Isztambul gyorstalpaló
Isztambul a maga 15 milliós népességével egy valóságos metropolisznak minősül. A város 5500 km²-en terül el – ez azt jelenti, hogy Budapest pontosan tízszer férne el Isztambulban. Felmerülhet tehát a kérdés: három nap alatt mennyire lehet bejárni egyáltalán a várost, amely keletet és nyugatot összekötve egyszerre két kontinensen fekszik el?
A helyzet az, hogy bár Isztambul valóban óriási méretekkel rendelkezik, a turisták többnyire a város magjába gyülemlenek. Mi Isztambul külső kerületeit csak a taxiból láttuk, a reptérről jövet – ez viszont bőven elég is volt. A magas népsűrűség miatt ezek a környékek valóságos betonzsungelek: mintha egy sűrűbben lakott Kőbányán találnánk magunkat; ameddig a szem ellát, mindenhol csak tízemeletes blokkok vannak.
Mi tehát többnyire a belvárosban igyekeztünk felfedezni és átadni magunkat a keleties életérzésnek. Vegyük át részletesebben a napirendünket:
Alapárak
Mi a WizzAir-rel repültünk, a jegyünk retúrban 61 380 Ft-ba került egy fő részére. A reggeli járattal utaztunk, így már helyi idő szerint reggel 10-kor landoltunk is, és elkezdhettük nyakunkba venni a metropoliszt. A reptértől taxival jutottunk el a hotelig, amit a booking.com-on előre megrendeltünk és kifizettünk (három főre összesen 26 euróért = 10 ezer forintért). Ezt az opciót nagyon ajánljuk mindenkinek, aki Isztambulba készül, a reptér ugyanis nagyon messze (autóval másfél órára) van a belvárostól, a taxi pedig tényleg nagyon olcsó.
Első úti célunk tehát a hotel volt, ahol gyorsan megválhattunk a hátizsákjainktól. Mi most egy drágább szállást választottunk, az Akgun Istanbul Hotelt, ami három éjszakára, reggelivel együtt 72 400 forintba került egy felnőtt részére.
Első nap
A szobáink elfoglalása után végre elkezdhettük a felfedezőutat. Egyszer azért tiszteletből meghallgattuk Hungáriától az Isztambul című slágert, utána viszont tényleg elkezdtünk turistáskodni.
Az első és legfontosabb lépés az volt, hogy szerezzünk magunknak Isztambul Kártyát (700 forintért), amelynek feltöltésével szabadon lehet használni a helyi tömegközlekedést (ami a nagy távolság miatt ajánlott is). Mi körülbelül 2500 forintot töltöttünk, ennyi elég is volt bőven. A kártyákat bármelyik metróállomáson illetve nagyobb busz,- és villamosmegállóban lehet igényelni, a direkt arra a célra kijelölt automatáknál.
A feltöltés után nagyon egyszerű a kártyák használata. Felszállásnál hozzá kell érinteni egy validáltató géphez, és kész. Az eszközök ára egymástól nagyon eltérő – a legtöbb pénzt a komp validáltatója vonta le a kártyánkról, de az is mindössze 240 forint volt. Miután megszereztük a kártyát, elmetróztuk a Fatih kerület szívébe, ahol megtalálható Isztambul legtöbb látványossága – és persze a legtöbb turista is.
A bolyongásunk nem volt pontosan megtervezve, inkább csak követtük a szép utcákat és a finom illatokat. Arra hamar rájöttünk, hogy az egész város olyan, mintha egy hatalmas piac lenne. Bazár követ bazárt, az utcák zsúfolásig tele vannak különböző üzletekkel, és a kereskedők folyamatosan rád, naivnak vélt turistára akarnak sózni valamit. Őszintén szólva, ezek az utcák hamar elhozták számunkra az aladdinos hangulatot. Ez az érzés akkor csúcsosodott ki, amikor hirtelen a Nagy Bazárban találtuk magunkat, amelynek mérete önmagában is felérne egy komplett város területével! Mi ezen a részen hosszú órákig sétálgattunk. Egyszercsak elsétáltunk egy olajlámpásokat áruló stand mellett, és ez volt az utolsó csepp: innentől kezdve egészen az utazás végéig az Aladdin zenéje, a Prince Ali ment aláfestésként a fejünkben.
Arra viszont érdemes figyelni, hogy a Nagy Bazárban csak nézelődni érdemes, vásárolni nem. Rengeteg a silány és hamis, ámde irreálisan túlárazott áru – az ott látható termékek Isztambul bármely más pontján fellelhetőek, az ár töredékéért.
A bazár után megnéztünk két csodaszép mecsetet, majd elértünk a Boszporusz partjáig. A közelben kerestünk egy kifőzdét, ahol kikértük az első dürümünket és a török teánkat. A két tételért összesen 2200 forintot fizettünk.
A vacsora után még kicsit bóklásztunk a környéken, vettünk a szállásra egy kiló baklavát (ami mennyei volt) és a napra visszavonulót fújtunk.
Második nap
A második napunkon leginkább Ázsiáé volt a főszerep. A kivitelezés viszont egészen kaotikusra sikerült, ugyanis ez a nap volt május elseje, a munka ünnepének alkalmából pedig az egész város fellázadt a turisták ellen. A buszok nem közlekedtek és mindenhol tüntetések voltak (az egyikbe véletlenül belekeveredtünk, és minket is lefújtak gázsprayvel). Jó nagy kerülőt kellett tennünk, de legalább útba esett a Szulejmán-mecset, ami fantasztikus panorámát nyújtott számunkra! Ezután kiértünk a Boszporuszhoz, ahol viszont kiderült, hogy a híd, amelynek a túloldaláról indulna a komp Ázsiába, le van zárva. Csak útleveles ellenőrzés és táskaátnézés után lehetett átkelni, az ehhez vezető sor viszont nagyon hosszú volt.
Miután sikerült átmennünk és eljutnunk a komphoz, egyből gördülékenyebbé vált a nap. Nagyjából negyed óra alatt keltünk át a Boszporuszon, a kompon töltött idő pedig nagyon kellemes volt. Ha török teáznátok az út alatt, a fedélzeten mindenképpen vegyetek! Egy csésze összesen 80 forintba kerül és nagyon finom. Felébreszt és hosszú órákra energizál.
Az ázsiai oldal nagyon izgalmas volt! Isztambul európai árai is jóval a magyar árak alatt vannak, de ezen a részen még annál is olcsóbb minden. Érdemes a part környékén is bóklászni, mi a környező utcákban nagyjából másfél-két órát időzhettünk. Erre a részre nem ért el a tüntetések hada, a jeles nap alkalmából sokkalta békésebb volt az európai oldalhoz képest. Ezután buszra szálltunk, és elmentünk a Bagdat Streetre, Isztambul leghíresebb sétálóutcájára. Utólag megítélve ez a programpont abszolút hanyagolható – pontosan úgy néz ki, ahogy a Váci utca, csak jelentősen hosszabb. Ha kevés időtök van, idáig felesleges elvándorolni.
A vacsoránkat a komp kikötőjében fogyasztottuk el egy dürümös gyorsétteremben, ahol egy adagért 700 forintot fizettünk.
Miután visszakompoztunk, megnéztük a Galata Tornyot és környékét. A környező utcácskák nagyon hangulatosak, bár szerencsétlenségünkre számos út le volt zárva, amiből adódóan nagyon sok dologról le kellett mondanunk. Tanulság: az isztambuli utazásotok semmi esetre se essen egybe május elsejével!
Harmadik nap
Ez a nap a nevezetességekről szólt. Arra előre fel kell készülni, hogy Isztambul két leggrandiózusabb és ismertebb nevezetességnek megtekintéséhez bizony elég nagyra kell nyitni a pénztárcánkat. A Hagia Sophiához 13 000 forinttól kezdődnek belépőjegyek ára, és ha online nincs megvásárolva a jegyed, még egy 3-4 órás sorral is kalkulálnod kell. Mi ezt a látványosságot csak kívülről néztük meg, de még úgy is lélegzetelállító volt.
A Topkapi Palota ára helyszínen 15 000 Ft, online elővétellel pedig 20 000 Ft. A sor itt is hosszú, mi körülbelül egy órát vártunk a bejutásra. Erre a programra – ha a háremet is meg akarjátok nézni, márpedig azt nagyon érdemes – nagyjából négy órát érdemes számolni. Bár a belépő eléggé drága, a tömeg hatalmas és hosszúak a sorok, a palota megtekintését mindenféleképpen ajánljuk, ugyanis a Topkapi falai között életre kel Törökország történelme. A palotát nagyszerű állapotban sikerült megőrizni, a benne vezető séták páratlan élményt biztosítanak a látogatók számára!
Borítókép és képek: Szász Alexandra
