Borítókép: istock.com
Barátság
A mérgező barátság gyakori az alacsony önértékeléssel bíró emberek életében. Robert Sternberg neves pszichológus szerint az egyik legsúlyosabb jelek közé tartoznak a bántó megjegyzések olyan emberektől, akik ezzel a másik értékeit és eredményeit próbálják csökkenteni. A bántásokat a felek nem nyíltan teszik, szarkazmus és irónia mögé bújtatják. A bántalmazó személyek általában magukkal sincsenek megelégedve, ezért ha a másikban találnak fogást, el tudják terelni figyelmüket saját kudarcaikról, gyengeségeikről, magukat jobb színben feltüntetve ezzel.
Rossz hatással vannak rád: Vannak olyan barátok, akiknek a társaságában olyan dolgokat is megteszel, amik alapvető esetben sosem jutnának az eszedbe. Gyakran megesik, hogy nem saját kedvtelésből tenyerelsz bele egy ilyen helyzetbe. A rád gyakorolt együttes nyomás, vagy a félelem attól, hogyha nem teszed meg, kirekesztetté válhatsz a társaid körében egyaránt befolyásolhat. Egy ilyen jellegű kapcsolatban általában az érdek vezérli a másikat, így valami olyanra használják fel az elszenvedőt, ami a hatásgyakorló fél számára előnyt kovácsolhat.
Nem számíthatsz rá: Ha bármilyen problémája van, te vagy az első, akit felkeres, viszont ha te magad szeretnél vele valamit megosztani, akkor örömhír esetén kicsit sem osztozik az örömödben. Ha pedig bánatod van, a Messengeren a neve melletti zöld pötty rögtön szürkére változik. Susan Heitler szerint, ha egy ilyen baráttal való beszélgetés során gyakran rosszul és kifejezetten fáradtnak érezzük magunkat, annak pszichoszomatikus okai is lehetnek. Ez azt jelenti, hogy mindennemű rendszer a testünkben van összekapcsolva, így ha érzelmileg kimerülünk, az testi tüneteket is produkálni fog.
Állandó rivalizálás: Ez túlmutat az elismerő szavakon és azon, ha elkérjük egymás szempillaspiráljának a márkáját. Ez az a fajta rivalizálás, amikor a másik mindig mindenben jobb akar lenni nálad, és amivel esetleg te rendelkezel, ő is meg szeretné kaparintani. Ha csak egy ártatlan, átmeneti fantázia vagy ötlethiányról van szó, az még nem jelenti azt, hogy mérgezően hat rád. Ha viszont valamiben kudarcot vallasz, ő pedig támogatás helyett válaszként csak a saját sikerélményeit sorakoztatja fel eléd, érdemes elgondolkodni ezen a barátságon.
Párkapcsolat
Elérkeztünk az utolsó állomásunkhoz, a párkapcsolathoz. Ez az a fajta emberi kötődés, aminél a leggyakrabban felütheti a fejét a toxikus kapcsolat veszélye. A lista végeláthatatlan, de nézzük a legalapvetőbb jeleket, amelyek eddig még nem kerültek megemlítésre.
Féltékenység: A féltékenység általában gyermekkori eredetű. Olyan érzésekkel jár együtt, mint a másik elvesztésétől való félelem, kisebbségi komplexus, saját önbecsülésünk hiánya. Ha a környezetünkben egy olyan személy jelenik meg, akit többre tartunk saját magunknál, az kétségeket ébreszthet bennünk. Az egészséges szintű féltékenység egy természetes jelenséget képez a párkapcsolatokban. Sőt, genetikailag már a kezdetektől fennáll; a férfiak, mivel soha nem lehettek biztosak benne, hogy a nő az ő gyermeküket hordja-e és szüli meg, mindig is igyekeztek távol tartani más szexuális partnereket a saját genetikai állományuk megőrzése érdekében. A nő legfőbb célja azonban a gyermek felnevelése, amit leginkább az veszélyeztet, ha a férfi más nőre, illetve annak esetleges gyerekére pazarolja „erőforrásait”.
Viszont ha a féltékenység már-már egyfajta beteges hajlamként van jelen, megszűnik általa a bizalom, ami az egyik legfontosabb tényezője egy normális párkapcsolatnak. Ezen felül a túlzottan féltékeny egyén hajlamos magához láncolni a másikat, és állandó ellenőrzés, kontroll alatt tartani, amely megint csak állandó szintű vitákhoz fog vezetni.
További jelek, amik a toxikus kapcsolat kialakulásához vezetnek:
– ha az egyik fél teljesen feladja saját boldogságát a másik miatt;
– ha minden okozott sérelem a felszín alatt marad, és ráhagyjuk a másikra a ki nem mondott problémákat;
– ha bármit tesz a másik, zavar;
– az érzelmi zsarolás, ugyanis félünk attól, ha meglépjük a szakítást, a másik esetleg kárt tesz magában;
– a kommunikáció teljes hiánya.
Ezeket a jeleket elnézve kívülről sokszor teljesen egyértelmű, hogy nem egy egészséges kapcsolatról beszélünk, de ha az egyik szereplőt mi testesítjük meg, ezek a jelek vagy elkerülhetik a figyelmünket, vagy éppenséggel nem akarjuk észrevenni őket.
Utóbbinak számos pszichológiai oka lehet. A legfőbb ilyen ok az, hogy hiszünk és reménykedünk abban, hogy a másik megváltozik, és egyszer minden jobb lesz. A másik a változástól való félelem. Hiába vagyunk benne egy számunkra negatív energiával bíró kapcsolatban, mégis azt érezzük biztonságosnak. Azt szoktuk meg, ahhoz tanultunk meg alkalmazkodni, vagy éppen gyerekkorunktól kezdve a szüleink által ezt láttuk, így azt ítéljük normálisnak. Az önbecsülésünk a felsorolt sémákba illő korábbi kapcsolatainkban mind lejjebb esett, ezért gondolhatjuk azt, hogy nekünk ez így tökéletesen megfelel. Később ennek a kapcsolatnak köszönhetően újra és újra csorbulni fog.
A megszokott mérgező kapcsolatból való kilépés olyan számunkra, mintha a komfortzónánkból lépnénk ki. Éppen ezért nagyon fontos környezetünktől elfogadni a segítséget és meghallani, észrevenni az árulkodó jeleket.
