Kávé, háttérzajként hírek, ajtócsapódás, szürke lépcsőház, piszkos, szűk utcák, kék, sárga, piros, reklámokkal díszített járművek, idegen tekintetek, melyekben ismerős érzelmeket fedezhetünk fel. Megérkezés, koncentráció, papírhalmok, újra a piszkos utcák, a kék, a sárga vagy a piros, egy óráig, másfél óráig, 16 és fél percig.
A hétköznapok forgatókönyvei és a hozzájuk illő díszlet ismerős. Leginkább a nagyvárosokban tapasztalhatjuk saját bőrünkön, hogy az öt-hat percenként érkező villamosok nyújtotta kényelem mellett mennyire monotonná tud válni, amikor életünk különböző helyszínei közt ingázunk.
Dönthetünk azonban úgy, hogy a kontúr nélküli, unalmas képekre valami újat festünk, kellő odafigyeléssel és türelemmel.
Ha egy hosszú nap áll előttünk, nem csak lelkileg kell erőt vennünk magunkon, hanem elő kell készítenünk mindazt, amire szükségünk lehet. Rosszul sülhet el, ha nem vesszük magunkhoz az esernyőt, egy „á, úgysem fog esni” legyintés kíséretében, mivel Murphy törvénye szerint pont aznap ázunk el egy gyors zivatar miatt. Holmijaink hurcolásával azonban nem kis terheket veszünk a vállunkra, ami igen kényelmetlen lehet és korlátozhat bennünket a mozgásban.
Csak amennyi kell
Vannak, akik arra esküsznek, hogy minél kevesebb dolgot cipelnek magukkal, például a fontos dokumentumokat a tanuláshoz, munkához digitális formában egy tableten, laptopon tárolva, mivel így csak egy kisebb táskát kell magukra kapni. Sokan álmaik hátizsákját kutatják, egészen addig, amíg minden oldalzseb, kis zseb, nagy cipzár a helyére nem kerül, és minden kényelmesen elfér. Másokon vászonszatyrokat is látni, amiben a „legfontosabbak” bújnak meg, hogy minél előbb kéznél legyenek, ha szükség van rájuk. Kézfertőtlenítő, zsebkendő, esernyő vagy egy kis rágcsa.
A tömegközlekedés is nagy kihívást jelenthet, hiszen naponta akár órákat tölthetünk utazással. Ezek az időszakok lehetnek „üresjáratok”, amikor csak bambulunk ki az ablakon, hagyjuk, hogy száguldjanak a gondolataink vagy a tömegben ácsorogva mindkét fülünkben szóljon a zene. Sokszor nem is gondolunk bele, hogy ez a néhány óra tökéletes arra, hogy tanulással töltsük, a megszokott lejátszási listák helyett tananyagot hallgassunk vagy olyan podcasteket, amik által szintén értékessé varázsolhatjuk a járműveken töltött időt.
Mindig pont időben
A folytonos sietség, nehezen indulás vagy kapkodás napunk számos pontján okozhat nehézséget. Fontos találkozókról késhetünk, rossz pontokat szerezhetünk munkahelyünkön és több kellemetlen következménnyel is járhat ezen rossz szokás. Gyakran látni azokat az embereket, akik már fél órával előbb megérkeznek mindenhova. Hozzájuk hasonlóan győztesként kerülhetünk ki az idővel való versenyfutásból ha lehetőséget teremtünk arra, hogy korábban elinduljunk. Egy korai indulással az utunk is nyugalmasabb, türelmesebben viszonyolunk másokhoz és az előttünk álló feladatra is könnyedebb a ráhangolódás. Ha azt érezzük, hogy elég idő áll rendelkezésünkre, akkor a környezetünkre is éberebben tudunk figyelni.
Ahelyett, hogy vakon haladunk, néha érdemes félretenni a „robotpilótát”, aki bennünk dolgozik és tudatos, éber megfigyelőivé kell válnunk környezetünknek. Lehet így lelünk rá egy régóta keresett ajándékötletre, észreveszünk egy könnyebben megközelíthető ATM automatát, rájövünk, hogy ott is van megálló, ahol eddig nem is gondoltuk. Jóval több meglepetés jöhet velünk szembe, mint gondolnánk, még akkor is, ha azt hisszük, hogy már kívülről-belülről ismerjük a környéket, ahol naponta járunk.
A nagyvárosokban megbúvó örömteli pillanatok mellett el kell persze ismernünk, hogy a monumentális épületek közötti bezártság nyomasztó is lehet. Amikor későn kel és korán nyugszik a Nap, sokszor úgy érezhetjük, hogy folyamatos szürkeség vesz körül minket. Egyre hidegebb időben keveset vagyunk a természetben, nem szervezünk szabadtéri programokat Érdemes lehet ezért „keresni a zöldet” a mindennapokban. Egy kisebb park, a Duna-part egy szakasza vagy a Margit-sziget egy szeglete, esetleg az otthonunkhoz közeli sétány. Tavasszal, nyáron, jó időben lehet, hogy programhelyszínként is fogunk rájuk gondolni, de rosszabb időben is megérheti feléjük venni az irányt, mivel nagyobb felüdülést okoznak, mint egy zárt előtérben vagy szűk folyosón való várakozás. Ha beiktatunk a napunkba néhány ilyen kitérőt egy kicsivel már többet mozogtunk, ennek fontosságáról pedig gyakran elfelejtkezünk.
Tudatos étkezés
Ha az egészségünk megőrzéséről beszélünk, az étkezés gyakran merül fel annak egyik alappilléreként. Mindenki el tudja dönteni, hogy mit és milyen minőségben tud magának biztosítani, mennyi ideje van főzni, új dolgokat kipróbálni, mire van szüksége, de gyakran hiába ismerjük igényeinket, nem teszünk nekik eleget. Nem csak az étel minőségére kell gondolnunk, hanem az étkezésekre szánt időre is. Legyen szó a kedvenc édességünkről, egy forró teáról vagy meleg főételről, alig-alig figyelünk az étkezésre és önmagunkra közben. Lehet, hogy kényelmetlenséget okoz eleinte, de kimondottan fontos ülve, nyugodt körülmények között étkezni. Szervezetünk meghálálja, a napunkban egy biztos ponttá válhat és tervezésre ösztönözhet minket, mind az ételek kiválasztása során, mind az időbeosztásunk áttekintésénél.
Akaratlan nyitottság
Lehet, hogy látjuk már, miképp viszonyuljunk önmagunkhoz, mit tehetünk azért, hogy egy átlagos hétköznapot jobb hangulatban töltsünk önmagunkkal, de más emberek is befolyásolják mindennapjainkat. Általában a hátunk közepére nem kívánjuk a tömeget, a sorban állást, de az összes többi ember is valami hasonlónak a részese, mint mi. Könnyen elfelejtkezhetünk arról, hogy mindenkinek a saját élete a legfontosabb. Bezárkózunk, a magunkra öltött maszkok mögül vizslatunk másokat és ridegen vonulunk a tömegben. A kommunikációt, a rövid beszélgetéseket feleslegesnek vagy oda nem illőnek találjuk, akaratlanul a piacon egymással tereferélő idősebb emberek jutnak eszünkbe, a nagyszüleink, akik sok történettel untattak minket, vagy csak az eddigi rossz tapasztalataink tántorítanak el attól, hogy nyitottabbak legyünk.
Embere válogatja, korosztályonként változik hozzáállás, de ezekben a pillanatokban is igaz lehet, hogy a nyitottság és a figyelem szebbé varázsolhatja a mindennapjainkat. Ha vesszük a bátorságot és megtesszük az első lépést, akkor bizonyos gesztusokkal segíthetünk másoknak, felvidíthatjuk őket és elkerülhetjük, hogy a gondolatainkba merülve folyton csak a kellemetlenségekre figyeljünk fel.
Azok a bizonyos szürke hétköznapok is a mieink, sőt, sokkal inkább a részünk, mint a nagy bulik, nyaralások, ezért óvnunk kell őket, és amit csak tudunk, a hasznunkra kell fordítanunk. Fel kell ismernünk, hogy mi az, ami zavar minket, min tudunk változtatni és hogyan lehetünk legjobban úrrá saját időbeosztásunkon.
