Hogyan segíthet az irodalomterápia, mire számítsunk egy foglalkozás során?
Az irodalom több módon is tud segíteni. Például azáltal, hogy a szöveg tükörként működik, abba belenézve, beleolvasva új nézőpontokból láthatod meg a világot és főképp önmagadat. Képzeletben végigjárhatsz olyan utakat, amik a valóságban valamiért elérhetetlenek, mindezt valódi következmények nélkül. Az irodalomterapeuta (vagy biblioterapeuta, mindkettő élő kifejezés) többek közt ebben segít, hogy ez a „belenézés”, az önreflexió megvalósuljon, és tudatos szintre kerüljenek ösztönös reakciók, benyomások. A hatást fokozzák a csoporttagok, akik újabb fénytörésekkel gazdagítják a beszélgetést – kiváltképp, ha zárt csoportról van szó, ahol rendszeresen ugyanazok ülnek össze.
Sokféle foglalkozást el tudok képzelni, sok minden történhet, de általában az olvasás, a beszélgetés és a meghallgatás elég fontos része a folyamatnak.
Mi motivált abban, hogy irodalomterápiát tanulj?
Magyartanár vagyok, eleve szeretem az irodalmat, de közben segítő tanárként is tapasztalatot szereztem a Belvárosi Tanoda Gimnáziumban. Tetszett, hogy az irodalomterápia ötvözi a személyiségfejlesztést az irodalommal. Az egyetemi évek – amiket egyébként nagyon élveztem az ELTE-n, de már hihetetlenül vártam, hogy befejeződjenek – kellően távol kerültek. Öt év tanítás után azt éreztem, hogy hiányzik az intézményesített oktatás. Szerettem volna továbbképezni magam, ezért vágtam bele a kétéves szakirányú továbbképzésbe. Azt reméltem, hogy ezentúl egy új módszerrel is támogathatom a fiatalokat.
Mit tapasztalsz, hogyan segít a csoportban résztvevőknek ez a módszer?
Több módon is segíthet az irodalomterápia: ez attól is függ, hogy aki eljön, mire áll készen, min szeretne változtatni, mennyit tud beleadni. Első tapasztalatomat résztvevőként szereztem egy több alkalmas zárt csoportban Béres Juditnál. Felszabadító és életre szóló élmény volt, amit mindenkinek szívből ajánlok.
Sokan visszajelezték, hogy ebben a durva világban már az is felemelő érzés, amikor egy elfogadó, ítélkezésmentes, ugyanakkor őszinte menedékre lelsz, ahol biztonságban érzed magad. Itt nincs nyomasztás, te irányíthatod, hogy veled mi történjen. Aha-élmények, rádöbbenések, megnyugvás, új kérdések, biztatás, megerősödés – ezek mind megtörténnek a csoportokon. Volt, aki arról számolt be, hogy sokkal magabiztosabban kommunikál, másnak a csoporttársaktól kapott sok pozitív visszajelzés adott erőt – rengeteg példa jut eszembe.
Mi alapján választod ki, hogy milyen szöveget viszel egy-egy workshopra?
Több szempont is befolyásolja a szövegválasztást. Nyilván figyelembe kell venni az adott célcsoport jellemzőit, az életkort, a résztvevők képzettségét, érdeklődését, nyitottságát. Igyekezni kell olyan szöveget találni, amihez személyesen tudnak kapcsolódni a résztvevők, ami megszólítja őket. Nemcsak a szövegválasztást, hanem az egész foglalkozás felépítését, a ráhangoló vagy éppen lezáró gyakorlatokat is meghatározza, hogy mi az adott alkalom terápiás célja. Ugyanis nemcsak az irodalommal – és itt egészen tágan értem az irodalom fogalmát –, tulajdonképpen bármilyen alkalmas szöveggel dolgozunk, hanem a vizualitást és az alkotást is bevonjuk, amik szintén képesek támogatni a folyamatot. A szövegválasztásban további szempontok is felmerülnek, ha másodlagos terápiás célként mondjuk a fiatalok szövegértését, szövegalkotását szeretném fejleszteni, vagy a résztvevők kortárs magyar irodalomhoz fűződő kapcsolatát mélyíteném el – szerencsére erre is sok példát látok.
Melyik irodalomterápiás képzésre jártál? Milyen tárgyaid voltak?
Én a Pécsi Tudományegyetem kétéves továbbképzését választottam, mert ez tűnt a legalaposabbnak, és ebben sajátélményű csoport is szerepelt. Az irodalommal való foglalkozás áthatotta az óráinkat, de tantárgyi szinten is megjelent (recepcióesztétika, alkalmazott irodalomelmélet, narratológia), emellett expresszív és kreatív írással, illetve meseterápiával is foglalkoztunk. Rengeteg alkalmunk volt közös szövegboncolgatásra, amit elképesztően élveztem. Szert tettünk pszichoterápiás alapismeretekre, megismerkedtünk a csoportdinamikával, egészségpszichológiával és klinikai pszichológiával, amik a csoportvezetéshez nyújtottak nagy segítséget. Továbbá intenzíven foglalkoztunk önmagunkkal a folyamatos önreflexió révén, voltak helyzetgyakorlataink, esetmegbeszéléseink, szupervíziónk, hospitálni is jártunk, és egyedülálló módon 100 óra sajátélményű csoportterápia is része a PTE-s képzésnek.
Szerinted mit adott hozzád az, hogy irodalomterapeutának tanultál?
Sikerült tudatos és szakmailag megalapozott mederbe terelnem valami olyasmit, ami eddig is bennem volt. Jó volt újra iskolapadban ülni, sokkal jobban együtt tudtam érezni a diákjaimmal. Heti 40-50 órában dolgozó felnőttként elkezdeni tanulni egészen más – nem kényszer volt, hanem szabad választás. Az érdeklődésem után menni az egyik legjobb dolog, igazi flow-élmény, ráadásul minél többet tudok, annál kíváncsibb leszek. Egyrészt ezzel megőrzöm az agyam rugalmasságát, másrészt így kevésbé veszélyeztet a kiégés.
A legnagyszerűbb dolog, hogy miközben a diákjaimnak is jobban hasznára vagyok, az irodalmat kivihetem az iskola falain kívülre is. Például olyan fiatal felnőttek számára vezettem a FiFe Kreatív Szövegműhelyt, akik középiskola után is szerettek volna hobbiként az irodalommal és írással foglalkozni, továbbá olyan felnőttekkel is dolgozom, akik nyitottak a módszerre. Ugyanis nem kell ehhez irodalmárnak vagy könyvmolynak lenni. Egy irodalomterápiás csoportban az is kaphat segítséget, aki az iskolában utálta a magyarórákat, mert itt nem elemzünk vagy életrajzokkal dobálózunk, hanem a szöveggel a lehető legtisztább, legnyilvánvalóbb módon foglalkozunk: a befogadói élmény által. Az irodalomnak mindig is ez a személyes oldala érintett meg leginkább.
Tudnál javasolni otthon is elvégezhető irodalomterápiás gyakorlatokat azoknak, akik szeretnének ismerkedni ezzel a módszerrel?
Aki kóstolót szeretne egy foglalkozásból, azt társammal, Brunnerné Berta Nórával szeretettel látjuk az ingyenes Nyitott tér nevű csoportban, amit havonta hirdetünk meg azoknak, akik kötöttségek nélkül tennének próbát. Mivel online tartjuk ezt a csoportot, így természetesen otthonról is lehet csatlakozni.
Ha önállóan elvégezhető gyakorlatra gondolsz, akkor mindenféle szabad és irányított naplóírást ide sorolnék. A Magyar Irodalomterápiás Társaság Facebook-oldalát feltétlenül javaslom követni – a legújabb irodalomterápiás csoportokról itt tudtok értesülni. Tartalmas írások és könyvajánlók mellett felbukkannak kérdésekkel vezetett gyakorlatok egy-egy műhöz kapcsolódóan, én például József Attila Nem én kiáltok című verséhez készítettem hasonlót.
Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy az önállóan elvégzett gyakorlat nem tudja azt a tapasztalatot nyújtani, amit egy csoportélmény kínál. Néha úgy látom, pont azok hajlamosak behúzódni a csigaházukba, akiknek a leginkább szükségük lenne rá, hogy megtapasztalják a közösség megtartó erejét. A társas készségekre gondolok, amik hasznosak az életben – a karantént meg is sínylettük ilyen téren –, de egyedül nehezen fejleszthetők. Egy szakember vezette irodalomterápiás csoport lehet az első lépés a komfortzóna átlépéséhez.
