Grafikák: Váradi Zsófia
Borítókép: Kovács Anna
A cikk szerzői: Kovács Nikolett, Kollár Tímea Aranka, Belső Lili, Szász Alexandra,
Az életmód rovat egy igen tarka közösség, tele különböző érdeklődésű emberekkel. Az eltérő témák, amik a mindennapokban foglalkoztatnak minket az olvasási szokásainkon is alakítottak, így cikksorozatunkban a könyveké a főszerep. Háromhavonta rendszeresen jelentkezünk az elmúlt hónapok kedvenc könyveivel, egyfajta „ajánló csokrot” készítve ezzel, a sok műfaj között válogatva.
„Akkor csak rossz feminista lehetek, aki nem tud és nem is akar radikális lenni, de a maga módján mégis női perspektívából, női elfogultsággal és a női jogok iránti elkötelezettséggel látja a világot.”
Egy sokak számára hiánypótló könyv, ami olyan esszéket tartalmaz, amikkel sokan tudunk azonosulni. Roxane Gay amerikai író, professzor, szerkesztő és társadalmi kommentátor saját történeteit, tapasztalatait gyűjtötte össze ebben a könyvben, helyén kezelve a humoros részeket olyan témák mellett, mint a gender- és faji kérdések, vagy az abortusz és a politika. Megismerhetjük a szerző saját történetét is: milyen volt színesbőrűként, haiti származású szülők gyermekeként felnőni Amerikában, majd tanárrá és íróvá válni. Emellett górcső alá kerül az Éhezők Viadala és az Alkonyat sorozat is. Különböző tanulmányok és egyéb ismert televíziós műsorok is szóba kerülnek, de olyan kérdéseket is boncolgat, hogy van-e esszenciális feminizmus, és ha igen, mit jelenthet.
A könyvet nemtől függetlenül, minden olyan olvasó számára ajánlom, akit csak egy kicsit is érdekel, hogyan látja egy nő a világunkat. Garantáltan gondolatébresztő tartalom, amivel – hangsúlyozom – nem kötelező egyetérteni.
„[…] aki meg akarja érteni a festőt, annak meg kell néznie a képet. Ezt szoktam mondani az embereimnek is. Nem állíthatjuk, hogy értjük vagy értékeljük Picassót, amíg nem láttuk a műveit. A sikeres sorozatgyilkosok éppoly gondosan megtervezik munkájukat, mint a festő egy-egy vásznát. “Művészetnek” érzik azt, amit csinálnak, és idővel egyre kifinomultabban “alkotnak”.”
John E. Douglas korábbi FBI ügynök Mark Olshaker író segítségével megírta a Mindhunter – Sorozatgyilkosok című könyvet – ez alapján készült az azonos című későbbi Netflix sorozat.
A mű a kriminálpszichológia és a bűnügyi profilalkotás létrejöttéről szól. Számos ügyről olvashatunk részletekbemenően, például az Ed Kemper vagy a Charles Manson-esetről. A velük és a hozzájuk hasonló sorozatgyilkosokkal történő FBI-os mélyinterjúk, illetve azok elemzése tették lehetővé, hogy a ma már rutinszerűen alkalmazott profilozással csökkenthessék a bűnözési rátát.
„Létezik egy Patrick Bateman-féle fogalom, egy absztrakt kép. De nincs valódi énem, pusztán irányultságom. Illuzólikus álom vagyok. Bár elrejthetem a hideg pillantásomat és te kezet foghatsz velem, akár érezheted a hús érintését: ám az életmódunk mégsem hasonlítható össze. Én egyszerűen nem létezem.”
Az Amerikai Psycho-ról már valószínűleg mindenki hallott vagy látta a filmet. Ellis művét kis híján betiltották, akkora botrányt kavart, mára mégis kultikussá vált. A ’80-as évek végi Manhattanben vagyunk, azon belül is a Wall Streeten. A főszereplő, Patrick Bateman, a P&P egyik tehetős bankára, akinek napjait puccos éttermek, több órás konditermezések, szépségápolás és az éjjeli kokainos bulik teszik ki. Minden nap megnézi a Patty Winters Showt, alaposan szemrevételezi a társasága által hordott ruhadarabokat – márkára pontosan ismeri az összeset – és néha a dögös szőkéket is. A barátai szerint Patrick a légynek se tudna ártani, a lányok pedig egyenesen édesnek tartják, ettől függetlenül nagy rajongója a bűneseteknek és már számtalanszor kifejtette, hogyan csonkította és ölte meg áldozatait.
Ellis egy nagyon szélsőséges képet fest elénk a Wall Streeten élő tehetős, nárcisztikus férfiakról és a szép, de ostoba nőkről, nem kímélve az olvasókat a véres részletektől. A könyv olvasása néhol kihívást jelent, de nem a morbid jelenetek végett. Patrick gondolatai kaotikusak, a tetejébe pedig – mivel mindenki egyforma – bárki összetéveszthető bárkivel, bármikor. Ez Patricknek egyrészt jól is jön az alibigyártásnál, másrészt viszont jól mutatja, hogy a hozzá hasonlók hogyan olvadnak be közénk.
„– Én örülnék egy betörőnek. Soha senki nem jön hozzám látogatóba.”
Osman könyvét bárkinek ajánlom, aki szereti a krimit, de már kivégezte a Gyilkosság az Orient expresszen típusú klasszikusokat. A csütörtöki nyomózóklub egy modern Agathe Christie regényt idéz meg az olvasók számára, igazi brit humorral és rengeteg szarkazmussal.
A történet egy nyugdíjas otthonban játszódik. Néhány önkényes, enyhén unatkozó nyugdíjas megelégeli a horgoló tanfolyamot, és létrehoz egy belterjes klubbot. Ezeken a titkos találkozókon hétről hétre egy-egy megoldatlan gyilkossági esetet vesznek elő a tagok, és próbálják megfejteni az éppen adott esetet. Egyik alkalommal azonban az eset találja meg a társaságot, akik így a gyilkosság kellős közepébe csöppennek.
