A nyelvek kötődése
Az anyanyelvünkön tanuljuk meg először kifejezni az érzéseinket, ez segített rögzíteni lényünkben a ”Hogy érzed magad?” kérdésekre a válaszokat. Gyerekkori fogékonyságunk az élményekből, beszélgetésekből, dicséretekből és konfliktusokból alakult ki, ezeket az érzéseket pedig mai napig táplálni kell, hogy tapasztalásokat szerezzünk. Ezzel szemben gyakran később lép be az életünkbe az idegennyelv és előfordulhat az érzelmi ridegsége.
https://hu.pinterest.com/pin/158611218123963675
Elsajátítás, majd átkapcsolás
Egy másik nyelven való megszólalás felszabadító érzést kelthet, mivel kevésbé érezhetjük magunkat “megítélve”, ez a szabadságérzet pedig hatással van viselkedésünkre, mely nyitottabbá és közvetlenebbé alakíthat bennünket. Az anyanyelvünkbe beleszületve szokásokat alakítunk ki beszédkészségünkbe, tanuljuk és elsajátítjuk majd választékos és játékos mondatokat alakítunk vele. Ezért is egy idegen nyelv beszélése közben nehéz elrugaszkodni a magyar összetett cifra kifejezéseinktől, ezért kénytelenek vagyunk átkapcsolni az elménket az egyszerűbb és tisztább gondolkodásra.
Nézőpontváltás
Minden nyelv a sajátos ritmikájával teszi önmagát beszédessé. Amikor alkalmazkodunk és becsatlakozunk a ritmusába, az agyunk átkapcsol és kihívásba kezd: rövidebb mondatokban gondolkodunk és gyakran átgondoltabban reagálunk. Idegen nyelven sokszor ésszerű döntéseket hozunk, mert a kifejezés több figyelmet igényel, így kevesebb teret hagy az impulzív reakcióknak. Ugyanakkor előfordulhat az is, hogy határozottabbnak tűnünk, mivel az egyszerűbb szerkezetek világosabb kommunikációt eredményeznek.
Tehát nem arról van szó, hogy személyiségünk egy része megváltozik, hanem arról, hogy ekkor lényünk egy másik rétege formálódik és kerül felszínre. Az idegen nyelv ilyenkor nem egy álca, hanem egy mag, mely önMagunkat táplálja.
