Kriminálpszichológus feladata
Magyarországon a kriminálpszichológia csak a huszadik század második felében kezdett elterjedni. A szakma egyik nagy alakja, Popper Péter pszichológus szerint a kriminálpszichológián belül három ágazatot különböztetünk meg. Kriminalisztikai pszichológia, amely az igazságszolgáltatással, kriminológiai pszichológia, amely a bűnözői viselkedés társadalmi és pszichológiai vizsgálatával, valamint a börtönpszichológia, amely a börtönben tartózkodók viselkedésével foglalkozik.
Bár Magyarországon az egyetemeken nem tanítanak kriminál– és börtönpszichológus szakképzéseket, de létrejött az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán a Kriminálpszichológia Kutatócsoport. Tavaly szeptember nyolcadikán kerekasztal beszélgetést tartottak, ahol megvitatták a jelenlegi kriminálpszichológiával kapcsolatos kérdéseket és felvetéseket. A WMN life magazin jelen volt az eseményen és cikkbe foglalta az ott elhangzottakat, ahol Mityók Csaba, klinikai szakpszichológus elmesélte, hogyan tud segíteni egy pszichológus a nyomozás során.
Egy tapasztalt nyomozó, aki körülbelül száz helyszínen jelen volt már, tudni fogja, hogy milyen fajta üggyel állnak szemben. A pszichológus abban segít, hogy milyen kérdéseket tegyen fel, amivel további részletek derülhetnek ki. Tanácsot ad abban is, hogy a vádlotthoz vagy a tanúhoz irányuló kérdések dominánsak vagy alárendelőek legyenek. A pszichológusoknak akkor van fontos szerepe, ha gyermekek, értelmi fogyatékossággal élők és nemi erőszak túlélői az érintettek. A rendőrségen körülbelül száz pszichológus dolgozik nap mint nap.
Magyarországgal ellentétben az USA-ban feltörekvőben van ez a szakma, ahol a kriminálpszichológusoknak a bűnözők elméjével kell foglalkozniuk. Feladataik között van a bűnügyi profilalkotás, amit már a huszadik század elején is hasznosítottak, de szakmailag csak az 1940-es években debütált – amikor az Office of Strategic Services (OSS) felkérte Walter Lange pszichiátert, hogy készítsen profilt Adolf Hitlerről.
„A kriminálpszichológia a bűnözői elme bonyolult működését vizsgálja. A kriminálpszichológus olyan szakember, aki a bűnözők és a potenciális bűnözők akaratát, gondolatait, szándékait és reakcióit tanulmányozza.”
– American Public University
A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) szakemberei a sikeres ügy lezárása érdekében ezt a technikát alkalmazzák. Az elkészült profilokat hasznosítják túsztárgyalások során, fenyegető levelek névtelen íróinál, gyújtogatóknál és nemi erőszakot elkövetőknél is.
A profil
A bűnügyi profilkészítés bonyolult és összetett folyamat. A szakembereknek pszichológiai és viselkedés alapú portrét kell készíteni. A legpontosabb profilhoz szükség van a helyszíni vizsgálatra, nyomokra, bizonyítékokra, orvosszakértők jelentésére az áldozatról és a korábbi rendőri jelentésekre az elkövetőről. A profilalkotás nem egy konkrét személy azonosításáról szól, hanem egy egyén típusáról.
„…ez alapján következtet a valószínűsíthető elkövető jellemzőire, beleértve a személyiségjegyeket, viselkedési mintákat és demográfiai változókat.”
– American Public University
A kriminálpszichológusok megfigyelései alapján az alábbiakkal jellemzik a sorozatgyilkosok személyiségét:
- Jogilag nem tudták őket elmebetegnek minősíteni, de megállapították, hogy antiszociális személyiségzavarral küzdenek.
- Felmerül az empátia és a bűntudat hiánya, nem foglalkoztatják őket a társadalmi normák és a törvények.
- Bosszúvágy vezérli őket a társadalom vagy egy személy ellen.
- Befolyásolhatják a személyiségüket a gyermekkorban átélt traumák.
- Skizofréniát és más személyiségzavarokat is diagnosztizáltak náluk.
- Érdekes felvetés az, hogy vajon a bűnelkövetők és a nem bűnelkövetők között lévő IQ-szint eltérő-e vagy sem. Egy átlagembernek az IQ-ja 95-105 körül mozog. A The Serial Killer Information Center szerint a sorozatgyilkosok többségének 94,5. Egy másik megfigyelés alapján az erőszakos elkövetők kitöltött tesztjei során kiderült az is, hogy gondjuk akadt az olvasással, a szókinccsel és a nyelvi képességekkel is.
Ted Bundy ügye
Öt államban 1974 és 1978 között – bevallása szerint harminchat – egyes szakemberek szerint közel száz fiatal nőt gyilkolt meg brutálisan. Jellemzően hosszú barna hajú nők voltak az áldozatai, akiket a karizmatikus megjelenésével és bájával csábított magához. 1975-ben a következő áldozatának sikerült túlélnie a támadást, így le tudták tartóztatni. Bundynak azonban kétszer sikerült megszöknie 1975 és 1977 között, amikor tovább folytatta a gyilkolást. Az elfogása előtti utolsó áldozata mindössze tizenkét éves volt.
Rengeteg dokumentumfilm, cikk, könyv és interjú készült az életéről és az elkövetett bűncselekményeiről. Mindegyikben úgy vélekednek Ted Bundyról, hogy egy remek és melegszívű emberként ismerték meg. Kiváló barát, férj és családapa volt, akinek a családja volt a mindene. Az IQ szintje 136 volt, ami kétségtelenül magas, hiszen pszichológiát és jogot tanult, amiben az élen járt az évfolyamtársai között. Jogi tudásában olyannyira biztos volt, hogy nem bízott a hozzá kirendelt ügyvédekben, ezért a bíróságon saját magát védte, amire korábbi példa még nem volt. Akár az ország legjobb ügyvédje is lehetett volna és állhatott volna a másik oldalon, de a hosszú éveken keresztül eltitkolt sötét oldala győzött.
Ted Bundy egyszerre építette jogi és politikai karrierjét – amire fényes jövő várt –, barátaival és családjával a szoros kapcsolatát, mindeközben pedig harminchat biztosra tudott gyilkosságot követett el, mindössze négy éven belül.
A személyiség, ami még a pszichológusokon is kifogott
Éveken át úgy vezette az embereket, ahogy kedve tartotta. Rengeteg pszichológus vizsgálta, elemezte és beszélt vele, de nem könnyítette meg a dolgukat, sőt sokukkal játszott. A börtön falain keresztül képes volt személyiségével befolyásolni a társadalmat, a hatóságokat és a szakembereket. Olyannyira, hogy sokan még a pereskedését is finanszírozták. Dr. Carlisle pszichológus órákon át hallgatta ki Bundyt, akiről beszélgetés közben az alábbi feljegyzést írta:
„A kérdés az volt, hogy tudott olykor normálisnak és barátságosnak tűnni, máskor pedig gonosznak lenni. Ez a kaméleon, ami benne van”.
Személyisége manipulatív volt. Azt mondta, amit az éppen előtte álló hallani akart. Ennek a legegyértelműbb bizonyítéka Dr. James Dobson pszichológus és tiszteletesnek adott utolsó interjúja volt. Dobson pornográfia ellenes aktivista volt, ezt kihasználva Bundy úgy nyilatkozott, hogy a pornófogyasztása volt az, ami késztette a gyilkolásra. Addig a pontig egyszer sem utalt erre a kiváltó okra, sőt későbbi pszichológiai beszélgetésen egy másik pszichológusnak tagadta korábbi állítását.
Michaud pszichológus a beszélgetés során megtapasztalta Bundy nyelvi képességeit. Megtudta, hogy kisfiúként rengeteg rádiót hallgatott és addig gyakorolt, ameddig úgy nem beszélt, mint egy színész. A félénkségét úgy győzte le, hogy az iskolában lévő sikeres és népszerű fiúkat utánozta.
Norman Chapman nyomozó közel negyven órán át hallgatta ki Bundyt. A beszélgetés alatt három különböző személyiséget vélt felfedezni benne: Normális Ted, Ügyvéd Ted és a Vámpír Ted. A szakemberekkel folytatott beszélgetéseivel húzni akarta az időt, ezért úgy válaszolt a kérdésekre, hogy közben elme játékot tudjon játszani velük.
„Bundy-nak hihetetlen képessége volt az elkülönítésre”
– jegyezte meg William Hagmaier felügyelő, Ted Bundy gondolatainak és érzelmeinek való tudatos elválasztására.
Családtagjai szerint a nőket erősebbnek látta, mint a férfiakat, és édesanyjára úgy tekintett, mint családjának a leghatalmasabb személye. Ez a gondolat nem fért össze a tetteivel. Ann Rule írónő azt mondta Ted Bundyról, hogy szerinte maga sem volt tisztában azzal, hogy milyen volt ő valójában. Tekintve, hogy minden szakembernek úgy alakította a történeteit és a személyiségét, ahogy kívánni szerette volna, teljes mértékben egyetlen egy pszichológus diagnózisa sem egyezett meg. 1989-ben kivégezték és sírba vitte a teljes igazságot gondolatairól, személyiségéről és az áldozatairól.
Borítókép: Ted Bundy a bíróságon
