Keresés
Close this search box.

Legyél te is hallgatós! Jelentkezz hozzánk március 3-ig!

Olvasás, könyvtár

Többet olvasni? Mégis hogyan?

Gyerekként nem mindig adatik meg, hogy az olvasásra, mint kedvelt kikapcsolódási formára tekintsünk, azonban a későbbiekben sokat profitálhatunk belőle, ha gyakran időt szánunk rá. Szeptember nyolcadikán, azaz ma van az olvasás világnapja, illetve itt az új félév, új tanév, az iskolapad és vele együtt a könyvek is. Cikkünkben olvasási szokásainkat húzzuk elő a fiókból.

Borítókép: Stanislav Kondratiev, Pexels

Alsósként a szövegértési feladatok nem mindig jelentettek pozitív élményt, szüleink nem biztos, hogy találtak olyan meséket, amik igazán elvarázsoltak volna minket és a kötelező olvasmányok listája sem jelent felhőtlen szórakozást. Azonban az olvasás pozitív hatást gyakorol mind mentális egészségünkre, mind kognitív képességeinkre. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a felsőoktatásban a kötelező és ajánlott irodalmak listája egy-egy tantárgynál ijesztően hosszú lehet. Ekkor már semmilyen segítséget nem kapunk ahhoz, hogyan dolgozzuk fel az óriási anyagmennyiséget, esetleg neki sem állunk az olvasásnak. Pedig lehet, hogy sok, számunkra hasznos és érdekes információval gazdagodnánk, ami tanulmányainkat is jóval gördülékenyebbé varázsolná. 

Rendszeresség

Ha soha nem szerettünk olvasni és a sikerlisták élén álló könyvek sem nyerték el tetszésünket, akkor érdemes lehet elkezdeni tudatosan kezelni az olvasás hiányát. Egy új szokás kialakításának az ideje 2 hónapba is beletelhet, de lehet, hogy még több időt vesz igénybe. Ez függ az egyén motivációjától, életvitelétől, korábbi tapasztalataitól. Mindenképpen érdemes lehet valamilyen módon nyomon követni, hogy mennyire sikerül tartani magunkat az elhatározáshoz. Például a moly.hu-ra regisztrálva el is kezdhetjük írni saját olvasmánylistánkat, amelyben jelölhetjük, hogy mikor mit olvastunk, illetve hol tartunk a jelenleg olvasott könyvben.

Lehet, hogy távol áll tőlünk a mindennapos olvasás gondolata, állandóan úton vagyunk, vagy egyszerűen teljesen más dolgok kötnek le. Ebben az esetben kisebb célokat tűzzünk ki. Ha például háromnaponta elolvasunk egy fejezetet egy könyvből, vagy minden hétvégén két novellát, már sokat haladtunk. A lényeg, hogy újra és újra kézbe vegyük az olvasnivalót, így idővel könnyebben leköti figyelmünket az általunk választott könyv, sőt, egyre jobban érdekelni fog minket a történet végkimenetele.

Kép: Caio, Pexels

Az olvasmány

Ahogy fentebb írtuk, egyáltalán nem biztos, hogy gyerekként találkoztunk olyan történettel, amely valóban szórakoztat, kikapcsol, érzelmeket vált ki belőlünk. Lehet, hogy bizonyos műfaji jellegzetességek taszítanak minket, mint például a fantasy regényekben megjelenített világok hosszú ismertetése, vagy a szerelmes regényekben megjelenő “tökéletes” karakterek gesztusai. Nem szabad azonban elkeseredni, nyugodtan válogassunk a különböző műfajok között, míg meg nem találjuk azt a regénytípust, amely magával ragad minket. 

Ha korábban esetleg az olvasnivalók hosszúsága volt az elrettentő ok, bátran felvállalhatjuk, hogy vékonyabb kiadványokat keresünk, viszont ne csak ez alapján döntsünk. Egy rövidebb kötet láttán feltételezhetjük, hogy egyszerűbb nyelvezetben íródott, hogy az események majd érthetően és gyorsan életre kapnak lelki szemeink előtt. Ez viszont nem mindig igaz. A történet felépítése és az üzenet ettől még lehet, hogy nehezen emészthető, viszont ha az jelenti az elején a motivációt, hogy szemmel láthatóan fogynak az elolvasandó oldalak, ragadjuk meg ezt az érzést, és eszerint kísérletezzünk.

Bármilyen bugyuta indoknak is tűnhet, hogy megtetszett a borítója vagy, hogy vicces részletet olvastunk az adott könyvből az interneten, akkor is vegyük le a polcról. Tekintsünk erre a folyamatra úgy, mint egy játékra, amelyben megismerünk egy új világot és nincsenek szabályok, elvárások. Nem kell a nagy klasszikusokkal kezdeni vagy az olvasóközönség által legjobbnak ítélt alkotásokkal. (És nincs olvasónapló se.) A lényeg, hogy találjunk valamit bennük, ami felkelti az érdeklődésünk, amihez tudunk kapcsolódni.

Mire figyeljünk tanulásnál?

Noha egy idő után ráérzünk miért jó többet olvasni, a tananyag még mindig unalmas és fárasztó lehet. Ha már sikerült elérni néhány változást, könnyebben veselkedünk neki a vizsgákhoz szükséges olvasmányoknak. Ilyenkor azonban más szempontokat kell szem előtt tartanunk.

Időnk helyes beosztása kiemelkedően fontos és egy-egy nehezebb szakirodalom olvasása során sokkal jobban elfáradunk, ezért érdemes kisebb részekre osztani azt. Jóval alaposabban kell dolgozni ezekkel a szövegekkel, mert amíg a kedvtelésből olvasott könyvekben néhány kötőszó átugrása nem tragédia, addig a vizsgára való felkészülést néhány ismeretlen szó jelentősen megnehezítheti.

Nem mindenkinek segít a közös tanulás, de a kötelező irodalmak felosztása egymás között nagy előnyhöz juttathat minket. Időt spórolunk és másként kapjuk meg a szükséges információt. Egy csoporttársunk összefoglalója jóval frappánsabb és emlékezetesebb lehet, mintha egyedül olvasnánk újra és újra ugyanazokat a sorokat.

Különböző tanulási stratégiák segíthetnek minket, hogy jól végezzünk. Ez viszont általában mindenkinek más módszertant jelent. Egy biztos, a legtöbb tanulási technikánál az olvasás csak az első néhány lépés során játszik szerepet. Megismerkedünk a témával, a kulcskifejezésekkel, az anyag felépítésével, de még nem teljes a siker. Elengedhetetlen például a befogadott információ felidézése, az önellenőrzés tesztek segítségével és különböző technikák kombinálása, hogy minél színesebb feladatokat biztosítsunk az agynak tanulás során.

Nem könnyű eljutni az “utálok olvasni” gondolattól addig a pontig, amíg halomban állnak az elolvasandó könyvek az otthonunkban és csak úgy faljuk őket. Fontos észben tartani, hogy nem fogjuk két hét szorgalmas olvasgatás után azon kapni magunkat, hogy meglepően választékosan fogalmazunk vagy, hogy esszéket írunk reggeli és vacsora közben. Ne várjunk gyors, szemmel látható eredményt és ne (csak) a jól hangzó változások miatt döntsünk a rendszeres olvasás mellett. Próbáljuk meg valóban élvezni a folyamatot, kikapcsolódni közben.