Borítókép: langll, Pixabay
Alfred Adler már az 1900-as évek elején kidolgozta a születési sorrend elméletét, mely leírja azokat a tulajdonságokat, melyek általában igazak a sorban adott helyet elfoglaló gyermekekre. Ezt az elméletet vette alapul Kevin Leman 1982-ben megjelent Születési Sor(s)rend című kötetének megírása folyamán. Leman maga is számos kutatást végzett és adatok tömkelegét gyűjtötte össze annak érdekében, hogy elénk tárja, születési sorrendünk miképpen befolyásolja személyiségünket, fejlődésünket, gondolkodásunkat, készségeinket, sőt akár munkahelyi beosztásunkat és párválasztásunkat is.
Elsőszülöttek és egykék
Az egykék jellemzően érzékenyek, magas az önbizalmuk és az elégedettségük, s mivel egyedüli gyermekek, a szüleik maximális figyelmét élvezik, amitől gyakran elkényeztetté is válhatnak. Testvér hiányában otthon javarészt csak felnőttekkel lépnek interakciókba, amik miatt gondolkodásuk és nyelvezetük felnőttesebb lehet. Számos eseten hasonlítani is szeretnének az idősebbekre. Élvezik, hogy a figyelem középpontjában állnak, szeretik a saját útjukat járni és akár manipulálni is képesek, hogy elérjék a céljaikat.
Az elsőszülött, amíg nem jön képbe a kistesó, szintén az egykék tulajdonságainak zömével rendelkezik. Ő lesz az, akinek vezető egyénisége alakul ki, emiatt kissé irányító is lehet másokkal szemben, de védelmezővé is válhat. Nehezen veszi, amikor újabb testvér kerül a családba, aki “elcsaklizza” előle a figyelmet, ezért jó és rossz eszközöket egyaránt bevet, hogy visszaszerezze magának a figyelmet.
Másodszülöttek és “szendvicsgyerekek”
A másodszülöttek alkalmazkodóbbak, igazi csapatjátékosok, béketeremtők, de közben lázadók és függetlenek is. Versenyzők, ha a szülői figyelemről van szó. Sokszor idősebb testvérükre tekintenek a példaképükként, akit unos untalan megpróbálnak lekörözni, hogy ezáltal is kivívhassák a szülők törődését. Ezt persze a nagytesó nem nézi jó szemmel, ezért igyekszik minél jobban a gondviselők kedvében járni és felveszi a harcot – néha szó szerint is – a fiatalabb testvérrel.
A középső gyerekek, más néven “szendvicsgyerekek” gyakorta neheztelők és csalódottak. Ez azért van, mert nem csak az idősebb tesójukkal kell megbirkózniuk, de el kell fogadniuk, hogy egy újabb jövevény elfoglalta tőlük a legkisebbnek járó “trónt”. Úgy érzik, hogy a világ igazságtalan, hogy nem szeretik őket és türelmetlenek. Emellett viszont képesek törődni az idősebb és fiatalabb testvérekkel egyaránt, bár ez utóbbiakat durván is kezelheti. Könnyen alkalmazkodik és szereti a társaságot, amit általában össze is tart, sőt, még általában a családtagok közötti kommunikációban is segít.
A legkisebbek
Ők a család szeme fényei. Fiatalságuk miatt nem feltétlenl veszik komolyan őket, valamint szüleik figyelmének legnagyobb részét élvezik – már csak azért is, mert az idősebb testvérei már elég érettek ahhoz, hogy ne kelljen folyton pesztrálni őket. úgymond nem lehet komolyan venni és testvérei fejlettségi szintje végett szülei figyelmének jelentős hányadát birtokolja. „Trónusukon” ülve egyetlen gyerekként is viselkedhetnek a maguk bájával és társaságkedvelő személyiségükkel. Révén ők a legkisebbek, alacsonyabbrendűnek érezhetik magukat, ezt pedig gyors fejlődéssel igyekeznek kompenzálni. Kiváltságosnak érzett helyzetük végett gyakran elvárják, hogy felelősséget vállaljanak és döntéseket hozzanak helyettük.
Ikrek
Az ikrek nagyon érdekesen funkcionálnak. Általában bárhova is szülessenek a születési sorrendben, mindig egymás között fognak versenyezni. Lehetnek akár bátyjaik, akár húgaik, csak az fogja őket érdekelni, hogy az ikertesójukat túlszárnyalják. Általában valamelyikük meg fogja ragadni a lehetőséget, hogy éreztesse, ő az idősebb, még ha csak egy percről is van szó. Legtöbbször az idősebb tölti be a vezéregyéniség szerepét, míg a másik követi, de akár szüntelenül is rivalizálhatnak egymással.
Ami még számít
Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy egy embert sok más, külső változó is befolyásolhat. Nem mindegy, hogy a gyermek férfi vagy nő és mennyi év van közte és a testvérei között. Ha mondjuk valaki harmadik gyerekként jön egy családba, ahol az idősebb testvérei az ellenkező nem tagjai, akkor is szintén kialakulhatnak nála az elsőszülöttet jellemző személyiségjegyek.
A szülőkkel kapcsolatos tényezők is fontosak, mivel sokat nyom a latba, hogy a szülők maguk hol helyezkedtek el gyerekként a születési sorban, mennyi figyelmet fektetnek lurkóikra és milyen a két gondviselő közötti viszony. További elengedhetetlen tényezők a genetikai adottságok is, valamint az, hogy a gyermek milyen családi megrázkódtatásokon (súlyos betegség, baleset vagy haláleset) esett át.
Az örökbefogadást sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Egy örökbefogadott gyermek – amennyiben nem három éves kor alatt került a nevelőszülőkhöz – már foglalt el korábban egy családon vagy intézeten belül egy helyet a sorban. Ezért, ha egy olyan családba kerül, amelyet már korábban megalapoztak – tehát nem ő az egyedüli gyermek – akkor nehézséget okozhat neki a beilleszkedés a család dinamikájába. Amennyiben viszont egyedüli gyermek egy olyan családban, ahol a szülőknek nemzőképtelenség végett kellett örökbefogadáshoz folyamodniuk, az elkényeztetés veszélye fenyegetheti.
Mozaikcsaládok
A vegyes, vagy más néven mozaikcsaládok olyan életközösségek, melyben egy szülő és gyermekei, valamint egy másik, ellenkező nemű szülő és esetleg annak gyermekei alkotnak. Leman könyve szerint fontos feltennünk magunknak a kérdést, miszerint szerelemből vagy szükségből akarunk újraházasodni. Sok elvált vagy megözvegyült szülő ugyanis úgy véli, hogy ketten többre mennek öt gyerekkel, mint egyedül például kettővel. A valóságban azonban ahhoz, hogy egy ilyen család jól összekovácsolódjon, rengeteg idő, kompromisszumok és kitartás szükségeltetik. A gyerekeknek és a szülőknek egyaránt meg kell szokniuk az új helyzetet és meg kell vívniuk egymással a saját csatáikat ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön és létrejöhessen egy új, közös sorrend.
