Keresés
Close this search box.

Legyél te is hallgatós! Jelentkezz hozzánk március 3-ig!

In Memoriam Sajó: A természet siratója

Közel négy hónapja ömlik a szennyezett bányavíz a Sajó folyójának vizébe. Ennek következtében az élővilág csaknem teljesen kipusztult hazánk kilencedik legbővebb folyású felszíni vízében. De vajon mi okozta ezt a természeti katasztrófát? A választ nem lehet elintézni szimpla ujjal mutogatás formájában országok között. A bűnös nem más, mint az emberi mulasztások és nemtörődömség drasztikus mértéke.

A Sajó még februárban színeződött vörösre az egykori Siderit vasércbányából beleömlő bányavíz miatt. A szlovák környezetvédelmi minisztérium első reakciója erre egy struccpolitikai lépés volt: kiadtak egy közleményt, hogy a problémáért az Állami Vasércbánya Társaság felel, mely a gazdasági minisztérium alá tartozik, de ennek vezetője tagadta a felelősséget. 

 felvidek.ma

Március végén úgy tűnt, végre történik valami az ügyben. Az a megoldás vetült fel, hogy korlátozzák a Gabriella-aknába érkező vízmennyiséget, így abból a szennyezett víz nem jut majd tovább a Sajóba. Ennek elvileg csak huszonöt év elteltével kellett volna telítődnie, ami alatt megoldhatták volna a szennyezett víz elvezetését, de ez sokkal korábban, csupán nyolc év után bekövetkezett.

Március végén egy biztató hír érkezett, hogy két héten belül megoldódhat a probléma azáltal, hogy elterelik az aknából érkező vizet. Ezután felszerelnének egy víztisztító rendszert, ami kiszűrné a káros anyagokat a vízből. Ennek ellenére a mai napig nem történt jelentős előrelépés az ügyben.

Az elmúlt napokban a Greenpeace mérése szerint a Sajó a magyar szakaszán is meghaladja a rákkeltő arzén-koncentráció határértékét. Ez a tény nem is meglepő, mivel egy folyóvízről beszélünk. Ennek értelmében nincs semmi joga a magyar kormánynak a szlovákot okolnia emiatt, mivel a mi semmittevésünkkel csak bűntársi szerepet játszunk az ökoszisztéma ellen.

vg.hu

Három hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy végre előrelépés legyen látható az ügyben: felhúztak egy sorompót a folyó főútról való megközelítési szakaszán. Ez nem más, mint egy látszatmegoldás. Fejünket a homokba dugva nézzük végig, amint egy két országon is átívelő ősmetafora haldokolva úszik el mellettünk.

Csak kívánni tudom, hogy az emberek vegyék észre, hogy a természet kivégzése után a királyt is akasztani fogják. Ennek okául nyílt levélben szeretném értesíteni a világ minden polgárát, határon innen és túl, a Kárpátoktól az óceánokon át: az ember a váratlan vendég a Földön, ezért a jómodorhoz méltóan ne pusztítsuk tovább a vendéglátónk házát.