Borítókép: Kovács Anna
Grafikák: Váradi Zsófi
A cikk szerzői: Bartos Zsófia, Szalay Nikoletta, Czender Tamás, Domján Adél, Cerchez Dia, Tóth Viktória, Halmai Tifani Zoé, Kollár Tímea Aranka, Szász Alexandra
Az életmód rovat egy igen tarka közösség, tele különböző érdeklődésű emberekkel. Az eltérő témák, melyek a mindennapokban foglalkoztatnak minket, az olvasási szokásainkon is alakítottak, így cikksorozatunkban a könyveké a főszerep. Háromhavonta rendszeresen jelentkezünk az elmúlt hónapok kedvenc könyveivel, egyfajta „ajánlócsokrot” készítve ezzel, a sok műfaj között válogatva.
,,Az irigység csak a hidat látja, de a mocsarat, amelyen átvezet, nem.”
Almási Kitti ezzel a kötetével az irigység témáját járja körbe, melyet valószínűleg mindannyian megtapasztaltuk már, azonban ezt sokan nem szívesen ismerjük el. A könyv körbejár számtalan olyan szituációt, mely során irigykedhetünk és irigyekre tehetünk szert – akár a munkatársaink vagy a barátaink közül is.
A műben szó esik a közösségi média és az irigység kapcsolatáról is, illetve megtudhatjuk, hogy sokkal könnyebben leszünk irigyek valakire, aki hozzánk hasonló helyzetben van, mint egy olyan személyre, akinek a sikerei elérhetetlennek tűnnek számunkra. A szerző korábbi műveihez hasonlóan számtalan praxisából hozott példával él, ami segíthet jobban megérteni az irigység érzését, illetve annak elfogadását, hiszen ez az érzés jóval természetesebb, mint azt gondolnánk.
„Ne áltasd magad téveszmékkel a szerelem felől. Nem lehet elintézni finom, úri módon, anélkül, hogy bepiszkítanád a kezed. Erő és bátorság kell hozzá. S ha nem bírod elviselni annak a gondolatát, hogy bemaszatold a szép, tiszta lelkedet, akkor inkább hagyd a fenébe az egész életet, és eredj el szentnek. Mert akkor úgysem válnál be soha emberi halandónak. Vagy a túlvilágot választjuk, vagy ezt itt.”
Egy fiatal házaspár, Jimmy és Alison barátjukkal, Cliffel együtt egy kis tetőtéri helyen élnek, amely helyszín már az első perctől klausztrofóbikus keretbe zárja a később kibontakozó történéseket. Alison jellemzően a vasalódeszka fölött görnyedezik, miközben Jimmy a világból való kiábrándulását tölti ki rajta, és Cliff igyekszik a kiéleződött helyzet enyhítését szolgálni. Rutinszerű mindennapjaikból Alison barátnőjének, Helenának az érkezése billenti ki a háztartást. John Osborne 1956-os drámája egy autobiográfiai vonatkozású mű Stockholm-szindrómáról, toxikus maszkulinitásról, tehetetlenségről és illúzióvesztésről. A minduntalan ingerült Jimmy pedig nem csak egyenesen önmagának a szerzőnek a metaforája, de egy generáció hangja is egyben.
„Az ujjaimat még mindig az ajkamra szorítom. Mind az öten mozdulatlanná dermedünk, mint az őzgidák, amikor az anyjuk magukra hagyja őket, hogy élelem után nézzen. A férfi már a verandán áll.”
A könyv valós események alapján készült. A 20. század elején egy sokáig titkolt „gyermekbörze” valósult meg egy memphisi árvaház igazgatónője, Georgia Tann üzemeltetésével. A hírhedt igazgató szegény gyermekeket rabolt el, majd újságokban feladott hirdetésekben szerzett számukra gyermektelen szülőket, hatalmas összegekért. A könyvet ezen gyermeksorsok darabjai inspirálták, melyet Lisa Wingate foglalt szívszaggató történetbe egy elszakított család képében. Az olvasó két síkon keresztül ismerheti meg az elbeszélést és fedezheti fel a hihetetlen igazságokat (valamint az abban rejlő gazságokat) a regény szereplőivel egyetemben.
„Miközben a sötét folyosón a szobája felé igyekezett, újra a fiatal nő korábbi szavai visszhangoztak a fülében: »A rózsa megőrzi a titkokat«. Csakhogy ami nem esik nehezére az ebédlőtermek mennyezetén végigfutó rózsagirlandoknak vagy a katolikusok gyóntatószékeit díszítő faragott rózsáknak: megtartani a hallgatás tilalmát, az nyomasztó teherként nehezedik az ember lelkére. Dorothea túlságosan súlyos titkokat rejtegetett, és túlságosan régóta.”
Mörk Leonóra 2021-es megjelenésű Törött tulipánok című regénye a 17. századi Hollandiában játszódik. A történetet Leentje szemszögéből ismerhetjük meg, aki az eltűnt bátyját, a festőként tevékenykedő Jant próbálja megkeresni. Egy tulipános képekkel teli album és egy Leentje számára ismeretlen, cinóberruhás fiatal nőt ábrázoló festmény szolgál nyomként, amely alapján a lány Jan nyomába ered. Vijverhofban kezdi a nyomozást, ahol megismerkedik Johnnal, a tájépítésszel, aki a segítségére lesz a továbbiakban. Így már nem csak arra kell választ találnia, hová tűnt Jan, hanem arra is, hogy mit érez John, illetve gyerekkori barátja, Christiaan iránt.
„És ez az utosló paradoxon ebben a paradoxonokban már amúgy is bővelkedő történetben: Ha egy olyan világot akarunk, ahol a háború tényleg abszolút semmire sem jó, akkor be kell látnunk, hogy a háborúnak még mindig jut feladat.”
Ian Morris grandiózus műve végigvezet minket a világtörténet háborúin, és többek között az alábbi kérdésekre keresi a választ: Mi késztet minket arra, hogy saját magunk ellen háborúzzunk? Összefoglalható-e az eddigi háborúk tanulsága, és ha igen, hogyan? Tudjuk hasznosítani a múlt tapasztalatait ahhoz, hogy egy békésebb jövőben élhessünk? Az író rengeteg adattal és szakirodalommal támasztja alá állítását, miszerint: a háború elengedhetetlen volt ahhoz, hogy elérjük a jelenlegi, viszonylagos békét. Egy, az általánostól nagyban eltérő történelemszemléletet tár elénk, mely érdekes és tanulságos lehet mindenkinek, akit érdekel a világ működése.
„Meglepődne, mennyi titkot árultak el már nekem a holtak.”
Alaina Urquhart ismerős lehet a krimi rajongóinak, a Morbid elnevezésű podcastből. Alaina az egyik állandó hangja, a csatorna vezetése mellett pedig boncmesternek tanult. A könyvében megismerhetjük Jeremyt, vagyis a Mocsári Mészárost, aki áldozatait Louisiana mocsarainak sűrűségébe rejti. Ez a férfi nem csupán megöli őket, hanem hosszú napokig fogva tartja, kínozza, majd később akár szabadon is engedi az elraboltakat. Mindezt miért teszi? A vadászat élvezetéért. Míg mások állatokra, ő emberekre vadászik, ezzel rettegésben tartva a várost. Azonban nem számol Dr. Wren Muller igazságügyi orvosszakértővel, vagyis Ökörszemmel.
A könyv sajátossága, hogy nem egy nyomozó szemszögéből ismerjük meg az ügyet, hanem a kórboncnokéból. A nő Jeremyt, a legveszélyesebb vadat próbálja elkapni, Jeremy pedig az ártatlanokat. Vajon sikerül Wrennek megtalálnia a tettest? Vagy valami keresztülhúzza számításait? Habár a könyv pörgős, rövid és tényszerű, tökéletes betekintést nyújt egy boncnok naplójába egy ügyön keresztül. Az ő feladata, hogy megtudjon mindent az áldozatok teste alapján, beszéltesse azokat, és semmiképpen se hagyja név nélkül őket, mert akkor üldözni fogják.
„Úgy képzelem, hogy jellemünk és cselekedeteink szabják meg életünk irányát és ezzel szükségképpen végzetünket. De ha képesek vagyunk jellemünkön változtatni, cselekedeteinket új célokra beállítani, akkor végzetünk is megváltozhatik.”
Dickens örökzöld klasszikusát mindenki ismeri. Ezt az érzelmekkel átszőtt alaptörténetet már számos módon feldolgozták: láthattunk egész estés Barbie-rajzfilmet és egyéb vígjátékokat is, modern környezetbe helyezett átiratokként (például: Szellemes karácsony; Excsajok szelleme).
Az alaptörténet már-már primitíven egyszerű, de pont ettől lesz olyan, mint a karácsonyi töltött káposzta utáni könnyű desszert fogyasztása. Adott egy goromba, idős uzsorás, Mr. Scrooge, aki alaptermészetével sanyargatja a környezetét. Egy nap meglátogatja őt egykori üzlettársa, Jacob Marley szelleme, majd a múlt, a jelen és a jövő szellemei is. Hatásukra Scrooge-nak végre sikerül kinyitnia a szemét, és rádöbben arra, hogy ő maga kárhoztatja a saját földi jelenét. A látogatások hatására főszereplőnk szívébe újra beköltözik a lélek: újra megtanul szeretni és szeretve lenni.
„Nem akarom a kedvedet szegni, de mehetsz bármilyen messzire, sohasem tudhatod, hogy tényleg elszabadultál-e innen. A távolság nem mindenre megoldás.”
Murakami Haruki a japán irodalom egy kiemelkedő alakja. Műveire jellemző a mágikus realizmus, ami itt is megjelenik. A történet hosszú és néhol bonyolult, ám letehetetlen – jó választás, ha az ember meg akar ismerkedni a munkásságával.
Az egyik főszereplő a 15 éves Kafka, akivel furcsa dolgok történnek, mióta elszökött otthonról; például éjszakánként megjelenik előtte főnöke szelleme, aki még életben van. Megismerkedünk Nakata úrral is, aki tud beszélni a macskákkal és részmunkaidőben kóbor macskákat kutat fel. Elsőre úgy tűnhet, hogy kettejüknek nincs köze egymáshoz, ám a látszat néha csal.
„Idegenek vagyunk, elmegyünk egymás mellett, a te szorongásod egy pillanatra hozzáér az enyémhez, a kabátjaink szövetszálai egyetlen pillanatra összegabalyodnak valahol egy járdán, a tömegben. Sosem derül ki igazán, mit teszünk a másik ellen, a másikkal, a másikért.”
Szilveszter előtt egy nappal járunk egy svéd kisvárosban, ahol lakásbemutatót tartanak egy társasházban. Ez a teljesen hétköznapi esemény nagy fordulatot vesz, amikor egy menekülő rabló betoppan a lakásba, és az ott lévő embereket túszul ejti. Azonban amellett, hogy az olvasó azon izgul, hogy az emberek hogyan fognak kiszabadulni ebből a szituációból, a fókusz sokkal inkább a szereplők saját szorongásain van és a másokkal való kapcsolataikon, legyen szó a párjukról vagy idegenekről. A könyv előrehaladtával mindenki összeköthető lesz valakivel, bemutatva azt, hogy néha a legjelentéktelenebb találkozások lehetnek azok, amelyek a legnagyobb hatással vannak másnak a jövőjére. Ezenkívül a könyv végképp szórakoztató is, és a végére a borítón díszelgő nyúljelmezes ember is értelmet nyer.
