Kelta hangulat, magyar nevekkel – Interjú Hajdu Biankával

Budapesti Szerkesztőség
A név, ami mögött nem egy ember áll

Borítókép forrása: biankahaidu Facebook-oldal

A biankahaidu név mögött nem csak egyetlen név áll, a banda négy tehetséges zenész közös projektje: Hajdu Bianka — ének, gitár, mandolin, Martos Domonkos — ének, gitár, Regenhart Anna Blanka  —  cselló, Vojtkó Anna pedig szintén énekkel járul hozzá a számok nagyszerűségéhez. Ahogyan dalaikat hallgatjuk, néha meghallhatunk egy-egy halk hangfoszlányt egy elfeledett, kelták által lakott erdőből.

Forrás: rockstar.hu

Az első album

Hatalmas gőzerővel haladnak a népszerűség felé. Ennek számtalan oka van: a szövegek minimalista zsenialitása, az énekesek elvarázsoló hangja, az az ősi zenei hangzás, amely a hangszerek összességéből kiröppen, amelyet a tudatalattinak legmélyebb részei azonnal felismernek az időszámítás előtti időkből. A leginkább country-folk meghatározásba sorolható zenekar november 22-én mutatta be első lemezét az Akvárium Lokáljában.

Az album borítója. Forrás: stagedoor.hu

De miről is szólnak a dalok? Szerelemről, összetört szívről, jövendölésekről, ősi dalokról. Bennem, amikor először hallottam őket, Tolkien folyton daloló tündéi jutottak eszembe – ebben nagy hatása volt Hajdu Bianka éteri hangjának is. Akik olvasták a Gyűrűk Urát, tudhatják, hogy minden 3. oldalt egy vers, dal díszít: ezek a szövegek pont ilyenek. Szeretném kiemelni a Prophecies című számot, ami első hallásra is talán a kedvencem lett. Remekül megragadta ennek a világnak a balladaiságát, még a szövegkörpusza is ezt tükrözi, a versek végén megjelenő ismétléssel.

Forrás: biankahaidu Facebook-oldal

A Hallgató Magazin nevében kérdeztem Hajdu Biankát a legújabb lemezről és az új év terveiről.

– Elég nehéz kategorizálni a zenéteket. Hogyan határoznád meg a műfajt?
– Igen, van benne kelta és angolszász hatás, de néha felbukkan az appalache-i, bluegrass-es vonal is. Sokan kérdezik, honnan jön ez, és azt szoktam mondani, hogy nem tudom. Egyszerűen ezek a dalok jöttek belőlem, így születtek.

– A videoklipjeitek és a zenei világotok nagyon különleges. Van konkrét inspiráció ezekhez?
– Mire zenekart alapítottunk, már kialakult az ízlésem, így a látványvilág és a színpadi megjelenés is tudatosak voltak. Évekig játszottam más zenekarban, ami rengeteg gyakorlatot adott, és segített megtalálni a saját hangom. Már az elejétől kezdve a zenéhez igazítottuk a látványt és a ruhákat. Például a Fox klip erdős környezetében a maszkokat is ehhez a hangulathoz illesztettük, a rendező, Balogh Ádám és a maszkok készítője, Óvári Panka és Susla Luca közreműködésével.

– Miért angolul szólnak a dalok? Miért ezt a kifejezési módot választottátok?
– Az alapszak és mesterszak közötti “gap year”-em idején próbáltam megtalálni, miben vagyok jó. Amerikai utazásunk nagyon inspiráló volt számomra. Gimiben is angolos voltam, és egy öt napos dalszerző-workshopon született meg az első angol dalom, a Birthday Party. Az angol nyelv lehetővé tette, hogy kifejezzem a kérdéseimet és érzéseimet – a dalszerzés egyfajta terápia is volt számomra.

Egyszer például felébredtem éjszaka a Prophecies dallamával, rögtön felvettem, és másnap megszülettek a szövegfoszlányok is angolul. A dallam és az angol szöveg tökéletesen illik egymáshoz ebben a műfajban.

Forrás: dalok.hu

– Terveztek magyar dalokat is, vagy marad az angol nyelv?
– Március 8-án jelenik meg az első magyar dalunk, a Virágnyelv, ami egy korábbi angol dal magyar adaptációja, gyönyörű szöveggel. Jelenleg is vannak magyar próbálkozások, hogy illeszkedjenek a zenei világunkba. Valószínű, hogy egy lemeznyi angol dal után néhány magyar is hallható lesz. Alkotni alkotunk, hogy milyen nyelven születik ez meg, az nem számít. 

– Van kötődésed a folk vagy angolszász zenei világhoz?
– Tinédzserkoromtól country-, kelta- és ír folk-dalokat hallgattam, valamint hegedűdallamokat. Mindig közel álltak hozzám ezek a hangulatok, bár családi rokonságban nincs ilyen. Viszont egyszer a nagypapám DNS-tesztje kimutatta, hogy van benne ír-walesi kelta vonal, ezen jót nevettünk hogy akkor biztos innen a kelta zene szeretete. A magyar népzene világát is érdekes párhuzamként érzem: a szabadság, a motívumok és a dallamvilág sokszor nagyon közel áll hozzám, de régebben egészében nem vonzott a műfaj. 

– A magyar népzene kapcsán mi vonz és mi taszít?
– Gyerekkoromban egyszer egy ovis fellépésen matyó ruhácskát kellett felvenni ebből származott egy kötelezőség érzet.  Én mezőkövesdi vagyok, így talán a matyó viselethez kötődő élményekből fakadt ez a lázadás.
Az utóbbi években viszont kezdtem felfedezni a folk kultúra szépségét. Anyukámmal a Néprajzi Múzeumban jártunk, ahol a matyó hímzések eredeti mintáit láttuk. Megértettem, mennyi munka és szeretet rejlik ezekben a motívumokban – a szabadság és romantika varázsa mind megtalálható bennük.

– Hogyan születik egy dal nálatok?
– Nemrég volt egy alkotói elvonulásunk Domóval, ahol régebbi, még kiadatlan dalokat vettünk elő. A közös zenei ötletelés nagyon fontos. Az első lemez dalaiban a koncepció már megvolt, én írtam a szövegeket, a többiek a hangszerelésben segítettek.

Vannak dalok, amiken hetekig dolgozom, például a Brave Enough, amely a lemez címadó dala lett. Mások, mint a Prophecies, egyszeri ihletből születtek. A Fox című dal két óra alatt jött létre, a mai verziója majdnem teljesen megegyezik az eredetivel, és ez az egyik legütősebb számunk.

Forrás: biankahaidu Instagram-oldal

– Melyik dal született a legkülönlegesebb körülmények között?
– Tavaly tavasszal, amikor épp diplomamunkát kellett volna írnom, befejeztem a Black Sheep című számot egy online óra előtt, késtem 15 percet, de közben annyira örültem a dalnak, hogy nem bántam. Ezt a számot a koncerteken játsszuk, de erre a lemezre még nem került fel.

– Van kedvenc irodalmi vagy filmes inspirációtok?
– Nem konkrét művek, inkább a fantasy világok hangulata: tágas tájak, ruhák, természetközeliség. Bár videojátékok vagy sorozatok hangulatát gyakran említik a dalainkhoz, például a Trónok harcát vagy a Gyűrűk Urát. Ezek inkább tudatalatti hatások, inspirációk a természet és a fantázia világából.– Mostanában olvastál valamit, amit ajánlanál?
– Karácsonyra kaptam a páromtól Szabó T. Anna „Erősebb nálam” című novelláskötetét. Még a könyv elején tartok, de nagyon megérintett, ahogy betekintést nyújt az emberek belső világába.