A teniszlabdák a sport 1870-es évekbeli kitalálása óta szerves részét képezik a játéknak. Eleinte fehér és fekete színben pompáztak, aztán átváltottak a ma is ismert rikító sárga színre, hogy még a legfelső sorokban vagy a televíziók előtt ülő nézők is láthassák őket. A legnagyobb versenyeken akár 70 000 labdát is elhasználhatnak a versenyzők, de még mielőtt egyáltalán a pályára érnének, a Wimbledonon például egy 20 fokos “hűtőben” tárolják őket a tökéletes minőségért. A játékok során többnyire hat labdával kezdenek, majd hét game-enként vagy gyakrabban cserélik őket, ha a játékosok úgy jobbnak látják.
Miért cserélgetnek labdát ilyen gyakran? Ez a kis dolog bizony szőrös, méghozzá nagyon. A sok kicsi szál egy ideig lefelé konyul, aztán a sok pattogás, erős ütögetés és persze a levegőben száguldás után elkezdenek felfelé fordulni a szőrszálak. Ahogy egy virág kinyílik és megnézi, milyen a napfény, úgy a teniszlabda bundája is elkezd az égnek meredni egy idő után. A levegő is kezd eltávozni belőle, így összenyomódhat és eldeformálódhat. Ennek következtében már nem pattan úgy, nem repül olyan sebességgel, ahogy azt neki kellene, így megérett a cserére.
Mit csinálnak a régiekkel?
Az első és legegyszerűbb válasz, hogy eladják vagy eltűnnek. A tornákon vehet az ember persze új labdákat is, de ha igazán nagy rajongó az illető – esetleg spórolna –, akkor használtan veszi meg őket. Az idei Wimbledonon például három ilyet 1010, hatot 2200 forintért lehetett megkaparintani. Hivatalosan ha eltéved vagy rossz helyre ütik a labdákat, azt vissza kell adni egy ott dolgozó személynek. Ugyanakkor ha adódik alkalom, ki ne vinné haza a megtalált kincset? Főleg, ha az még ingyen is van.
Az elmúlt években, ahogy jobban fókuszba került a környezetvédelem és újrahasznosítás, egyre több cég alakul a teniszlabdák felhasználása érdekében. Az egyik ilyen a francia FFT, akik 2009 óta rugalmas padlókat gyártanak például az országuk legnagyobb versenyén, a Roland Garroson használt labdákból. Ezeket a borításokat pedig rehabilitációs központoknak, kórházaknak adományozzák. 2023-tól pedig új projektbe kezdtek, méghozzá elhasználódott ütőkbe, csuklópántokba és további kiegészítőkbe lehelnek új életet.
Nem csak Európában realizálták a pazarlás ilyen formáját. Amerikában a Wilson teniszfelszerelés-gyártó támogatásával létrejött a RecycleBalls, akik miután szelektálják a labdákat pattogás és szőr állapot szerint, ledarálják az arra alkalmasakat. Hova kerülnek utána a maradványok? Vissza a pályára! Hiszen ezentúl nem vele fognak ütögetni a játékosok, hanem rajta. Az amerikai cég ugyanis keményborítású teniszpályát gyárt a labdaforgácsokból. Ami nem felel meg burkolatnak, az megy díszvakolatnak, és ami még ezt a mércét sem üti meg, abból pedig mulcs (földtakaró, amit a növényekhez lehet rakni a gazok kinövése ellen) lesz. Ez egyben azt is jelenti, hogy akár otthon te is nekiállhatsz a labda aprításnak, ha éppen erre fájna a fogad. Igaz, rágószerveinkkel nem ajánljuk eme tevékenység elvégzését.
Azonban vannak olyan labdák, amik még ennek a célnak sem felelnek meg. Mondhatni túl tökéletes állapotban vannak még. Így ezek a tárgyak négylábú barátainkhoz kerülhetnek. Mind a RecycleBalls, mind a usedtennisballs.com a kutyáinkhoz szólnak. Akár szépen becsomagolva, piros masnival átkötve, akár csak egyszerű karton dobozban a használt labdák sok esetben a négylábúakat szolgálják. Így a gazda is jól jár, hiszen nem kell annyit költeni játékokra és még a környezetet is védjük.
A másik szőrös négylábú, aki szintén jól jár
A kutyákon kívül más, nem feltétlen háziállatként szolgáló négylábúak is jó hasznát veszik a használt teniszlabdáknak. A hazánkban is őshonos törpeegerek nem nagyobbak, mint egy csomag sütőpor és kisebb a súlyuk, mint egy gyufásdoboznak. Ezek az apró állatok, akik tavaly az év emlősei lettek itthon, a házikóikat fűszálakból és különböző termésekből fonják össze erősebb szárakra, jóval a föld felszíne felett.
Ezeknek az apróságoknak viszont nem mindig fenékig tejfel az élet. Természetesen sok ragadozó tekint rájuk vacsoraként, de a modern mezőgazdasági módszerek és az egyre szaporodó árvizek vagy éppen ellenkezőleg, a nagy szárazság miatt megnehezedett az építkezés számukra.
Egyes természetvédő szervezetek ezért kitalálták, hogy ha kilyukasztják a labdákat, akkor odaadják őket az egereknek. Na nem azért, hogy aztán focizhassanak vele, hanem hogy a lehető legbiztonságosabb lakhatásuk legyen. Így születtek meg a Nagy-Britannia szerte fellelhető, oszlopokra erősített lyukas teniszlabdák. A törpeegerek pont beleférnek ezekbe, de a ragadozók csőre vagy mancsa már nem.
Magyarországon sajnos nincs még olyan kezdeményezés, ahová le tudnánk adni elhasználódott labdáinkat. Az viszont biztos, hogy az ország bármely pontján fekvő kutyamenhely szívesen fogadja a fölöslegessé vált termékeket. Ha pedig barkácsoló kedvünkben vagyunk, mi is felhasználhatjuk őket különböző kreatív projektekre.
Borítóképet készítette: Polgár Petra Barbara
