borítókép: Rolling Stones
Az első részben a 60-as évek beatkorszakától a 80-as években megjelenő new wave-ig tartó időszakot veszem górcső alá.
Séta az Abbey Road-on
Talán nem sok embert lepek meg, hogy ha a zenetörténeti bemutatómat The Beatles-szel kezdem. Hatalmas hatással voltak a popkultúrára, emellett a 10 éves pályafutásuk alatt több eladási rekordot is sikerült felállítaniuk. Mondhatni ők voltak a popzene megalkotói. A szó eredeti értelmében mindenképpen populárisak voltak. Hozzájuk köthető a beatzene megalakulása is, amely leginkább az amerikai rock & roll, rhythm and blues, doo-wop keverékének mondható, ami a jazz és a kor más zenei műfajaival állt szemben.
1963-ban megjelenő első, Please Please Me című albumukon – olyan számokkal, mint az I Saw Her Standing There, a címadó Please Please Me vagy a Twist And Shout – bemutatták mi is az a beatzene. The Beatles előszőr még jól öltözött, gomba frizurás együttesként lépett színpadra (ez valószínűleg az amerikai motown bandáktól ellesett reklámfogás), akik akármikor megjelentek úgy fogadták őket a lányok a nézőtéren, mint később a 90-es évek, vagy akár napjaink fiúbandáit.
Folyamatosan keresték az új hangzást, ennek köszönhető például a Tomorrow Never Knows (Revolver album), amelyen némi pszichedelikus hangzás figyelhető meg vagy akár az 1968-as legendás fehér lemezükön megjelent Helter Skelter, ami az első hard rock dalnak is nevezhető. Utolsó közös fellépésük 1969-ben történt az Apple Studio tetején, ebben az évben adták ki Abbey Road lemezüket. Majd 1970-ben felbomlottak. Legismertebb dalaik: Twist And Shout, Can’t Buy Me Love, Help!, Eleanor Rigby, Yellow Submarine, Come Together.
Forrás: Jeff Hochberg/Getty Images
Indulhat az invázió
A Beatles betörése után elindult a 60-as évek második felében, egészen 1970-ig, az úgynevezett brit invázió. A rock történetének azon szakaszát jelölik alatta, amikor egyre több brit blues, rock & roll, hard rock együttes emelkedett fel és megjárták az USA-t. Ezen zenekarok közé tartoznak például a The Rolling Stones, The Kinks, Led Zeppelin, The Who, illetve ekkor még a siker előtt álló Pink Floyd.
A rock & roll dinoszauruszai
The Rolling Stones 1962-es alapítása óta máig aktívan turnézik, így ezzel Ők váltak a világ leghosszabb ideje működő és egyik legsikeresebb rockzenekarává. Ezalatt a hosszú idő alatt megalkotott életművel egyaránt bekerültek a zenetörténet meghatározó alakjai közé. A klasszikus rock & roll utolsó mohikánjai, és az amerikai Billboard lista szinte állandó szereplői.
Megalakulásukkor az együttes felállása: Mick Jagger (ének, szájharmonika), Keith Richards (gitár, vokál), Brian Jones (gitár, szájharmonika, vokál), Ian Stewart (billentyű), Dick Taylor (basszusgitár), a dobok mögött a kezdeti időkben többen is megfordultak, mint Mick Taylor The Kinksből, Tony Chapman és Carlo Little. Nevüket a Rollin’ Stone című Muddy Waters dal után vették fel. A guruló kövek kifejezés jelentése az angol szlengben: nyughatatlan emberek. Első albumuk 1964-ben The Rolling Stones névvel jelent meg. A lemezen saját számok és feldolgozások egyaránt találhatóak, például: Carol (Chuck Berry), Route 66 (Nat King Cole), Tell Me (saját). Ebből könnyen következtethetünk, hogy zenéjükre nagy hatással voltak az amerikai rythm & blues, rock & roll énekesek és zenészek. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy mint a fentebb említett Brit invázió egyik zászlóshajójaként könnyen be tudtak törni a tengerentúlra. Az egyik ilyen amerikai turnéjuk során, 1969-ben, megkapták a „a világ legjobb rock and roll-együttese” megnevezést.
2022. júniusában indulnak útra egy újabb európai turnénak, amelynek keretein belül a 6 évtizedes fennállásukat ünneplik. Június 1-én kezdődő SIXTY névvel ellátott koncertsorozat Madridban startol el. Hozzánk legközelebbi állomásuk Bécsben lesz július 15-én. The Rolling Stones munkásságából, amiket a leginkább ajánlok és biztosan felcsendülnek majd a turné során: Paint It, Black, Satisfaction, Sympathy For The Devil, Brown Sugar, Can’t You Hear Me Knocking
Kezdődjön, hát az Anarchia!
A punk rock létrejötte a 70-es évek populáris zenei műfajaira, mint például a diszkóra volt egyfajta válaszcsapás. Elsősorban a rendszerkritikus szövegek, erőszak, lázadás és az ehhez köthető anarchia jellemezte a punk zenekarokat. A brit punkból két együttest érdemes kiemelni, az 1975-ben alakult Sex Pistols-t és az egy évre rá létrejövő The Clash-t.
A Sex Pistols eredetileg 1972-ben Strand néven indult, majd későbbi elhíresült nevüket egy barátjuk boltja után vették fel. Koncertjeik a botrányaikról voltak híresek. Első igazán a rendszert kritizáló és az anarchia szellemesigében megjelenő daluk az 1976-os Anarchy In The UK. A kislemezt többen pozitívan fogadták és sokan egyetértettek a szövegben megfogalmazott kinyilatkoztatásokkal. Innentől a zenekarhoz és a punkhoz hozzákapcsolódott a politikai állásfoglalás. Az átütő sikert végül 1976. december 1-jén, Bill Grundy műsora után szerezték meg, ahol a tagok erős szóváltásban keveredtek a műsorvezetővel. Több káromkodás és személyeskedés is elhangzott az élő adás során. A Sex Pistols helyett a Queen lett volna a show vendége, azonban ők nem értek rá, így végül a fiatal punkcsapatot hívták meg. Többek szerint a tagok és Grundy egyaránt alkoholos befolyás alatt álltak, amikor elkezdték egymást megjegyzésekkel illetni. A történtek bejárták a sajtót, ezzel hírnevet szerezve a Sex Pistols-nak az egész szigetországban. Második kislemezük a God Save The Queen 1977-ben jelent meg. A monarchia ellenessége miatt már a megjelenése előtt számos nehézségbe ütközött a szám kiadása, miután pedig kijött hatalmas port kavart az Egyesült Királyságban. A brit média jelentős része nem engedte leadni. Ugyanebben az évben debütált első és utolsó nagylemezük a Never Mind The Bullocks, Here’s The Sex Pistols.
The Clash-re nagy hatással volt a Sex Pistols. Zenéjükben fellelhetőek reggae, funk és a későbbi albumjaikban new wave elemek és hangzás. Eredeti felállásuk 1977-re alakult ki (Joe Summer, Mick Jones, Paul Simonon, Topper Headon) és egészen 1986-os felbomlásukig együtt léptek fel. ’77-ben jelent meg a banda nevével megegyező The Clash album, amelyből már érezhető volt, hogy Sex Pistols-szal ellentétben a Clash nem az anarchizmus és a nihilizmus elveit tartja feltétlenül szem előtt, hanem sokkal inkább a társadalmi problémákat. A csúcsra törést az 1979-ben megjelenő harmadik nagylemezükkel, a London Calling-gal érték el. Valószínűleg a műfaji sokszínűségnek és figyelemfelkeltő szövegeknek köszönhető. Azonban a siker nem tarthatott sokáig mert bár hivatalosan is berobbantak a köztudatba, azonban a 80-as évek bukások sorozatát tartogatta számukra, ez alól kivétel a ’82-es Combat Rock-on megjelenő Should I Stay or Should I Go és a Rock The Casbah. A new wave irányába való nyitásba viszont belebuktak, 1986-ban pedig véglegesen feloszlottak.
Bár hosszan nem térek ki rájuk, de muszáj megemlítenem a punkból kialakuló new wave-vel kapcsolatban Elvis Costello nevét, akinek korábban már ajánlottam egy számát a Zene Hallgatóban és a 80-as évek egyik igazán populáris és stílusilag vegyes együttesét The Police-t, akiknek olyan dalokat köszönhetünk, mint Every Breath You Take, Roxanne vagy a Message In A Bottle.
A következő részben folytatjuk brit zenetörténeti kirándulásunkat, ahol a 80-as évek pop ikonjaitól egészen a 2000-es évek elei indie rockjáig ellátogatunk.
