Borítókép: Kovács Anna
Grafikák: Nagy Renáta
A cikk szerzői: Czender Tamás, Kovács Laura, Tóth Viktória, Bánfi Veronika, Doma Fanni, Kollár Tímea Aranka, Szász Alexandra
Az Életmód rovat egy igen tarka közösség, tele különböző érdeklődésű emberekkel. Az eltérő témák, amelyek a mindennapokban foglalkoztatnak minket, az olvasási szokásainkon is alakítottak, így cikksorozatunkban a könyveké a főszerep. Háromhavonta rendszeresen jelentkezünk az elmúlt hónapok kedvenc könyveivel, egyfajta „ajánlócsokrot” készítve ezzel, a sok műfaj között válogatva.
“Egy csésze kiváló, habkönnyű fantasy”
Travis Baldree könyve tényleg habkönnyű, de hogy mennyire kiváló, az nézőpont kérdése. Sajnos attól, hogy hősnőnk egy ork, és van benne egy kis varázslat, még nem lesz valami fantasy, ezért lehet, hogy a keményvonalasoknak nem lesz a kedvencük a kötet. Mindemellett nem lehet és nem is szabad megtagadni tőle, hogy végtelenül kedves, aranyos, nem utolsó sorban pedig rendkívül szórakoztató könyv. Nem túl összetett, de nem is bántóan banális. Egy könnyed kikapcsolódás a nehezebb darabok után, ami az első oldaltól kezdve az utolsóig fogva tartja az embert a kávé illatával, finom sütikkel és egy rendkívül otthonos környezettel. A legtöbb olvasónak egy olyan egyéjszakás kaland, amit sose fog megbánni; épp ezért ajánlom minden könyvespolcra.
„Néha éjjelente újra meg újra elsuttogom magamban: gyilkosnő, gyilkosnő. Úgy susog, mint a tafotaszoknya, amikor a padlót söpri.”
Margaret Atwood 1996-ban megjelent könyvének alapötletét egy ténylegesen megtörtént kettős gyilkosság adja, ami nem kis port kavart az 1840-es évek Kanadájában. Atwood nem az események pontos rekonstruálására törekszik, hanem történelmi fikciót ír, így nem is célja az igazság kibogozása: az egymásba fűzött levelek, újságcikkek, életutak és idősíkok csak egyre jobban elbizonytalanítják az olvasót.
Mindennek a középpontja a fegyház, ahol egy fiatal doktor a pszichológiában bízva próbálja megfejteni, hogy a vele szemben ülő, életfogytiglanra ítélt nő tényleg emlékezetkiesésben szenved-e, vagy csak a bolondját járatja mindenkivel. Grace Marks, aki talán gyilkos, talán nem, hétről hétre egyre többet hajlandó megosztani vele életének történetéről. Ahogy mesél, az őszintesége szinte átsüt a lapokon…
A kérdés majdnem két évszázada ugyanaz: lehet, hogy Grace Marks ártatlan volt? Vagy épp ellenkezőleg, még annál is elvetemültebb, mint amilyennek az elítélésekor gondolták?
“Az én álmaim hajszálra egyforma, visszatérő látomások, én mindig ugyanazt az egyet álmodom. Állok a kapunkban a lépcsőház alján, a drótszövettel megerősített, betörhetetlen üvegű vasrámás kapu belső oldalán, és megpróbálom kinyitni a zárat. Kinn az utcán mentőkocsi áll, az egészségügyiek üvegen át beirizáló sziluettje természetellenesen nagy, dagadt arcuknak udvara van, akár a holdnak.”
Szabó Magda önéletrajzi ihletésű regényében egy igazi magyar történetet mesél el számunkra, amelyben portrét állít a makacs és rideg, de szerethető idős hölgy, Emerenc számára. Mind a karakterek jellemvonásai, mind a regényben szereplő történelmi múlt által beleláthatunk a 20. század Magyarországába. A regény egy idős házvezetőnő és az őt alkalmazó írónő kapcsolatának alakulásáról szól, amely rettentő mélységeket és sok konfliktust rejt magában. A történet egyszerre foglalkozik a generációs különbségekkel, a halállal, a bizalommal és annak elvesztésével, a siker borzasztó árával, valamint a megszüntethetetlen bűntudattal és lelkiismeret-furdalással. Egyszerre hihetetlen és mégis valóságos, mosolyogtató és szomorú.
„A pillanatokat meg kell élni, a várakozás bűn, mind az eljövendő idő ellen, mind a jelen pillanat ellen, amelyet az ember épp semmibe vesz.”
Ismerjük Londont, sokan jártunk is már ott, gondolhatnánk hát talán, hogy nem nyújthat semmi újat. Ám a Sosehol-ban mindez csupán a jéghegy csúcsa. Az elhagyatott metróalagutakban, csatornákban és ókori romokban bújik meg ugyanis Lenti London, ahová a Fenti London résein kiesett emberek kerülnek. Ez történik főszereplőnkkel, Richarddal is, azután, hogy egy trollok által üldözött, ajtók nyitására képes lányon, Ajtón segít. Fekete humor és kissé piszkos karakterek kísérnek végig minket ezen az ikonikus fantasyn.
“Valószerűtlen voltam én is, valószerűtlen volt az életem, Sunnyvale pedig teljesen valóságos volt, több millió kilométerre volt tőlem időben és térben, mint a gyönyörű Föld az űrből nézve, ahol én és apa űrhajósok lennénk, és egy űrhajón laknánk, és keringenénk valahol a hideg feketeségben.”
Naoko egy kamaszlány, aki családjával hazaköltözik Japánba, ahol középiskolába kerülve folyamatosan bántalmazzák osztálytársai, ami miatt szuicid gondolatai támadnak.A helyzetből nem lát kiutat, mígnem eltölt egy nyarat szerzetes dédnagymamájával, Jikoval, ezzel adva újra célt az életének: leírni Jiko életét.
A történet másik kulcsfigurája, Ruth alkotói válságban szenved. Egy tengerparti séta folyamán megtalál egy dobozt és benne Naoko naplóját. Ezt követően elkezdi elolvasni, mellette ezzel párhuzamosan pedig kutatómunkát végez, hogy visszajuttassa a noteszt jogos tulajdonosának.
Ruth Ozeki könyve egy kiváló mesterműve bullyingról, krízisről és személyes tragédiákról, amelybe korát megelőzve a környezetszennyezés problémája is belefér. A mű egy utazás időben és térben, illetve az érzelmek között.
„– Amikor Freudot megismertem, már javában dolgoztam elméletemen. Freud egy pékségben tartózkodott éppen. Schneckent akart venni, de valamilyen oknál fogva képtelen volt megnevezni a péksüteményt. Ugyanis szégyellte kimondani a Schnecken szót, mint azt valószínűleg ön is tudja. – Kaphatnék néhányat azokból a süteményekből? – mutatott rájuk. – Schneckent óhajt, professzor úr? – kérdezte a pék. Freud elvörösödve kimenekült a boltból, s közben így motyogott: – Izé… nem is… nem számít. – Könnyűszerrel megvettem a süteményt, Freud után vittem, és nekiajándékoztam. Jó barátok lettünk. Azóta is foglalkoztat, nem lehetséges-e, hogy egyes emberek szégyellnek kimondani bizonyos szavakat. Van olyan szó, ami zavarba hozza önt?”
Woody Allennek egyszerre két könyvét is élvezhetjük egy kötetben. A fenti idézethez hasonló szatirikus, már-már filozófikus elmélkedéseket, fikciós történeteket olvashatunk az író-rendező zsenitől. Hogyan lett Hitlernek bajusza? Ha Isten ott van mindenben, még az ételben is, és mindent megeszek, akkor egyre nagyobb mennyiségben lesz énbennem is Isten? Ha Shakespeare műveit Marlowe írta, akkor ki írta Marlowe-éit? Ezekre a kérdésekre mind választ kaphatunk a Na, ennyit erről-ben és a Tollatlan jószág-ban.
„Mindannyiunk eredete közös. Mindannyian ugyanabból a szakadékból jövünk, anyák méhéből, de kirepülve e mélységből mindenki saját egyéni céljai felé halad. Megértjük egymást, de megfejteni mindenki csak önmagát tudja.”
Emil Sinclair ifjúságának története Hesse egyik legkiemelkedőbb alkotása. A fiatal Sinclair útkeresésében rejlő bölcsesség elgondolkodtatja, gyönyörködteti, kétségbe és katarzisba ejti az olvasót.
A könyv megkérdőjelezi hitvallásunkat, az önmagunkba és a sorsba vetett hitünket. Emil személyiségének fejlődése által mi magunk is változunk.
A Demian – csakúgy, mint a legtöbb Hesse alkotás – nem csak szellemi, de lelki táplálék is egyben!
