalán nem megy a történetszövés rovására, a dalok tökéletesen beilleszkednek, nem erőltetettek. Ismerős dallamok is felcsendülnek, az 1971-es film után kultikussá vált Pure Imagination remekül illik ebbe az édes, habos-babos világba is. De ezelőtt a film előtt tiszteleg az Oompa Loompa dal is, és a kis lény narancssárga bőre és zöld haja is a ‘71-es változatban megjelenő pöttöm emberekhez hasonlítható.
Miért nézd meg?
Tipikus ünnepi film a Wonka, ami túlzóan giccses néha, de ahogy a legtöbb karácsonyi filmnél lenni szokott, ezt nemhogy megbocsátjuk neki, hanem éppen ezért szeretjük. Paul King filmje kétségkívül látványos, de érződik, hogy a történetre is nagy hangsúlyt fektetett. Bármilyen korosztálynak jó szívvel ajánlom, aki pedig hozzám hasonlóan szereti a Charlie és a csokigyárat, az garantáltan egy szívmelengető élménnyel fog gazdagodni.
