Farkas Zsombor: „Hellyel-közzel minden a zene köré épül, de mégsem egy szűk közeg.” 

Farkas Zsomborral, fiatal feltörekvő zenésszel, dalszerzővel volt lehetőségem beszélgetni. Zsombor a PA Records atyja, aki eddig a Privát Afférban zenélt, ám most testvérével együtt alkotnak egy új, közös formációt, Zsombor x Hunor elnevezéssel.

borítókép: részlet a Szabad este c. (https://youtu.be/3SdhnQmMUGw ) videoklippből

Ha jól látom nemrég, egy pár éve kezdtél el zenélni. Mikor és miért jutottál arra a döntésre, hogy bele kezdesz ebbe?

Ha a kezdetekhez vissza akarunk menni, az nagyjából olyan 2004 környékén volt. Hat éves, nagycsoportos óvódás voltam, és akkor iratkoztam be a Hajdúböszörményi Zeneiskola klasszikus gitár szakára. Oda jártam kb. 7 éven keresztül, ez nagyjából olyan 18 évvel ezelőtt – néhány éve relatív – történt. A miértje teljes mértékben saját indíttatás volt. Valószínűleg azért, mert születésemtől fogva folyamatosan zenét hallgattunk, már az első éveimben 0-24-ben, bár a szüleim nem zenélnek, de ők is nagyon-nagyon szeretik. Gondolom, ez már kisgyerekként is kiváltott belőlem valamit, és ezért határoztam el, hogy én is ezt szeretném csinálni.

Mivel foglalkozol a zenélés mellett?

A főállásom is magához a zenéléshez kötődik, a köré épül. Amellett, hogy én magam előadó vagyok – akár, mint énekes, gitáros, vagy, mint dalszerző, szövegíró – foglalkozok azzal is, hogy a háttériparnak minden kis és legtöbb szegletében kipróbáltam már magam, és rendszerint tevékenykedek benne. Értem ez alatt a koncertszervezést, pályázat írást, marketinget, sajtókommunikációt, social mediát. Ide kapcsolódik az, hogy előadói mivoltomból kifolyólag másokkal is dolgozok együtt, mint szerző, zenei producer, stb… Igazándiból hellyel-közzel minden a zene köré épül, de mégsem egy szűk közeg.

A PA Records alapítója vagy. Mennyi idő volt ezt kivitelezni, illetve milyen ötlet alapján hoztad létre ezt ilyen fiatalon?

Már régebben is voltak olyan elképzeléseim, hogy komolyabban foglalkozzak minden ilyen területtel, hogy tudjam kamatoztatni – akár más előadók, cégek, vagy társadalmi szereplők tekintetében – amit én a saját formációm, karrierem alapján kitanultam és kiépítettem. Hosszú ideig a saját formációm élvezte a prioritást, de a Covid  érkezése keresztbe vágta a koncertezést. Én pont abban az időszakban végeztem el az egyetemet, és felmerült a kérdés, hogy hogyan tovább, mit tudnék kezdeni magammal? Akkor pattant ki a fejemből az ötlet, hogy megcsinálom ezt a vállalkozást. Azt a tudást próbálom kamatoztatni és folyamatosan fejleszteni, amit az elmúlt években a saját zenekar révén megszereztem. Ahogy ezt elhatároztam, rá néhány hónapra már meg is volt alapítva, létre voltak hozva azok a dolgok, amik az elinduláshoz szükségesek voltak.

kép: Rácz Petya (https://www.instagram.com/rp_shoots_/ )

A Privát Afférban zenélsz, mellette pedig szólókarrierbe kezdtél. Nem volt nehéz ezt összeegyeztetni?

Abszolút nem. A kezdetektől fogva több formációm is volt, ugyanis 2016 környékén alapítottuk meg a Privát Affér zenekart, és 2017-ben már megszületett az első szóló dalom. Onnantól kezdve párhuzamosan több utat jártam. Ez annyiban változott – változik most is, még mindig – hogy bár a szólókarrierem megmarad, de a Privát Affér helyét inkább a Zsombor x Hunor nevű csapat veszi át, amit nagyjából 1 évvel ezelőtt a tesómmal kezdtünk el csinálni. Egy ideig mindhárom párhuzamosan működött, de arra jutottunk, hogy ha tulajdonképpen úgyis formációban, élőzenekarban, meg akár az én dalaimban, koncertjeimben, műsoraimban gondolkozunk, akkor felesleges ugyanazzal a csapattal, hasonló setlisttel, akár néhány nap eltéréssel két más néven fellépést vállalni.

Azok a zenészek, akik jelenleg a Privát Afférban zenéltek játszanak a Zsombor x Hunor-ban is, csak bevettük a tesómat is, illetve a setlistbe a közös dalainkat, innentől kezdve nagy valószínűséggel ezen a néven fog folytatódni. Maga az arculat, maga a zenei világ, és sok minden más is megváltozott, de vannak átfedések a kettő között.

kép: Rácz Petya (https://www.instagram.com/rp_shoots_/)

Viszonylag frissen kezdtetek el a testvéreddel együtt zenélni. Ez egy régi terv volt? És ha igen, akkor miért csak most valósult meg?

Nekem mindig is voltak olyan terveim, hogy majd egyszer csinálunk valamit közösen ilyen formában. A zene ilyen komoly formában kimaradt egy jó ideig. Kisiskolás korunkban együtt álltunk színpadon, ő hegedűvel, én pedig klasszikus gitárral, ez nagyjából két alkalmat jelentett. Alapvetően ő annyira nem zenélt utána aktívan, és nem is énekelt. Akármilyen családi rendezvény volt nem tett bele kettő hangot se, például egy Boldog szülinapot dalba se, én pedig mindig erősködtem, hogy tanulj meg gitározni, állj be a zenekarba. Mindig azt mondta, hogy nem, de ha egyszer elhatározza, hogy valóban elkezd énekelni, akkor majd meglátjuk. A vicces ebben, hogy tényleg így is történt.

Egyszer csak felkeltünk és azt mondta, hogy csináljunk egy közös dalt. Akkor írtam egy dalt, amiben ő is sokat segített, megírta a saját szövegrészét, és együtt kialakítottuk a zenei koncepciót. Tizenévek elteltével egyszer csak a semmiből eldöntötte, hogy ő zenélni fog, énekelni fog, előadó lesz. Örülök neki, mert ez egy régi vágyam volt, hogy a közösen csinált dolgaink mellett ilyen formában is együtt tevékenykedjünk, ez szinte csodával határos módon történt meg. Talán kijelenthetem azt is, hogy vele, és a mostani zenészekkel együttvéve az egyik legerősebb csapat, amivel dolgozhatok. Abszolút pozitív.

Én úgy érzem, hogy a testvéreddel együtt jobban ki tudsz teljesedni zeneileg. Te mit gondolsz erről?

Akár igen. Sok zenei műfajt hallgatok, sok zenei műfajban kipróbáltam magam, és otthon érzem magamat. Nem mondanám egyik dalra se, amit én csináltam, hogy nem én voltam vagy nem tudtam benne kiteljesedni. Viszont az igaz, hogy minden embernek van egy-egy időszakban olyan, ami a legközelebb áll hozzá, akár így, zeneileg is értve. Az biztos, hogy az elmúlt hónapokban rengeteget agyaltunk közösen azon, hogy mi is az ami, kettőnkhöz legközelebb áll. Úgy érzem, megtaláltuk azt, ami mi vagyunk és őszintén mondhatom, hogy a mostani dalokat ez jellemzi.

Még a legjobb testvérek is szoktak veszekedni. Ez rátok is igaz zenei tekintetben? Van olyan, hogy nem értetek egyet valamiben?

Veszekedni nem. Egyébként rólam nagyon sokan azt hiszik, hogy makacs ember vagyok, ami amúgy igaz is. Azt hiszik, nekem nem lehet semmit mondani, mert úgyis csak azt csinálom, amit kitaláltam. Sok ilyen probléma volt az elmúlt években, főleg a zenekarozás kapcsán. A csapatban többen vagyunk és egy zenekar tekintetében fontos az, hogy mindenkinek egyenlő mértékű beleszólási joga legyen. Közel azonos mértékű tőkét, munkát, energiát, kreativitást kellene belerakni, de ez nem mindig jött össze, ha fogalmazhatok így. Ellenben voltak velem szemben elégedetlenségek, hogy Zsombi nem ad szabad kezet, és őszintén bevallom, egy időben ez kicsit el is terjedt rólam.

Nem felejtem el, amikor a tesóm tartott attól, hogy nagyon vaskalapos vagyok és csak az én ötletem fog megvalósulni. Hála Istennek nem, mert neki is és minden csapattársamnak azt mondtam, hogy én megírok egy dalt, hozok egy ötletet, de ha ő azt mondja, hogy nem jó és meg tudja indokolni, vagy hoz egyet, ami jobb, nekem is kutyakötelességem meg szívügyem, hogy elismerjem őt, ezt a közös siker és legjobb végeredmény érdekében tartom fontosnak elismerni. Szerencsére ez a tesómmal abszolút működik, el is tudja mondani, meg tudjuk beszélni, és tud is jó ötleteket hozni. Beleteszi azt az energiát, pénzt, áldozatot, szenvedélyt. Ezért a veszekedés nem nagyon fordul elő, mert meg tudjuk beszélni, sokszor mondjuk azt is, hogy kiegészítjük egymást, így össze tud állni egy kerek történet. Nekem is és az egész csapatnak az a lényeg, hogy a lehető legjobb legyen a végeredmény.

A túl nagy a tétnek mély mondanivalója van, aminek a refrénje az összes művészre igaz:

„Megteszek mindent a sikeremért”

Képesek lennétek részt venni olyan dologban, ami bár nem önazonos számotokra, de nagyobb ismertséget hozna?

Egy bizonyos mértékig szerintem igen, de egy bizonyos mértékig szerintem ezt minden ember megteszi. Mindenki vágyik az elismerésre, sikerre, boldogságra, pénzre. Még ha nem is mindenki, de szerintem ezt a legtöbb ember nevében mondhatom. Az ember személyisége szerintem sokszínű, változásra kész. Én azt mondom, hogy ez egy alapvető emberi tulajdonság. Törekszünk túl azon, hogy önmagunkat adjuk, magunkat is boldoggá tegyük és kielégítsük azzal, hogy megvalósítottunk valamit, amit meg szerettünk volna. De elengedhetetlen az is, hogy figyeljük azt, hogy mire van igény, mit kíván meg a piac, de ezt is csak egy bizonyos mértékig.

A pályakezdő zenészeknek, művészeknek – mint ahogy az a dalban le is van írva („Én becsülök mindent, neked nem elég”-a szerk.) – a legkisebb siker is a legnagyobb örömet tudja okozni. Ti mit éreztek a legkisebb, legelső sikereteknek, ami a legnagyobb örömet okozta?

Az a baj, hogy én egy nagyon maximalista ember vagyok, és nem igazán szoktam soha semmivel elégedett lenni. Emellett büszke vagyok arra, amit elértem, de úgy igazán lehet, hogy akkor se leszek elégedett, ha egyszer ott leszek a csúcson. Viszont sok olyan pillanat volt eddig a karrieremben, amikor úgy éreztem, hogy jó úton vagyok. Nagyon jó az az érzés, amikor jönnek visszajelzések, hogy jó az, amit csinálok, és látszik a fejlődés.

Ha a legutóbbit ki kéne emelnem az az, hogy a Hozzám hasonló című dalommal sikerült megnyernem életem első zenei díját. A legjobb dal kategóriában is jelölve lettem, ami nekem külön nagyon sokat jelent, mert az úgy összefoglal mindent szövegileg, hangzásilag, zeneileg. A legjobb dalra való jelölés mellett egy közönség díjat is sikerült elhoznunk. Utána ezzel a dallal rengeteg pozitív visszajelzést sikerült kiérdemelnem. Ez egy olyan pontja volt a karrieremnek, amikor azt éreztem, hogy nem volt hiábavaló, amit csinálok. Lehet, hogy erre ráerősít az is, hogy előtte egy hullámvölgynek a mélypontján voltam, ez egy sok kérdést felvető időszak volt az életemben, és lehet, hogy ezért még nagyobb a kontraszt.

Ha még egy-két kisebbet meg kéne említenem, akkor jó volt az is, mikor egy fesztiválon, klubban sok ember előtt felléphettünk. Például pár évvel ezelőtt a Campus Fesztivál nagyszínpada is ilyen élmény volt. Kint Erdélyben is volt már többször koncertünk, rengeteg csodálatos vendégszerető ember van ott, illetve jó hangulat és közeg. A médiát tekintve pedig amikor egy-egy nagyobb rádió, tévécsatorna – például Petőfi Rádió, Duna TV –  bemutat minket, interjút készít, lead. Ezek voltak, amikor úgy éreztük, hogy egy nagyobb lépcsőfokra sikerült lépni, és szépen épül felfelé a történet.

A Túl nagy a tétnek megírásához mi adott ihletet? Egy éppen akkor aktuális életszituáció?

A legelső dalaim úgy születtek, hogy soha semmiről nem akartam írni, csak leültem, írtam valamit és aztán rájöttem, hogy nem véletlenül írtam le, mert bele tudom helyezni az akkori életembe. De írtam megrendelésre is.  Ez is egy olyan dal, amit leültem, megírtam, nem gondolkoztam és kijött belőlem valami, ami az akkori érzelmeimet is visszatükrözi. Nem tudom elmondani, hogy mire gondoltam, mit akartam kiírni, mert egy spontán  jött dolog, dalszerző metódus volt.

A videoklippben a werk fotózás is erős szerepet kap. Szerintem ez nem feltétlen szokványos dolog. Miért terveztétek bele?

Mindig hetekkel előtte megbeszéljük a forgatás minden egyes kis részletét. Ez ebben az esetben úgy történt, hogy szerettünk volna egy fotózást is tartani, és ha már összegyűlt a csapat, a fotós is itt volt, werkeket fotózott akkor kerestünk egy műtermet, a forgatás második napjának reggelén ott kezdtünk. Kitaláltuk azt, hogy ha már fotózunk, akkor miért ne vegyünk fel olyan snitteket, hogy hogyan zajlott a fotózás? És ha máshogy nem, akkor vágóképeknek használhatóak lesznek egyszer. Kézenfekvő is volt, hogy ez legyen az a klipp, és bele is kerültek ezek a jelenetek.

Korábban azt mondtad, hogy debreceni származásotok révén nem nagyon vagytok ismertek Budapesten. Van tervben olyan jövőbeli projektetek, ami ezt megváltoztathatja?

Én nemrég költöztem fel Budapestre, ez is egy plusz lehetőség, hogy tudok itt tevékenykedni, kapcsolatokat építeni, ismerkedni. Bizakodunk, hogy idővel ezen a környéken is tudunk majd rutinosan mozogni legalább annyira, mint otthon Debrecenben.

Van a nyárra nézve olyan tervetek, amiket mindenképpen meg szeretnétek valósítani?

Vannak, igen. De nem szeretnék erről beszélni, mert meglepetésnek tartogatjuk. Nagyvonalakban annyit elmondhatok, hogy szeretnénk még mindenképpen egy pár koncertet, dolgozunk újabb dalokon, még a nyáron mindenképpen szeretnénk egy klippes megjelenést. Lemezen is gondolkozunk, amivel a koncerteket lehet színesíteni.